Vadászat
A jézdai malac
Szögi Tibor vadászlevelei
Szia kedves Barátom!
Véget ért a szépélet! Vége a szabadságomnak (a második felét, még három hetet, majd karácsony körül használom ki). Sokat dolgoztam. Kubikoltam, falaztam, betonoztam. A Tószögi finom boroknak pince dukál. Ennek a megvalósításán szorgoskodtam. De, mivelhogy a friss betonra vigyázni kell, másnap ott nem csinálhatok semmit (jó kifogás sosem volt rossz). Úgy döntöttem, rám fér egy kis pihenés. Másnap átugrok Padéra és egész nap a határt járom két ebadta kutyám társaságában. Meg akartam nézni Gólyaszigeten az etetőmet, közben majd fürjészek, esetleg kacsázok. A vasárnapi húslevest nagyon megdobná egy-két fürjecske. Ennek megfelelően 2,2 mm-es és 3 mm-es sörétű patronokat tettem a mellényem zsebébe. Szerencsére azért ott hagytam három „Brennekét” és három dupla nullást.
Péntek reggel, olyan nyolc körül, Wartburgom pöfögve kanyarodott be a főutcára. Át a falun, Péró bácsi háza előtt sietve ugrok ki a kocsiból. Remélem az engedély ki van írva. Még tegnap megkértem telefonon. Most ez a módi. Nem lehet papír nélkül kimenni a területre (mármint nekünk vadászoknak, a lopóknak nem kell papír). Egy perc múlva, engedéllyel a kezembem veretek a falu vége felé. A Nagy Tibi barátom háza előtt hagyom a kocsit és onnan már gyalogosan megyek tovább.
Még egy utolsó ellenőrzés: puska, patronok, vadászkés az övön, a hátizsákban egy marék tízes patron, egy pirosra sült kis cipó, két jó szelet angol szalonna (Repecki Pisti-féle), kosszarvú paprika, egy liter víz és fél liter jófajta itóka (Tószögi-rókakönnye). Az egésznek a tetejébe a fényképezőgép, ha netán szükség lenne rá, kéznél legyen. Kutyáim türelmetlenkednek körülöttem, nem értik, mit totojázik ez a gazdi? Miért nem megyünk már? Jól van no, megyek, megyek már!
Pár perc múlva dübörögnek lépteim a vasúti híd lemezpadlóján. Átérek az Aranka túloldalára. Nagyot szippantok a szabadság levegőjéből. Innentől kezdve az enyém az egész világ. Ideális az időjárás egy ilyen hosszú, egész napos vadásztúrára. Napok óta szemerkélt az eső. Eláztatta a talajt, de nem túlzottan. Nincs nagy sár, járni könnyen lehet rajta, viszont a vadcsapákból szépen lehet olvasni. A hőmérséklet is ideális 12–13 fok. Ami azért fél óra gyaloglás után jóval többnek tűnik. Le is veszem gyorsan a katonai pulóverem. Nem szeretnék leizzadni. Inkább fázzak egy kicsit, akkor majd gyorsabban szedem a lábam. A kutyáim is nagyon élvezik az életet. Mert ez ám a vadászkutyának való élet.
A plyostinai nádas széle elnyúlik egészen idáig a vasútig. Benne a csábítónál-csábítóbb szagok. Mit szagok, illatok, azok is a legfinomabbjából valók. Van ott finom fácánillat a vizslaorrnak, nyúl-, őz-, rókaillat a tacskónak. De nem csak az illatuk. Lili már áll is egy kakast. Orra cimpája kitágul, szívja magába a mámorító illatot. Az inai megfeszülnek, teste merev marad, de sajnos nem sokáig, mert Pamacs, szálkásszőrű tacskó létére nem sokat törődik a vizslaregulával. Ráront a kakasra, fölugrik a nagy robajjal kiabálással odébb repülő kakas után. Túl rövid a lába, nem sok babér terem neki magasugrásban, úgyhogy csak a levegőt kapja el összekoccanó álkapcsa. A kakasnak még a farktolla se sérül, mégis akkora lármát csap, mintha megtépázták volna.
