Vadászat
Eltévedtem a Tejúton
Szögi Tibor vadászlevelei
Szia kedves Barátom!
A három hét szabadság alatt csak kétszer voltam Padén vadászni. Olyan borzasztó a hőség, hogy szinte elviselhetetlen. Olvad az ember hája, habzik a gatyája. Nincs kedve még a kutyáimnak se disznók után járni. Majd ősszel meg télen bepótoljuk (remélem úgy lesz!).
Az első kirándulásom, két hétnek ezelőtt július 12-én, egy fácántelepi munkaakció után volt (a kiskacsákat szállitottuk egy halastó részére). A fácántelepen, a Zolinál megmosakodtam. Átöltöztem, átvedlettem vadásszá. A kocsit a Nagy Tibi előtt hagytam. A nyakamba kanyarintottam az új .223-as billenő csövű gavallérpuskámat és átdübörögtem a vasúti hídon a két ebadta kutyámmal egyetemben.
Fázni nem fáztam, lehetett olyan 30–32 Celsius fok. A majicám levetettem, beletettem a vadászmellény hátsó zsebébe. A vadászmellényem a bal kezembe, a puskát a jobba és úgy ballagtam végig a síneken egészen a Jézda kanálisig.
A sok eső, a meleg nagyon kedvezett a gaznak, hónaljig ér mindenfelé. Elég sok helyen még tócsákban áll a víz az előző eső óta. A kutyusaimnak ez jó. Ők lépten-nyomon megmártóznak, isznak. Én egyelőre csak az izzadságomban fürdök. No, nem az izgalomtól, mert egy pár nyúlon kívül mással nem találkoztunk. Disznónyomat nem találtam itt az elején. A régieket elmosta az eső, mostanában meg úgy látszik, nem járt errefelé a koca hét kismalacával.
Azonban a nádas vége felé, annak a kis hídnak, átjárónak a környékén, kint a kukoricában, az árok aljában (itt már nincs víz) találtam egészen friss nyomakat és túrást. Olyan 60–70 kilós lehet a nyomak gazdája. Magányos, nincs társasága. Akárhogy is néztem, saccolgattam, szinte lehetetlen megfelelő leshelyet találni. Még nappal valahogy, de éjjel, csak ha nekem jönne az a disznó, akkor tudnám meglátni.
Megyek tovább. Innentől, a kanális bal partján, egészen föl a hófogóig a birtoknak 15–20 hektárnyi kukoricája van. Valahol itt kellene lennie a kondának, amit a halastóról riasztottak el. Őznyom, nyúlnyom, fácán mindenfelé, de disznó sehol. Azon a srég úton megyek, ami nekivisz a hófogó előtti átjárónak. Jobbról kukorica, már vannak apró tejes szemek a csutkán. Balról hatalmas búzatábla.
Már a fele úton járok, amikor találkozom az első disznónyommal. Elég frissnek látszik. A nyomnak még az éle sincs kiszáradva. Több mint valószínű, a múlt éjjel járhatott itt ez a mázsás marcona. Egy darabig együtt megyünk. Hol az út jobb, hol a bal oldalán. Váltogatjuk a jobbik felét. No persze nem kézen fogva megyünk, mert van egy kis időeltolódás. De azért elképzelem az öregúr mogorva, semmivel nem törődő, lelógó fejét, ahogy cammog csak úgy előre, bele a világba.
Hoppá!!! Most is melléfogtam. Még hogy „csak úgy”! Egy új nyom. Még egy. Meg még egy. Kisebb, nagyobb, meg közepes. Körösztbe kasul. Már követni se tudom, melyik-melyik. Ez lehet a konda, több kocából és különböző korú malacokból. Tehát ide igyekezett az öreg tökös!
Ötven-hatvan méteren át az úton és az út melletti búzában-kukoricában haladtak előre, majd beváltottak jobbra a kukoricásba. Az út végénél megint találkoztam a magányos nyommal. A disznó elfordult balra azon az úton, ami átszeli Morotvát. Az út be van nőve fűvel. Ritkán járnak erre járművek. De azért szépen tudom követni az öregurat. Jobbról is, balról is hatalmas búzatábla. A kalászok már túlérettek. Az esők miatt nem lett még learatva. Ez nem épp disznócsemege, de szükségből, vagy csak úgy megszokásból, itt is ott is egy-egy szoba nagyságú terület le van tajcsolva.
