Vadászat
Őzbakjaim
Resztelt máj reggelire
A tiszalöki Nimród Vadásztársaság szatmári származású elnöke, dr. Erdélyi Béla kedves invitálására többször részt vettem a vadászok emelkedettebb és könnyedebb eseményein vadász és rádiós mivoltomból adódóan. Ebből következik az a történet is, amit nincs olyan reggel, hogy meg ne fogadjam, ma megírom most végre papírra vetek. Talán azért volt a halogatás, mert minden mozzanata élénken él benne.
Hajnali öt órára gyere a vadászházhoz szólt a verdikt , Péter és Laci várnak. A két pelyhedző állú fiatalember hivatásos vadászként teszi a dolgát szakszerűen és szerelemből. A Tisza felé zötykölődésünk közben vigyázva arra, hogy a nyelvünket el ne harapjuk megbeszéltük, munka-e az, amit az ember fáradtságot nem ismerve végez.
Közben azért a bakokat is figyeltük, de nem mutatkoztak. Na, majd a kazettákban, biztatott Péter és Suzukimmal a valamikori nagyüzemi gazdálkodás szarvasmarháinak kialakított a villanypásztort akkor még nem ismerték gyalogakáccal elválasztott legelői felé vettük az irányt. Az üde, harmatos fű igazi csemege lehet még a legpákosztosabb őzbak számára is, okoskodtunk vadászként.
Az első gyalogakác sor előtt megálltunk és gyalogosan folytattuk a cserkelést, és az akácok takarását kihasználva kétszáz méterenként lestünk be a legelőkre. Sehol egy agancsos. Péter és Laci egymás után sorolták mikor, melyikük látott ebben és ebben a kazettában lőhető, nekem való bakot. Hiába minden igyekezetük, a bakok eltűntek. Egy azért mégis megmutatta magát az egyik legelő közepén.
– Ez a különleges – szólal meg Péter. Nem is nekem mondja, hanem társának, Lacinak, de az is lehet, hogy lelke mélyén abban reménykedett, hogy felkelti az érdeklődésemet. Közben én is távcsövezem, és meg is előztem kísérőimet.
– Nekem tetszik – mondtam.
– Van vagy kétszáz méterre tőlünk – aggályoskodott Laci. Mivel már hét óra is elmúlt, más lőhető bakot nem láttunk, vállaltam a lövést, a torz agancsú bakocska helyben maradt. Péter elment a kocsiért, mi pedig a bakhoz lépdeltünk levett kalappal. A GPS azt mutatta, hogy 230 méterről adtam le a lövést, de azt csak hitelesség kedvért írtam ide.
Rendellenes bakom
A vadászház udvarán a zsigerelés és a nyúzás közben kérdeztem a fiúkat, szoktak e főzni maguknak. De még mennyire ! Péter olyan körömpörköltet készít az elejtett vaddisznók megperzselt körméből, hogy híre van a Tisza két partján. Nem részletezem tovább, a friss májból olyan finom reggelit készítettek, hogy tanítani kellene. De azért Vajtó Péter és Drótár Laci ne áruljatok el minden főzési titkot - Köszönöm a vadászatot!
Vajtó Péter és Drótár László hivatásos vadászok
* * *
Esti cserkelés
Én már nem tudok kibújni a bőrömből, ha rajtam múlik, biztosan korábban érkezem a megbeszélt időponttól. Így történt ez a közelmúltban is, amikor Kovács István barátom Kálmánházára invitált tavaszi őzbakvadászatra.
– Gyere most – biztatott–, ne hagyjuk üzekedésre a vadászatot, bármennyire is élményt adóbb. Nem szeretném, ha a lőni való bakok örökítenének!
Ezt nem lehet megcáfolni csak tudomásul venni, és segíteni a vadászbarát vadgazdálkodási erőfeszítését. Mivel az őzek mozgását ismerve korán érkeztem, így korán is indultunk el cserkelni, ami az első körben meg is látszott, hiszen csak egy-egy agancságvég és fülmozgás árulkodott arról, hogy van élet a búzatáblában, illetve a gyümölcsös árnyat adó fái alatt. Ezért aztán nem is erőltettük az iramot. A hajdúdorogi határszéltől már megtettünk vagy két kilométert, amikor a szépen zöldellő vetésen István megszólalt:
– Ő az, amelyiket neked szántam.