A nagy jajveszékelésre még néhány fácán szárnyra kap, most már kórusban kiabálva le a vadászt kutyástól együtt. Ezt már Lili se bírja cérnával. Össze-vissza rohangál a derékig érő fűben, ritkás nádban. Mindezt föntről, mint egy páholyból, a vasúttöltésről élvezettel nézem. Megmosolygom Lilit. Látom kétségbeesett tekintetét. Mi ez a bőség? Ennyi fácán ezen a kis helyen…!
A fácánok elmentek, a kutyáim lecsillapodtak. Lépkedek a slipperfákon és közben készítem a haditervet: Merre, meddig, hogyan jutok el a gólyaszigeti etetőmhöz. Most meg Pamacs jön izgalomba, sivalkodva ered egy őzsuta nyomába, aki az orra elől ugrik ki a vasút menti nádasból.
Úgy tervezem, végigmegyek a vasút mentén a Jézda kanálisig, ott hátha találok kacsát, annak a nyugati oldalán föl Morotvára. A morotvai gyöpön megpróbálok a fürjek után járni. Onnan átvágok Csikós tanyára. Az ördögcérnásban hátha elszundított egy ravaszdi vagy netalán egy disznó. Hosszú vadászéletem során Csikóstanya már többször is szolgált ilyen meglepetéssel. Ezért is ejtem útba mindig, hacsak tehetem, mert hátha most is….! Utána át Gólyaszigetre. Megnézem az új szélkerekes kutat. A nádasból megpróbálok rókát vagy disznót ugratni. Majd végül az etetőmnél megnézem hány, a tavasszal ültetett kis fa élte túl ezt a nagyon száraz nyarat.
Nem rossz terv mi?
A visszafelé tervet majd ott, az etetőm mellett, falatozás közben ötlöm ki
Ember tervez, Isten végez. Vagyis, ritkán megy minden a tervek szerint. Így történt ez most is. Alig indultam el a kanális mellett, az öreg Jézda tanya alatt, a heretábla szélén apró, alig észrevehető túrások. Közelebb megyek, szemügyre veszem, tüzetesen átvizsgálom. A túrás egészen friss, talán az éjszaka jártak itt a feketecsuhások. De valami nem stimmel, valami mégsincs rendben. A túrások túl sekélyek, kicsik, az orrcimpalenyomatok a sárban túl aprócskák. Sehol egy nagyobb orrcimpa, sehol egy hatalmas copák nyoma a nedves talajban. Mintha csak malacok jártak volna itt koca nélkül.
Mielőtt még tovább mennék, gyorsan kicserélem az IŽ-12-esben a 10-es patront Brennekére és dupla nullásra. Az idegszálaim feszesebbre, jobb kezem mutatóujját villámgyorsra állítottam. Megindulok szépen lassan a nádas mellett. A két kutya tudja a dolgát. Bent járnak a nádas közepén, valahol a kanális szélén. Pamacs csaholni kezd, majd valami megugrik előtte és hatalmas csörtetéssel előre tör, majd egy tíz-tizenöt méter után megáll. Beismerem, hogy ilyenkor a fantázia is besegít, de akkor meg mertem volna esküdni, hogy ez biztos disznó, mert olyan nagyon disznósan törte a nádat. Előre rohanok. Puskám és minden porcikám akcióra kész. Pamacs folyamatossan csahol a nyomon. Most utoléri a “disznóm”, ami hatalmas robajjal megindul kifelé. Te jó Isten, mekkora szerencsém van, ez pont nekem jön. Már itt van tőlem alig pár méterre. Puskám csöve követi a hang irányát. Mindjárt kiér. Csak egy kis igazítás a célra és már dörren is a puska, bukfencezik a hatalmas fekete jószág…
Leeresztem puskám csövét, kieresztem tüdőmből a fölösleges gőzt – nem lövök. Mély lélegzetet veszek és érzem, hogy folyik le arcom pírja. Szívem mos már újra hatvanat ver. Ugyanis eljut az agyamig az a kép, amit a szemem küldött felé egy pillanattal azelőtt. Mert ezen a képen nem egy fekete bestia, hanem egy vörös ruhás, tátott szájú, rémült szemű őzhölgy rohant ki a nádasból. Aki, ha ezt még lehet fokozni, még jobban megrémült, amikor meglátott puskával a kezemben, alig pár méterre maga előtt. Nemsokára Pamacs is kicsörtetett, már amennyire egy törpe tacskótól kitelik a csörtetés. Megvárom, amíg Pamacs visszajön. Kihasználom az alkalmat. Kioldom hátizsákom zsinórját és egy jó nagy kortyot húzok az üvegből. Pamacs farkcsóválva, csillogó szemekkel fogadja a dicsérő szavakat.