Megyek lefelé a lejtőn, az én kanom még mindig magányos. De amikor odaérek, ahol az út kereszteződik az árokkal, van mit látnom. Ez a vén kurafi már megint nem céltalanul bolyongott. Az árok bal oldala teljesen fölforgatva. Igaz, a túrások pár naposnak látszanak, de én azért balra fordulok és megindulok az árok szélén a régi padéi temetődomb felé. Jobbról-balról hatalmas búzatábla. Az árok alja vad földimogyoróval van benőve. Újabb túrások. Most már egészen frissek. Ezek már az éjszaka itt járt konda nyomai. Még a kitúrt fű se fonnyadt el igazán. Ezek itt vannak valahol!
Az árkot előttem sűrű, hónaljig érő nád borítja. A jobb és bal parton is kézilabdapálya nagyságú nádfolt. Csakis itt lehetnek, sehol máshol. Fölveszem a mellényem, hogy mindkét kezem szabad legyen. A puskámban kicserélem a golyót. A 3,6 grammos Siera helyett egy 4,8 grammos RWS tompa hegyűt csúsztatok. Óvatosan, halkan csukom föl a csövet. Izzad a tenyerem, most már nem a nagy melegtől, az izgalom teszi. Két kézzel, lövésre készen markolom puskám nyakát. Kutyáim izgatottan ugranak előre.
Először a bal parton matatnak. Mozgásuk felgyorsul. Az én szívverésem is. Most már az árok alján, majd a jobb parton, izgatott farokcsapkodással rohannak előre. Ez a vad közelségét jelzi. Én is előre rohanok, vállhoz szorított puskával várom a konda megugrását. A testem görcsösen megfeszül, mint egy rugó, ami pattanásra vár. Az agyam zakatol. Megpróbálja előre látni a helyzetet. A helyzeteket. Mit teszek, hogy teszem majd ha…
Elhatároztam, csak malacra lövök, kocára nem. Nem disznót lőni jöttem, csak szétnézni. A .223-as nem épp egy disznólövő kaliber. Főleg nem egy rohanó kondára lövöldözni való. Tehát csak malac… És ebben a pillanatban a kutyák előtt, nagy robajjal megzörren a nád. A feszültség a tetőpontra hág. Az agyvizem fölforr… Szerencsére egy pillanat és kienged a gőz. A jobb oldalban megvillan a vörös csuha. A következő pillanatban kiugrik egy rémült őzsuta az árok túloldalán.
Leengedem a puskám. Nagy lélegzetet veszek, mint aki hosszú merülés után végre feljut a felszínre. Vagy inkább sóhaj volt? Megkönnyebbülés? Mindenesetre az izgalom elszállt. Helyébe valami kellemes, lelket melengető érzés költözött. Miközben kutyáim csaholva rohannak az őz után, bajszom alatt elmosolyodok. Milyen kevés is kell a boldogsághoz!
* * *
A második kirándulásom, a rákövetkező vasárnap este (éjszaka) inkább siralmasra mint izgalmasra sikeredett. A Nagy Tibi ajánlatára a jázovai halastó három magaslese közül az egyikre szándékoztam fölülni. Már rosszul indult az egész. Későn, este nyolckor indultam Zentáról motorral. A szentmiklósi-padéi határúton szándékoztam nekivágni a halastónak. Fele úton eltűnt az út. Volt, nincs tovább.
Egy zsombékos, újan született tavacska állta az utamat, aminek nem kellett volna ott lenni. Árkon-bokron, kopókon keresztül kivergődtem a halastói gyöpre, majd nagy kerülővel a nyelv túloldalára a magaslesekhez. Tudod, oda, ahol annakidején, amikor a Betyár kutyádat először vittük ki a vadászterületre, és sikerült meglőni azt a kocát.
De sajnos az út tovább tartott, mint gondoltam. Besötétedett. Úgy másztam föl a magaslesre, hogy előtte nem tudtam szétnézni. Habár az a kevés, amit láttam, nem nagyon tetszett már így se. A les előtt két méter magas kukoricatábla. Mögöttem meg a sűrű nádas. A három-négy méternyi földutat benőtte a derékig érő gaz. De ha már idevergődtem, fölmegyek. Bár ne mentem volna. Amikor fölérek a létra utolsó fokára, akárhogy is próbálkozok, puskástól, hátizsákostól nem férek be a leskamrába. Szűkre szabták. Alig egyszer egyméteres.
De ez még hagyján. Mert valaki vastag kartonlemezzel bélelte ki, valamikor régen. A karton megázott, megszáradt, megint megázott egy jó párszor és úgy eldeformálódott, begörbült, hogy moccanni se lehetett tőle. Egyik bepördült végét levágtam a bicskámmal. De akkora zajt csaptam a csöndes éjszakában, hogy lemondtam a további átalakításról.