Gyors helyzetértékelést tartottunk, honnan, melyik fasor takarásából tudjuk megközelíteni a bakot, amely talán érezte a veszélyhelyzetet a nyílt terepen csipegetett, de gyakran emelte fel a fejét és hosszan nézegetett hol jobbra, hol balra. Megnyugtatott bennünket, hogy nem felén figyel. Mozgásunkat az evéséhez igazítottuk, de volt egy pont, amikor már nem volt tovább.
– Innen kell lőnöd! – mondta István.
Lövés előtt magam is igyekszem megsaccolni a távolságot, de kísérőimet is megkérdezem minden esetben, ők milyen távolságot tippelnek. Így volt ez most is.
– Úgy 170-180 méterre lehet – hangzott a halk válasz. Magam megnyugtatása már csak az agyamban játszódott le, ekkor már a célzásra koncentráltam, amelynek eredményeként helyben maradt az ághiányos agancsot viselő bak.
A gratuláció és a töret átvétele után fegyveremet üres állapotában fesztelenítettem és megköszöntem a gyönyörű vadászatot. Ekkor ért a meglepetés, István közölte, még nincs vége. A Centrális nevű, több évtizedes, magas törzsű almásban is van egy ághiányos öreg bak. Ne örökítsen tovább, szólt verdikt. Én nem vagyok semmi rossznak az elrontója, akkor vadásszunk tovább, ha ő ezt akarja
Ekkor már este hét óra körül járt az idő, kívánni sem lehetett volna ideálisabb időjárást a vadászathoz. Szél nem mozdult, a gyümölcsös ózondús levegője, a serkedő sarjú terülj asztalkámként kínálta a legfinomabb falatokat az őzeknek. Éltek is a lehetőséggel, szinte minden sorban láttunk sutát, gidák, többet is. A gyümölcsös vége felé jártunk, István homlokán már láttam némi felhőt, ami párosult azzal a ki nem mondott mondattal: Itt szokott lenni.
Még két vagy három sor volt hátra, amikor földbe gyökerezett a lába. Ott van. De a biztonság kedvéért megvárta, amíg felemelte a fejét és meggyőződött arról, amit már számtalanszor látott. Lőheted, kaptam a jelzést.
A lövés pillanatában az őzek robajától volt hangos a gyümölcsös, csak egy nem tudott elfutni. Az öreglegénynek kijáró tisztelettel közelítettük meg, hogy végtisztességbe részesítsük. István, hogy megelőzze az előző szituációt, mármint, hogy ne tekintsem befejezettnek a vadászatot, mondta, hogy a közeli lucernásban is vár bennünket egy bak
Valóban ott volt. Gyanútlan eszegetését használtuk ki becserkelésére. Nem részletezem tovább, lövésem nyomán egy közeli fácánkakas ijedt kakatolása adta tudtára a környék minden vadjának, hogy a görbe ágú terítékre került.
Időközben ránk is esteledett, a felejthetetlen vadászat után a teríték készítése szinte a vacsoracsillag megjelenésével egy időben készült el. Kálmánháza felett még sohasem volt ilyen szép a tavaszi csillagos ég, mint ezen az estén. Ezért a legtöbbet Kovács István barátom tette barátom. Köszönöm szépen!
Kovács István barátommal
* * *
Újra Anarcson
Nem tudom, ki, hogyan van vele, de én nem minden község határában tudok eredményesen vadászni. A kisvárdai Rákóczi Vadásztársaság területéhez tartozik Szabolcsbáka határa is az anarcsival, meg még jó néhány község határával együtt. Járhatok én itt a lucernásra, a régi elvadult valamikor szebb napokat is látott szőlőbe, fohászkodhatom a több mint ötszáz éves hársfához és a több száz éves hajtásaihoz, nem és nem.
Legutóbb Papp Ferenc hivatásos vadászbarátommal végigjártuk az általa ismert bakok helyét, láttuk is őket, csak éppen nem jutottam lövéshez, illetve ha mégis egyetlenegy alkalommal akkor pedig kiderült, a Jóisten nem engem részesít az elejtés örömében. Értek én a jelekből drága jó Istenem, nem is megyek többé a bákai határba.