Megyünk tovább. A lucai kanális leágazása után már nincs víz a jézdai kanálisban, csak iszapos sár, vagyis inkább dagonya. Merthogy nincs egy tenyérnyi hely sem, ahol ne lenne nyom, fekvés vagy túrás. Itt már nagy disznók is jártak. De be kell vallanom, hogy ez nem éjszaka, de nem is az előző éjszaka volt. Legalább egyhetes a legfrissebb nyom is. Itt a kanális enyhén kanyarodik. Átmegyek a túloldalra, hogy a szélirány megfelelő legyen, hogy a szagokat a nádból a kutyáim orra alá hozza.
Alig indultunk el, Pamacs ismét veszett csaholásba kezd és megindul valami vagy valamik előre. Pamacs csaholva utánuk. Elrohantak így több mint száz métert. Sietek én is előre, habár egy kicsit bizonytalanul. Nem volt ez olyan disznós csörtetés. Pamacs visszajött oda ahonnan elindult, és amikor nem találta ott a gazdit, hát elindult a nyomán, hogy bezsebelje a megérdemelt dicséretet. Ezt sosem mulasztom el. Megborzolom buksi fejét, fölkapom és az oromhoz dörzsölöm nedves, fekete orrát. Ilyenkor mindig meghatódok, látván a szemében azt a mérhetetlen boldogságot. Magam is boldog leszek, kimondhatatlanul boldog.
Megyek előre. Ezen az oldalon az ugarban csak egy régi disznónyom kanyarog a nádas szélén. Elérek az átjáróig, a kis földhídig. Itt sincs víz a kanálisban. Az iszap azonban teljesen szűz. Csak pár fácánnyom mintázza az árokfenék fekete szőnyegét.
A túloldalon megindulok visszafelé. Nem messzire van egy holdnyi kukoricás, a vasút felől jön rá véggel a nádasra. Megnézem, jártak-e benne hívatlan vendégek. Lakomázott-e itt a társaság. Megint csak meglepetés ért. Fura dolgokat észleltem. Az egész talaj föl van túrva. De nem úgy igazából, csak úgy föl van borzolva. A kukoricaszárak sértetlenek. Egyetlen cső sincs a földön. Drimbolásnak semmi nyoma. Apró malacnyomok mindenfelé. De hol lehet a mama?
Átmegyek a következő kukoricatáblába, ami olyan 30–40 méterre van az előzőtől, a falu felé. Ott ugyanaz a helyzet. Félretolom a micim, vakarom a fülem tövét, nem tudom mire vélni a dolgot. Ekkor Pamacs dühös csaholásba kezd. Fölkapom a fejem. Figyelek. Öh-öh-öh, halk röfögést hallok ugyanabból az irányból, ahol Pamacs ugat. Ennek már fele se tréfa! Habár most még jobban zavarban vagyok. Mit keresnek a disznók világos nappal, délelőtt tízkor ebben a keskeny, alig húsz méter széles kukoricatáblában? No, ezen majd később ráérek töprengeni, most gyorsan kell cselekedni.
Feszülten figyelek a hangok irányába. Most mintha megmozdult volna valami az én soromban, tőlem mintegy 30–40 méterre a vasút felüli oldalban (a nádas a hátam mögött, az ellenkező irányban van). Igen, egy malac ment át előttem, utána egy másik, majd a harmadik. Sietek, vigyázok amennyire csak tudok, hogy ne csapjak nagy zajt. A malacok előtt érek ki a szántásra. Fülelek. A társaság megfordult, megy a nádas felé, tőlem az ötödik-hatodik kukoricasorban. Lábujjhegyen rohanok a kukoricatábla nádas felőli végére. Megállok a tábla sarkánál, így belátom és lőni tudom a jobb oldali szélét és a tábla végét, ha netán itt jönne ki a konda.