Moccanni se mertem. Teljesen elzsibbadtam. No, azért, hogy a görcs teljesen be ne álljon, félóránként megemeltem a flaskát a jófajta Tószögi nedűvel. Rágtam hozzá egy pár pofa szúnyogot, tudod azt aminek kisütötték a zsírját és nagyobb volt a lónál. Néha a szememből és a fülemből is kisöpörtem őket. Ez volt az egyedüli izgató (de az nagyon) egészen éjfélig. Akkor meglátogatott két süldő borzocska. Pajkosan jöttek oda a lesem alá. Az orrukkal szemügyre vették a környéket. Ugráltak, játszottak. Azonban amikor az egyiknek az orra a leslétrához ért, úgy hátrahőkölt mintha parázshoz ért volna. Pár méterrel arrébb megnyugodtak, pajkoskodtak tovább.
No, itt az alkalom, gondoltam, hogy kipróbáljam milyen ügyes gyerek vagyok. Úgy teszek mintha borzot akarnék lőni. Óvatosan a puskámért nyúlok, ami a jobb sarokba van támasztva. Még fele úton sem volt a vállamig, a könyököm a begörbült kartonhoz ér. Alig halható surranás. A két borz rémülten három irányba ugrik szét. Ez végképp kiábrándított. Reggelig szándékoztam maradni, de ez most feleslegesnek látszik. Ha ezeket a pajkos borzokat nem voltam képes fölülmúlni, mit várjak attól a sokkal kifinomultabb, figyelmesebb famíliától? Esélyem se lehet a lövésre.
Elhatároztam, csomagolok, megyek. Mielőtt lemásztam a létrán, jól betájoltam a fényeket. Egészen jobbra Jazovó. Tőle kicsit balra, távolabb, Csóka. Tőle még egy kicsit balra Szentmiklós. Majdnem előttem Padé. Tőlem egészen balra Szaján. Tehát minden egyszerű, világos (mint a sötét éjszaka).
Egy darabig világos is volt. Kerülgettem a kopókat, a mély traktorvágásokat. Válogattam a „jobbik” utat. Most inkább elmegyek balra, habár jobbra kéne, de majd aztán visszamegyek arra. Addig forogtam addig válogattam, hogy a végin teljesen megzavarodtam. Megálltam. Leszálltam a motorról. Akárhogy is próbálok betájolni, nem megy. Tőlem balra az autók fényszórója hosszú csíkokat húz. Az lehet a jazovó-szentmiklósi aszfaltút? De hát annak jobbra kellene, hogy legyen. No mindegy, biztos nagyon eltájolódtam, elkeveredtem. Megindulok, most már árkon-bokron keresztül a fényszórók irányába.
Már egy jó ideje zötykölődök amikor egy kintháló juhpajtához érek. Gázt adok, fejvesztve menekülök, a kutyák dühösen csaholnak, nem szeretném ha átszabnák a gatyámat. Egyszer csak egy víz partján találom magam. Halastónak néz ki. Talán az is. Jól van, megnyugszom. Ha ennek a partján haladok, kijutok az útra. Pár száz méter után két tábla mellett haladok el. Megállok. Leszállok a motorról és visszamegyek. Fölkattintom a fejlámpám. A vízhöz közelebbi tábla felirata még nem is lepett meg „…. halastó, bejárni tilos”. Hanem amikor a pár méterre lévő táblához érek, majdnem seggre ülök. „PADÉI VADÁSZTERÜLET”.
Hogyhogy padéi? Erre a szentmiklósi vadászterületnek kéne lenni! Most öntött csak el igazán a hideg veríték. Hol a csodában vagyok? Már az is eszembe jutott végső elkeseredésemben, hogy leveszem a csomagtartóról a pokrócot és megvackolok. Virradat után majd könnyebben tájékozódok. Vagy menjek tovább a töltésen, és majd csak kilyukadok valahol?
Tanácstalanságomat halk motorzúgás szakítja meg. Fülelek. A tó felöl jön. Motorcsónak. Közeledik. Pár perc múlva erős reflektorfény pislant felém kettőt. Visszavillantok, hahózok. Húszméternyire tőlem kiköt a motorcsónak. Két emberi hang, ez nem is izgat, sőt örülök is neki, de a két kísérő, aki dühös csaholással rázza a láncot, az már kevésbé megnyugtató.
– Jó estét! Ne féljen, meg vannak kötve, csak ne mozogjon, és ne emelje föl a kezét.