– Sebaj – mondta Feri–, gyerünk az Anarcsra!
– Az óra fél hetet mutat, a lőhető bakok közül valamelyik csak megmutatja lapockáját dörmögtem magamban.
– Hármat is tudok – szólt reménykeltően Feri halk, andantéban megkomponált megjegyzése.
Egy nyárfás szélén hagytuk a terepjárót és elindultunk a valamikori szekérúton. A reggeli és a több napja folyamatosan szakadó eső után csak a szélre kellett figyelnünk, illetve arra, hogy csizmánk meg ne merüljön. Ennek ellenére a rucák hangos hápogással adták tudtára a világnak, puskás jár a határban. Több se kellett a szajkónak, kiabálásával kiverte az álmot az alig ébredező őzek szeméből, akik ugyan semmit sem láttak, de méltatlankodva adtak hangot nemtetszésüknek.
Ennyi árulkodó jel ellenére is követtem Ferit, aki a nyárfasorokat egyre alaposabban távcsövezte, amire szükség is volt a magasra növő fűben. Most állt fel, de már látom én is, de az agancsát még egyikünk sem látja tisztán. Végre eljött a pillanat, ő az. Lőheted. Igen ám, csak ennyi idő alatt a nyárfa takarásába húzódott, csak a tükrös tomporát mutatta felénk. Vártunk, merre mozdul. Szerencsére megfordult és az én oldalam felé lépett egyet, ami éppen elég volt a jó 170 méterre álló bak megcélzásához.
Lövés után én csak azt láttam, hogy nem futott el egyik irányba sem, Feri viszont határozottan nyújtotta felém jobbját gratulációra. Te tudod, te láttad, de már indultunk is. Ő a terepjáróhoz, én pedig az újabb anarcsi bakomhoz igyekeztem, amely a találat helyén várta kalapemelős végtisztességemet. Természetesen nem maradt el sem az utolsó falat, sem a töret, amelyet már sokadszor nyújt át az anarcsi határban.
Reggeli bakom
Vadászat
…és megtört a jég!!
Király Attila vadászíjász kislányával közösen vadászott. Az élményeiről beszámolt lapunknak:
A lányom két éve kísér és együtt eddig nem sikerült semmit elejteni. Nem jutottam lövéshez, vagy, ahogy ő mondja: “mindig az jön be, amire épp tilalom van”, vagy az utóbbi időben elhibázom – ilyen is volt. Talán rágörcsöltem, nagyon szerettem volna egy közös elejtést.
Fotó: Király Attila – AJN
13:30-kor már az autóban ültünk. A pár napja kihelyezett vadkamera többek között egy egyagancsú bakot is lencsevégre kapott – volt esély, hogy bejön. Kevés esély volt, de volt. Miután átvergődtünk a határon, ami “összeért”, lepecsételtetve a papírt, hogy viszem-hozom az íjat, a magyar számom bemondta az unalmast. Kiskunhalason megszervízelték, így már tudtam szólni a vadőrnek, hogy érkezünk. Már az erdőben jártunk, párszáz méterre a leskunyhótól, alig várva, hogy beüljünk, mikor – elakadtunk. A favágók hulladékainak segítségével sikerült kivergődni a “fosóhomok” csapdájából, a kocsit otthagyva gyalog indultunk a kunyhóig, az akciótól piszkosan és csuromvizesen. Közben bolond szél támadt, szerencsére épp jó irányból.
Fotó: Király Attila – AJN
Jeget mondanak. Fákat kicsavaró szelet. Velem meg ott a gyerek. Hát, meglehetősen ideges voltam. Mézesszívet vettem elő, javítja a koncentrációt. És éhes is voltam. Meg ideges. Amint ott bontogatom a kevésbé csörgős zacskót, amibe otthon átöntöttem, a szemem sarkából két őzet pillantok meg a szórón!! Lassan szemügyre véve állapítom meg, hogy suta, de nem bakkal – hanem a gidájával.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Rékával lefilmeztük és elégedetten ültünk vissza, mikor elmentek. Jó, hogy elmentek – nem jó, ha kiszúr a suta és riaszt. A szél tovább játszotta bolond játékát és két nyúlon meg három szajkón kívül nem jött semmi. Aztán egy karvaly, ami odavágott a vadgerlének, de elhibázta. Lassan szürkült. Kezdtem elveszíteni a reményt – pedig olyan biztosan éreztem: ma elejtünk valamit!