Pár perc feszült figyelem. Számomra megszűnt minden létezni, se nem látok, se nem hallok semmi mást, csak ami a kukoricásban történik. Síri csönd. Pamacs se csahol. Nem tudom hol van, és mi történt vele. Egyszer csak mint egy szellem, minden nesz, minden zaj nélkül kilép vagy inkább kint terem egy vörös csuhás malac, tőlem alig tíz méterre. Megáll, a hátulját még takarja az utolsó kukoricasor, de a lapockája tisztán áll. Azaz, hogy nem egészen, mert puskám célgömbje már ott feszül a közepén. A malac bizonytalan, tétovázik, előre vagy hátra.
Eldörren a lövés. Annyira közel van minden, hogy szinte látom a dörrenés pillanatában a malac mögött a sugárban szétfröccsenő húscafatokat és vért, valamint az innenső oldalán, a lapocka közepén a vörös, körömnagyságú kört. A malac a következő pillanatban, sivalkodva ugrik be a nádasba. Alig pár méterre a szélétől már helyben forog, rúgkapál. Ez már megvan. Figyelem mi lesz a többivel. Ekkor megérkezik Pamacs. Megtalálja a már kimúlt malacot és hangos csaholással adja tudtára a gazdinak, hogy ő megtalálta, itt van, ez már nem megy sehova, ezt ő garantálja. Tudom, tudom, de nekem jobb volna most, ha itt segítenél emezekkel, de nem merem hívni. Csöndben maradok, hátha a túloldalon még lövéshez jutok.
Óvatosan megyek a végén, minden kukoricasoron belesek, végignézek. Egyszer még sikerül meglátni az egyik malacot. Kapásból még fenéken lőhettem volna, de nem akartam bizonytalan lövést leadni. Még egy jó húsz percig próbálkoztam, leselkedtem. Végül a kukoricásba is bementem, keresgéltem, de ég nyelte, föld lepte őket. Valójába nem is bántam. Nem szabad élhetetlennek lenni. Egy napra, egy ilyen gyönyörű élmény éppen elég. Pamacs még mindig csahol. Odamegyek, nagyon megdicsérem, megszeretem és ketten közös erővel kihúzzuk a kis kanit. Igaz Pamacs inkább az ellenkező irányba cibálja, de hát ez belefér, meg se kottyan, a kani 18–20 kilós lehet, Pamacs 5–6. Mi ez egy ilyen nagy bivalyerős vadásznak?!
Fényképezés után a kani egy nagy nejlontáskába kerül, amit szerencsére csak a dűlőútig kell az ölemben vinni. Mert szerencsémre (ma mindenben szerencsém van) pont arra jött a Lengyel Sanyi barátom kocsival és bevitt bennünket malacostól, kutyástól együtt a faluba. Áldomást is ittunk! Koccintottunk is mindenki egészségére! Egészségünkre!
Zárom soraim, sokszor csókollak benneteket, barátod Tibi
Zenta, Vajdaság
Vadászat
…és megtört a jég!!
Király Attila vadászíjász kislányával közösen vadászott. Az élményeiről beszámolt lapunknak:
A lányom két éve kísér és együtt eddig nem sikerült semmit elejteni. Nem jutottam lövéshez, vagy, ahogy ő mondja: “mindig az jön be, amire épp tilalom van”, vagy az utóbbi időben elhibázom – ilyen is volt. Talán rágörcsöltem, nagyon szerettem volna egy közös elejtést.
Fotó: Király Attila – AJN
13:30-kor már az autóban ültünk. A pár napja kihelyezett vadkamera többek között egy egyagancsú bakot is lencsevégre kapott – volt esély, hogy bejön. Kevés esély volt, de volt. Miután átvergődtünk a határon, ami “összeért”, lepecsételtetve a papírt, hogy viszem-hozom az íjat, a magyar számom bemondta az unalmast. Kiskunhalason megszervízelték, így már tudtam szólni a vadőrnek, hogy érkezünk. Már az erdőben jártunk, párszáz méterre a leskunyhótól, alig várva, hogy beüljünk, mikor – elakadtunk. A favágók hulladékainak segítségével sikerült kivergődni a “fosóhomok” csapdájából, a kocsit otthagyva gyalog indultunk a kunyhóig, az akciótól piszkosan és csuromvizesen. Közben bolond szél támadt, szerencsére épp jó irányból.
Fotó: Király Attila – AJN
Jeget mondanak. Fákat kicsavaró szelet. Velem meg ott a gyerek. Hát, meglehetősen ideges voltam. Mézesszívet vettem elő, javítja a koncentrációt. És éhes is voltam. Meg ideges. Amint ott bontogatom a kevésbé csörgős zacskót, amibe otthon átöntöttem, a szemem sarkából két őzet pillantok meg a szórón!! Lassan szemügyre véve állapítom meg, hogy suta, de nem bakkal – hanem a gidájával.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Rékával lefilmeztük és elégedetten ültünk vissza, mikor elmentek. Jó, hogy elmentek – nem jó, ha kiszúr a suta és riaszt. A szél tovább játszotta bolond játékát és két nyúlon meg három szajkón kívül nem jött semmi. Aztán egy karvaly, ami odavágott a vadgerlének, de elhibázta. Lassan szürkült. Kezdtem elveszíteni a reményt – pedig olyan biztosan éreztem: ma elejtünk valamit!
Fotó: Király Attila – AJN
Léptek zaja verte fel az addigra már lecsendesedett erdőt.
– Jön valami – súgtam a lányomnak. De ahogy jött, már ment is – a forgó szél elárult bennünket, és távolodni hallottuk a lábak neszét. Odébb riasztott is. Nnna, ez nem a mi napunk – akartam épp mondani a vadőrnek. De furcsa érzés lett úrrá rajtam. Jobban kellene bíznom – gondoltam. Ekkor ütött szöget a fejembe a gondolat: DNY-i szél fúj, az őz DK-re volt, és délre futott. A stressz-szagot arrafelé hagyta ott. Ha arról jön valami, mindenképp megérzi a szagunkat, tehát mindegy. Szemből, balról, de még hátulról is jöhet bármi – ha nem fordul a szél, mint ma már háromszor.
Még végig sem gondoltam, szemből-jobbról, keleti irányból megjelent a bak! Két év alatt nagyon sok helyzetet kihagytam (pl ág volt előtte, erősen szürkült és lámpázni kellett volna…). Elkezdtem megfeszíteni az íjat, erre fölkapta a fejét! Negyedig kihúzott íjjal vártam, hogy ismét lehajoljon. Két örökkévalóság után ez meg is történt, ismét inni kezdett. Kihúztam az íjat és fókuszáltam. Mivel múltkor fölé lőttem (ma a próbalövések nagyon jól mentek!), kissé lejjebb húztam az íjat – túlzottan nem mertem, mert az a tapasztalat, hogy ilyenkor okvetlen alá lövök. Igyekeztem jól oldani, nem siettem el. Jónak éreztem. A bak viszont eldőlt – gerinclövés…
Üröm került az örömbe. Épp ez az, amit mindig próbálok elkerülni. Még ma is beszéltünk róla a lányommal, hogy azért gyakorolok sokat, hogy ne szenvedjen a vad. Az Attila Kelemen féle vadászkésemmel megadtam a kegyelemdöfést.
Fotó: Király Attila – AJN
Biztos voltam benne és a videó igazolta is: mire a vessző odaért, a bak rogyasztott.
Zúgjon neki odaát!
Írta és fényképezte: Király Attila
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Vadászat
Egy csodás vadászat
Pető Zsolt 2024. augusztus elsején egyéni vadászaton vett részt, vaddisznóra vadászott. Élményeiről beszámolt lapunknak az elejtő:
Fotó: Pető Zsolt – AJN
Kedves Vadász Barátok! Szeretném megosztani veletek vadászatom történetét. Miután elhelyezkedtem a kedvenc vadászterületemen, sokáig csak várakoztam. Éjfél után azonban a repcetarlón, amin déli szél fújt, északi irányból kiváltott az áhított vad. Természetesen északi irányból érkezett a közeli napraforgótáblából. Cserkelésre semmi esélyem nem volt a körülmények miatt. Jó pár mély levegővétel után úgy döntötttem, hogy lövést teszek a vadra. Miután lejött a horizontól, célba vettem és egy jó találattal hoztam terítékre a fényképen látható vaddisznót. A lövés pillanatában tudtam, hogy 200 méternél messzebbre van tőlem.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Az öreg Sauer 90 300 W. még mindig a legjobb vadász fegyverek között van! A Federel Power Shock 11,7 g lövedéktől azonnal helyben maradt a kan. Miután birtokba vettem, ellenőriztem a távolságot, amit GPS-el mértem meg. A lőtáv pontosan 370 méter volt! Az illetékes vadászati hatóság bírálata szerint a nagyagyarak hossza elérte a 23,7 és a 24,8 centimétert.