Fotó: Király Attila – AJN
Léptek zaja verte fel az addigra már lecsendesedett erdőt.
– Jön valami – súgtam a lányomnak. De ahogy jött, már ment is – a forgó szél elárult bennünket, és távolodni hallottuk a lábak neszét. Odébb riasztott is. Nnna, ez nem a mi napunk – akartam épp mondani a vadőrnek. De furcsa érzés lett úrrá rajtam. Jobban kellene bíznom – gondoltam. Ekkor ütött szöget a fejembe a gondolat: DNY-i szél fúj, az őz DK-re volt, és délre futott. A stressz-szagot arrafelé hagyta ott. Ha arról jön valami, mindenképp megérzi a szagunkat, tehát mindegy. Szemből, balról, de még hátulról is jöhet bármi – ha nem fordul a szél, mint ma már háromszor.
Még végig sem gondoltam, szemből-jobbról, keleti irányból megjelent a bak! Két év alatt nagyon sok helyzetet kihagytam (pl ág volt előtte, erősen szürkült és lámpázni kellett volna…). Elkezdtem megfeszíteni az íjat, erre fölkapta a fejét! Negyedig kihúzott íjjal vártam, hogy ismét lehajoljon. Két örökkévalóság után ez meg is történt, ismét inni kezdett. Kihúztam az íjat és fókuszáltam. Mivel múltkor fölé lőttem (ma a próbalövések nagyon jól mentek!), kissé lejjebb húztam az íjat – túlzottan nem mertem, mert az a tapasztalat, hogy ilyenkor okvetlen alá lövök. Igyekeztem jól oldani, nem siettem el. Jónak éreztem. A bak viszont eldőlt – gerinclövés…
Üröm került az örömbe. Épp ez az, amit mindig próbálok elkerülni. Még ma is beszéltünk róla a lányommal, hogy azért gyakorolok sokat, hogy ne szenvedjen a vad. Az Attila Kelemen féle vadászkésemmel megadtam a kegyelemdöfést.
Fotó: Király Attila – AJN
Biztos voltam benne és a videó igazolta is: mire a vessző odaért, a bak rogyasztott.
Zúgjon neki odaát!
Írta és fényképezte: Király Attila
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Vadászat
Egy csodás vadászat
Pető Zsolt 2024. augusztus elsején egyéni vadászaton vett részt, vaddisznóra vadászott. Élményeiről beszámolt lapunknak az elejtő:
Fotó: Pető Zsolt – AJN
Kedves Vadász Barátok! Szeretném megosztani veletek vadászatom történetét. Miután elhelyezkedtem a kedvenc vadászterületemen, sokáig csak várakoztam. Éjfél után azonban a repcetarlón, amin déli szél fújt, északi irányból kiváltott az áhított vad. Természetesen északi irányból érkezett a közeli napraforgótáblából. Cserkelésre semmi esélyem nem volt a körülmények miatt. Jó pár mély levegővétel után úgy döntötttem, hogy lövést teszek a vadra. Miután lejött a horizontól, célba vettem és egy jó találattal hoztam terítékre a fényképen látható vaddisznót. A lövés pillanatában tudtam, hogy 200 méternél messzebbre van tőlem.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Az öreg Sauer 90 300 W. még mindig a legjobb vadász fegyverek között van! A Federel Power Shock 11,7 g lövedéktől azonnal helyben maradt a kan. Miután birtokba vettem, ellenőriztem a távolságot, amit GPS-el mértem meg. A lőtáv pontosan 370 méter volt! Az illetékes vadászati hatóság bírálata szerint a nagyagyarak hossza elérte a 23,7 és a 24,8 centimétert.