Fotó: Pető Zsolt – AJN
A kisagyarak körmérete meghaladta a 6,7 és 6,9 centimétert. A hatóság szakemberei aranyéremmel díjazták a trófeát! Köszönöm Vidoczi Zoltán barátomnak a munkáját, aki elkészítette a trófeaalátétet ennek a különleges trófeának!
Külön köszönetemet szeretném kifejezni barátaimnak: Zolikám, Danikám, Csabikám!
Fotó: Pető Zsolt – AJN
Nagy boldogság nekem ez az élmény és ez a trófea, amit soha nem felejtek el!
Írta és fényképezte: Pető Zsolt
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Frommer
FRANCHI: Hogyan tisztítsuk meg a sörétes puskát?
A sörétes puska tisztítása egy olyan része a vadászatnak, amelyet nem szabad alábecsülni, ha azt szeretnénk, hogy fegyverünk mindig olyan állapotban legyen, hogy bármikor elindulhassunk vadászni. A puska tisztításának elsajátítása minden vadász számára elengedhetetlen, hogy a vadászat után a legjobb állapotban várakozzon a fegyverszekrényben. A vadászat sok apró dologból áll össze: érzelmek és adrenalin, a természet közelsége és az élővilág tisztelete, a vadásztársakkal megosztott pillanatok, valamint a magányos séták a vadászkutyánkkal s végül, de nem utolsó sorban a vállunkon, a kezünkben ott kell lennie szeretett fegyverünknek is, amellyel, ahogyan minden mással, törődnünk is kell. Cikkünk, – amelyet Albert Attila, a FROMMER kereskedelmi igazgatója fordított – az olasz fegyvergyár, a 155 éves FRANCHI útmutatását tartalmazza és néhány tippet kaphatunk, hogyan végezzük el a „terepi” karbantartást, hogy a vadászpuskáink mindig csillogóan tiszták legyenek!
A nedves, párás környezet a legnagyobb ellensége a fémnek és a farészeknek. Forrás: Franchi / FROMMER
A sörétes puska tisztítása ugyan egy apróság a vadászat élményében, de megkerülhetetlen. Ahogy minden tapasztalt vadász tudja, ezt nem lehet elhanyagolni és valljuk be, fegyverünk gondozása, ha valóban szeretjük ezt a szenvedélyt, igazán jó érzést ad. Sokan beszámoltak már erről s persze ki ne ismerné azt a megnyugtató érzést, mikor végeztünk a művelettel.
Hogyan tisztítsuk a félautomata sörétes puskát?
Először is, végezzünk megfelelő karbantartást. Számos tényező fenyegeti a vadászfegyverek állapotát, ezért nagy figyelmet kell fordítani a karbantartásra. Különösen az új engedéllyel rendelkező vadászok számára fontos, hogy tiszta fegyvereik legyenek és ennek érdekében jó szokásokat alakítsanak ki!
Egy vadásznap, legyen az rövid vagy egész napos, számos külső tényezőt hozhat, ami veszélyeztetheti a puska integritását. A lőpor robbanása miatt keletkező maradványok és lerakódások, a növényi szennyeződések, levéldarabok, harmatcseppek, nedvesség vagy eső, sár, izzadt tenyérlenyomatok és egyéb külső tényezők is veszélyeztethetik a vadászfegyver épségét.
Fontos, hogy a sörétes puskákat a tisztítás előtt szedjük szét. Mielőtt bármilyen karbantartást elkezdenénk, elengedhetetlen, hogy gondosan szétbontsuk a puska fő részeit és az ismereteinknek megfelelően megvizsgáljuk.
Kedvelt márka a Ballistol. Fotó: Dr. Szilágyi BAy Péter / Agro Jager
Hogyan olajozzunk a félautomata sörétes puskát?
Szedjük szét, vegyük le a csövet és tárat. Hasonlóképpen járjunk el a bock vagy dupla fegyvereknél is és a fődarabok szintjéig bontsuk szét a puskáinkat – ahol az ejektor részeit alaposan tisztítsuk meg.
Az elsütőszerkezet más történet, mivel az a tusában marad, így azt általában terepi karbantartáskor nincs lehetőségünk megbontatni.
A bock puskáknál, miután eltávolítottuk az előagyat, a csövet, az első lépést már teljesítettük is, miközben a félautomata sörétes puskák szétszedése után mélyebb tisztításra nyílik lehetőségünk, szemben a hagyományos dupla vagy bock puskákkal.
Ezenkívül a Franchi vadászfélautomata puskák, amelyeknek inercia mechanizmusa elöl helyezkedik el, a visszarugó pedig az előagy alatti csőre van szerelve, még könnyebben tisztíthatóak. Elég csak eltávolítani az előagyat, és már hozzá is férünk! Még a legapróbb porszemek is elérhetők… például egy fogkefével!
Általánosságban elmondható, hogy az Affinity 3 és Affinity 3.5 félautomata puskák, az elülső inercia működési rendszerrel, kevesebb karbantartást igényelnek, így könnyítve a vadász dolgát.
Miután a puska szétszerelésre került, a tisztítást gondosan meg kell kezdeni.
Hogyan tisztítsuk meg a hagyományos sörétes puskákat?
Miután a puskát szétszereltük, el kell távolítani minden szennyeződést, ami a vadászat során rakódott le. Puskatisztító pálcák, rongyok, fogkefék vagy kefék, mind megfelelő eszközök erre a célra!
Különös figyelmet kell fordítani a cserélhető choke-ok és a csövek tisztítására.
Cserélhető szűkítésekkel egy FRANCHI Feeling sörétes fegyver. Fotó: Agro Jager
Először, miután szétszereltük és eltávolítottuk őket, durva ronggyal és acéltisztítóval kell megtisztítani, amíg az összes szennyeződést le nem szedtük a csövek belső felületéről. Nagyon fontos megtisztítani a csövet ott is, amely a choke-okat tartja. Addig folytassuk, amíg minden lerakódás el nem tűnik.
A sörétes fegyverek töltényűrjeit se felejtsük el: gondosan meg kell tisztítani, mivel ez az első olyan terület, ahol a korrózió elindulhat. Ha van előrelátásunk és nem várunk túl sokáig, ha két-három vadásznaponta megtisztítjuk a csöveket, a munka viszonylag minimális lesz.
Célszerű minden alkalommal áthúzni egy tisztító pálcát a csövön, majd végül egy zsíros, “vastagabb” olajjal befejezni a műveletet, hogy a fémet szigeteljük a levegőtől.
Tisztító pálcák minden fegyvertisztító készletben megtalálhatók a fegyverboltokban.
Fokozott figyelemmel járjunk el akkor, ha gyöngygolyót használtunk – vaddisznóhajtások esetén.
Ezt azért szükséges megtenni, mert a golyó nagy szennyeződést okoz, így az első szabály: ne várjunk túl sokáig!
A Pegoraro Tiro Dinamico lőszerei kedveltek a gyöngygolyó szerelmeseinek körében. Fotó: Frommer / Agro Jager News
Miért szükséges olajozni a sörétes puskát?
A vadász az a fajta ember, aki nem hátrál meg és még a nehéz környezeti és időjárási körülmények között is elindul, mert a vadászat izgalma az oka annak, hogy bármilyen esős, nyirkos és hideg idő van, a vadászat nem marad el. Egyébként, ha a puska tisztításáról van szó, a legfőbb ellenség mindig ugyanaz: a víz! Hogyan védhetjük meg tehát a sörétes fegyvereinket?
A fegyver szárítása sajnos önmagában nem elegendő, mivel olajréteg nélkül nincs semmilyen védelem a nedvesség ellen. Már egyetlen vízcsepp, nedves környezet is problémát jelenthet,vagy ha a forró fegyvert visszarakják a tokba és olyan kondenzáció keletkezik, amelyek végeredményben a korrózióhoz vezet.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Minden félautomata puska, amely terepmintás (camo) bevonattal vagy még jobb esetben Cerakote bevonattal rendelkezik, nagyobb ellenállást garantál az időjárási hatásokkal szemben és ideális extrém vadászati körülmények között, például vízivadak vadászatánál.