Fotó: Pető Zsolt – AJN
A kisagyarak körmérete meghaladta a 6,7 és 6,9 centimétert. A hatóság szakemberei aranyéremmel díjazták a trófeát! Köszönöm Vidoczi Zoltán barátomnak a munkáját, aki elkészítette a trófeaalátétet ennek a különleges trófeának!
Külön köszönetemet szeretném kifejezni barátaimnak: Zolikám, Danikám, Csabikám!
Fotó: Pető Zsolt – AJN
Nagy boldogság nekem ez az élmény és ez a trófea, amit soha nem felejtek el!
Írta és fényképezte: Pető Zsolt
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Frommer
FRANCHI: Hogyan tisztítsuk meg a sörétes puskát?
A sörétes puska tisztítása egy olyan része a vadászatnak, amelyet nem szabad alábecsülni, ha azt szeretnénk, hogy fegyverünk mindig olyan állapotban legyen, hogy bármikor elindulhassunk vadászni. A puska tisztításának elsajátítása minden vadász számára elengedhetetlen, hogy a vadászat után a legjobb állapotban várakozzon a fegyverszekrényben. A vadászat sok apró dologból áll össze: érzelmek és adrenalin, a természet közelsége és az élővilág tisztelete, a vadásztársakkal megosztott pillanatok, valamint a magányos séták a vadászkutyánkkal s végül, de nem utolsó sorban a vállunkon, a kezünkben ott kell lennie szeretett fegyverünknek is, amellyel, ahogyan minden mással, törődnünk is kell. Cikkünk, – amelyet Albert Attila, a FROMMER kereskedelmi igazgatója fordított – az olasz fegyvergyár, a 155 éves FRANCHI útmutatását tartalmazza és néhány tippet kaphatunk, hogyan végezzük el a „terepi” karbantartást, hogy a vadászpuskáink mindig csillogóan tiszták legyenek!
A nedves, párás környezet a legnagyobb ellensége a fémnek és a farészeknek. Forrás: Franchi / FROMMER
A sörétes puska tisztítása ugyan egy apróság a vadászat élményében, de megkerülhetetlen. Ahogy minden tapasztalt vadász tudja, ezt nem lehet elhanyagolni és valljuk be, fegyverünk gondozása, ha valóban szeretjük ezt a szenvedélyt, igazán jó érzést ad. Sokan beszámoltak már erről s persze ki ne ismerné azt a megnyugtató érzést, mikor végeztünk a művelettel.
Hogyan tisztítsuk a félautomata sörétes puskát?
Először is, végezzünk megfelelő karbantartást. Számos tényező fenyegeti a vadászfegyverek állapotát, ezért nagy figyelmet kell fordítani a karbantartásra. Különösen az új engedéllyel rendelkező vadászok számára fontos, hogy tiszta fegyvereik legyenek és ennek érdekében jó szokásokat alakítsanak ki!
Egy vadásznap, legyen az rövid vagy egész napos, számos külső tényezőt hozhat, ami veszélyeztetheti a puska integritását. A lőpor robbanása miatt keletkező maradványok és lerakódások, a növényi szennyeződések, levéldarabok, harmatcseppek, nedvesség vagy eső, sár, izzadt tenyérlenyomatok és egyéb külső tényezők is veszélyeztethetik a vadászfegyver épségét.
Fontos, hogy a sörétes puskákat a tisztítás előtt szedjük szét. Mielőtt bármilyen karbantartást elkezdenénk, elengedhetetlen, hogy gondosan szétbontsuk a puska fő részeit és az ismereteinknek megfelelően megvizsgáljuk.
Kedvelt márka a Ballistol. Fotó: Dr. Szilágyi BAy Péter / Agro Jager
Hogyan olajozzunk a félautomata sörétes puskát?
Szedjük szét, vegyük le a csövet és tárat. Hasonlóképpen járjunk el a bock vagy dupla fegyvereknél is és a fődarabok szintjéig bontsuk szét a puskáinkat – ahol az ejektor részeit alaposan tisztítsuk meg.
Az elsütőszerkezet más történet, mivel az a tusában marad, így azt általában terepi karbantartáskor nincs lehetőségünk megbontatni.