Franchi Affinity 3 Cerakote bevonattal. Forrás: Franchi
A Cerakote egy ultrafinom kerámia alapú festék, amely kiváló ellenállást biztosít az időjárási hatásokkal szemben.
Alternatívaként, a barnított puskákat gondosan olajozva kell tartani vadászat után, és ennyi… alapvetően ezzel a művelettel kész is vagyunk!
Különféle fegyverápoló szerek közül lehet válogatni a FROMMER polcain. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Végül, de nem utolsó sorban: hogyan ápoljuk a farészeket?
Valljuk be, amikor vállra vesszük a puskát és érezzük az alatta melegedő faanyagot, az mindig különös élmény, bármilyen korúak a vadászok. Vannak vitrinpuskák, amelyek szinte túl szépek, hogy igazak legyenek, és vannak azok a fegyverek, amelyek velünk járják a legkülönbözőbb kalandokat.
A Franchi fegyvermárkát, 1868-ban az olasz, Luigi Franchi alapította. A technológia fejlődése mellett a FRANCHI a hagyományt is tiszteli és ma is kaphatóak, rendelhetőek fatusával a fegyvereik. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Ha egy vadásznak ilyen típusú puskája van, amely talán gyönyörű fatusával rendelkezik, akkor néhány „csata” nyomával is számolnia kell. A szenvedélyes, romantikus vadászok még térképnek is tekinthetik ezeket, amelyek megörökítik a puskáinkkal az összes közösen átélt vadászatot.
FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja! Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!
Mivel a fa élő anyag, az első dolog, amit szem előtt kell tartani, hogy sérülhet használat közben. Bár nincs rá varázsital, vannak apró lépések, amiket megtehetünk.
Ha lakkozott fafelülettel van dolgunk, karbantartásra nincs szükség, viszont ha megsérül, nagyon nehéz helyreállítani. Az olajozott fa azonban közvetlenül a vadász által is karbantartható, anélkül, hogy szakemberhez kellene fordulni.
Ne hanyagoljuk el a farészek ápolását sem! Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Amennyiben nincsenek mély repedések, elegendő a fegyverboltban kapható olajjal kezelni a fát és az visszanyerheti eredeti megjelenését és fényét.
Ez az olajozott tusák valódi szépsége, mert mindig újra vissza lehet állítani őket az eredeti állapotukba!
Albert Attila, a FROMMER Fegyverbolt kereskedelmi igazgatója. Fotó: Agro Jager / FROMMER
Összegzésként
Ezek a hasznos tippek, amelyek segítségével a félautomata sörétes puskát, illetve általában a puskákat tisztíthatjuk és gondozhatjuk. Ugyanakkor igaz, hogy a Franchi puskák valóban a vadász szolgálatára vannak tervezve.
Mert nem a szép fa vagy a szép gravírozás az, ami különbséget tesz, amikor a bozótosban járunk, a mocsaras vizekben vadászunk, vagy amikor a sár már a csizmánkig ér! A különbség abban rejlik, hogy olyan eszköz van a kezünkben, amely felejthetetlen érzelmeket ad nekünk!
Így, miután elvégeztük a munkát és odafigyeltünk a puskánkra… talán ideje újra vadászni indulni!
Fordította: Albert Attila | FROMMER Kft.
H-1089 Budapest, Szenes Iván tér 10.
Telefon: +36 1 210 3506
Mobil: +36 30 213 7334
…és megtört a jég!!
Egy csodás vadászat
FRANCHI: Hogyan tisztítsuk meg a sörétes puskát?
Svájci kalandok 2. rész
Bükkaranyosi remete
Egymással versengve gyérítették a busákat Neszmélynél
Tűz pusztított Csönge határában
A legszebb ajándék
Jóna Bernadett újabb sikere a női trap OB-n!
Eltűnhet a málna, terem a banán, új háziállatok lesznek a magyar mezőgazdaságban
Nem várt szerencse egy csodálatos reggelen
Pótfelvételit hirdet földmérő és erdész képzésben a szegedi erdészeti
Augusztus a Kálozi Gyurgyalag Vadásztársaságnál
A geszti babos disznó
Az aranysakálok miatt lettem vadász
A dél-nyírségi kan
A sármelléki aranyérmes kanom
A kis gyilkos
KITEKINTŐ: V. Magyarkanizsai Vadásznap – GALÉRIÁVAL
You must be logged in to post a comment Login