A bock puskáknál, miután eltávolítottuk az előagyat, a csövet, az első lépést már teljesítettük is, miközben a félautomata sörétes puskák szétszedése után mélyebb tisztításra nyílik lehetőségünk, szemben a hagyományos dupla vagy bock puskákkal.
Ezenkívül a Franchi vadászfélautomata puskák, amelyeknek inercia mechanizmusa elöl helyezkedik el, a visszarugó pedig az előagy alatti csőre van szerelve, még könnyebben tisztíthatóak. Elég csak eltávolítani az előagyat, és már hozzá is férünk! Még a legapróbb porszemek is elérhetők… például egy fogkefével!
Általánosságban elmondható, hogy az Affinity 3 és Affinity 3.5 félautomata puskák, az elülső inercia működési rendszerrel, kevesebb karbantartást igényelnek, így könnyítve a vadász dolgát.
Miután a puska szétszerelésre került, a tisztítást gondosan meg kell kezdeni.
Hogyan tisztítsuk meg a hagyományos sörétes puskákat?
Miután a puskát szétszereltük, el kell távolítani minden szennyeződést, ami a vadászat során rakódott le. Puskatisztító pálcák, rongyok, fogkefék vagy kefék, mind megfelelő eszközök erre a célra!
Különös figyelmet kell fordítani a cserélhető choke-ok és a csövek tisztítására.
Cserélhető szűkítésekkel egy FRANCHI Feeling sörétes fegyver. Fotó: Agro Jager
Először, miután szétszereltük és eltávolítottuk őket, durva ronggyal és acéltisztítóval kell megtisztítani, amíg az összes szennyeződést le nem szedtük a csövek belső felületéről. Nagyon fontos megtisztítani a csövet ott is, amely a choke-okat tartja. Addig folytassuk, amíg minden lerakódás el nem tűnik.
A sörétes fegyverek töltényűrjeit se felejtsük el: gondosan meg kell tisztítani, mivel ez az első olyan terület, ahol a korrózió elindulhat. Ha van előrelátásunk és nem várunk túl sokáig, ha két-három vadásznaponta megtisztítjuk a csöveket, a munka viszonylag minimális lesz.
Célszerű minden alkalommal áthúzni egy tisztító pálcát a csövön, majd végül egy zsíros, “vastagabb” olajjal befejezni a műveletet, hogy a fémet szigeteljük a levegőtől.
Tisztító pálcák minden fegyvertisztító készletben megtalálhatók a fegyverboltokban.
Fokozott figyelemmel járjunk el akkor, ha gyöngygolyót használtunk – vaddisznóhajtások esetén.
Ezt azért szükséges megtenni, mert a golyó nagy szennyeződést okoz, így az első szabály: ne várjunk túl sokáig!
A Pegoraro Tiro Dinamico lőszerei kedveltek a gyöngygolyó szerelmeseinek körében. Fotó: Frommer / Agro Jager News
Miért szükséges olajozni a sörétes puskát?
A vadász az a fajta ember, aki nem hátrál meg és még a nehéz környezeti és időjárási körülmények között is elindul, mert a vadászat izgalma az oka annak, hogy bármilyen esős, nyirkos és hideg idő van, a vadászat nem marad el. Egyébként, ha a puska tisztításáról van szó, a legfőbb ellenség mindig ugyanaz: a víz! Hogyan védhetjük meg tehát a sörétes fegyvereinket?
A fegyver szárítása sajnos önmagában nem elegendő, mivel olajréteg nélkül nincs semmilyen védelem a nedvesség ellen. Már egyetlen vízcsepp, nedves környezet is problémát jelenthet,vagy ha a forró fegyvert visszarakják a tokba és olyan kondenzáció keletkezik, amelyek végeredményben a korrózióhoz vezet.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Minden félautomata puska, amely terepmintás (camo) bevonattal vagy még jobb esetben Cerakote bevonattal rendelkezik, nagyobb ellenállást garantál az időjárási hatásokkal szemben és ideális extrém vadászati körülmények között, például vízivadak vadászatánál.
Franchi Affinity 3 Cerakote bevonattal. Forrás: Franchi
A Cerakote egy ultrafinom kerámia alapú festék, amely kiváló ellenállást biztosít az időjárási hatásokkal szemben.
Alternatívaként, a barnított puskákat gondosan olajozva kell tartani vadászat után, és ennyi… alapvetően ezzel a művelettel kész is vagyunk!
Különféle fegyverápoló szerek közül lehet válogatni a FROMMER polcain. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Végül, de nem utolsó sorban: hogyan ápoljuk a farészeket?
Valljuk be, amikor vállra vesszük a puskát és érezzük az alatta melegedő faanyagot, az mindig különös élmény, bármilyen korúak a vadászok. Vannak vitrinpuskák, amelyek szinte túl szépek, hogy igazak legyenek, és vannak azok a fegyverek, amelyek velünk járják a legkülönbözőbb kalandokat.
A Franchi fegyvermárkát, 1868-ban az olasz, Luigi Franchi alapította. A technológia fejlődése mellett a FRANCHI a hagyományt is tiszteli és ma is kaphatóak, rendelhetőek fatusával a fegyvereik. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Ha egy vadásznak ilyen típusú puskája van, amely talán gyönyörű fatusával rendelkezik, akkor néhány „csata” nyomával is számolnia kell. A szenvedélyes, romantikus vadászok még térképnek is tekinthetik ezeket, amelyek megörökítik a puskáinkkal az összes közösen átélt vadászatot.
FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja! Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!
Mivel a fa élő anyag, az első dolog, amit szem előtt kell tartani, hogy sérülhet használat közben. Bár nincs rá varázsital, vannak apró lépések, amiket megtehetünk.
Ha lakkozott fafelülettel van dolgunk, karbantartásra nincs szükség, viszont ha megsérül, nagyon nehéz helyreállítani. Az olajozott fa azonban közvetlenül a vadász által is karbantartható, anélkül, hogy szakemberhez kellene fordulni.
Ne hanyagoljuk el a farészek ápolását sem! Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Amennyiben nincsenek mély repedések, elegendő a fegyverboltban kapható olajjal kezelni a fát és az visszanyerheti eredeti megjelenését és fényét.
Ez az olajozott tusák valódi szépsége, mert mindig újra vissza lehet állítani őket az eredeti állapotukba!
Albert Attila, a FROMMER Fegyverbolt kereskedelmi igazgatója. Fotó: Agro Jager / FROMMER
Összegzésként
Ezek a hasznos tippek, amelyek segítségével a félautomata sörétes puskát, illetve általában a puskákat tisztíthatjuk és gondozhatjuk. Ugyanakkor igaz, hogy a Franchi puskák valóban a vadász szolgálatára vannak tervezve.
Mert nem a szép fa vagy a szép gravírozás az, ami különbséget tesz, amikor a bozótosban járunk, a mocsaras vizekben vadászunk, vagy amikor a sár már a csizmánkig ér! A különbség abban rejlik, hogy olyan eszköz van a kezünkben, amely felejthetetlen érzelmeket ad nekünk!
Így, miután elvégeztük a munkát és odafigyeltünk a puskánkra… talán ideje újra vadászni indulni!
Fordította: Albert Attila | FROMMER Kft.
H-1089 Budapest, Szenes Iván tér 10.
Telefon: +36 1 210 3506
Mobil: +36 30 213 7334
…és megtört a jég!!
Egy csodás vadászat
FRANCHI: Hogyan tisztítsuk meg a sörétes puskát?
Svájci kalandok 2. rész
Bükkaranyosi remete
Egymással versengve gyérítették a busákat Neszmélynél
Tűz pusztított Csönge határában
A legszebb ajándék
Jóna Bernadett újabb sikere a női trap OB-n!
Eltűnhet a málna, terem a banán, új háziállatok lesznek a magyar mezőgazdaságban
Nem várt szerencse egy csodálatos reggelen
Pótfelvételit hirdet földmérő és erdész képzésben a szegedi erdészeti
Augusztus a Kálozi Gyurgyalag Vadásztársaságnál
A geszti babos disznó
Az aranysakálok miatt lettem vadász
A dél-nyírségi kan
A sármelléki aranyérmes kanom
A kis gyilkos
KITEKINTŐ: V. Magyarkanizsai Vadásznap – GALÉRIÁVAL
You must be logged in to post a comment Login