– Jaj, ha tudnák mennyire örülök maguknak. Ha istent Ismernek, mondják már meg, hol vagyok? Teljesen elkeveredtem, eltévedtem.
Ekkor elmosolyodik a két hivatalos mogorva arc. Láttuk, hogy kóvályog a gyöpön a motorja fényszórója. Tudtuk, hogy nem haltolvaj, mert azok nem jönnek így kivilágítva.
– Hol vagyok? Merre van Padé? – Megint mosolyra rándul az egyik bajsza.
– A karika csücskénél állunk, a Katahátnak átal. Padé felől jött és Jázova felé tart.
Te jó ég. Teljesen körbe mentem. És ha nincs ez a két jóember, én visszajutok ahonnan elindultam. Vagy talán még annál is messzebb…?
Zenta, Vajdaság
Vadászat
…és megtört a jég!!
Király Attila vadászíjász kislányával közösen vadászott. Az élményeiről beszámolt lapunknak:
A lányom két éve kísér és együtt eddig nem sikerült semmit elejteni. Nem jutottam lövéshez, vagy, ahogy ő mondja: “mindig az jön be, amire épp tilalom van”, vagy az utóbbi időben elhibázom – ilyen is volt. Talán rágörcsöltem, nagyon szerettem volna egy közös elejtést.
Fotó: Király Attila – AJN
13:30-kor már az autóban ültünk. A pár napja kihelyezett vadkamera többek között egy egyagancsú bakot is lencsevégre kapott – volt esély, hogy bejön. Kevés esély volt, de volt. Miután átvergődtünk a határon, ami “összeért”, lepecsételtetve a papírt, hogy viszem-hozom az íjat, a magyar számom bemondta az unalmast. Kiskunhalason megszervízelték, így már tudtam szólni a vadőrnek, hogy érkezünk. Már az erdőben jártunk, párszáz méterre a leskunyhótól, alig várva, hogy beüljünk, mikor – elakadtunk. A favágók hulladékainak segítségével sikerült kivergődni a “fosóhomok” csapdájából, a kocsit otthagyva gyalog indultunk a kunyhóig, az akciótól piszkosan és csuromvizesen. Közben bolond szél támadt, szerencsére épp jó irányból.
Fotó: Király Attila – AJN
Jeget mondanak. Fákat kicsavaró szelet. Velem meg ott a gyerek. Hát, meglehetősen ideges voltam. Mézesszívet vettem elő, javítja a koncentrációt. És éhes is voltam. Meg ideges. Amint ott bontogatom a kevésbé csörgős zacskót, amibe otthon átöntöttem, a szemem sarkából két őzet pillantok meg a szórón!! Lassan szemügyre véve állapítom meg, hogy suta, de nem bakkal – hanem a gidájával.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Rékával lefilmeztük és elégedetten ültünk vissza, mikor elmentek. Jó, hogy elmentek – nem jó, ha kiszúr a suta és riaszt. A szél tovább játszotta bolond játékát és két nyúlon meg három szajkón kívül nem jött semmi. Aztán egy karvaly, ami odavágott a vadgerlének, de elhibázta. Lassan szürkült. Kezdtem elveszíteni a reményt – pedig olyan biztosan éreztem: ma elejtünk valamit!
Fotó: Király Attila – AJN
Léptek zaja verte fel az addigra már lecsendesedett erdőt.
– Jön valami – súgtam a lányomnak. De ahogy jött, már ment is – a forgó szél elárult bennünket, és távolodni hallottuk a lábak neszét. Odébb riasztott is. Nnna, ez nem a mi napunk – akartam épp mondani a vadőrnek. De furcsa érzés lett úrrá rajtam. Jobban kellene bíznom – gondoltam. Ekkor ütött szöget a fejembe a gondolat: DNY-i szél fúj, az őz DK-re volt, és délre futott. A stressz-szagot arrafelé hagyta ott. Ha arról jön valami, mindenképp megérzi a szagunkat, tehát mindegy. Szemből, balról, de még hátulról is jöhet bármi – ha nem fordul a szél, mint ma már háromszor.
Még végig sem gondoltam, szemből-jobbról, keleti irányból megjelent a bak! Két év alatt nagyon sok helyzetet kihagytam (pl ág volt előtte, erősen szürkült és lámpázni kellett volna…). Elkezdtem megfeszíteni az íjat, erre fölkapta a fejét! Negyedig kihúzott íjjal vártam, hogy ismét lehajoljon. Két örökkévalóság után ez meg is történt, ismét inni kezdett. Kihúztam az íjat és fókuszáltam. Mivel múltkor fölé lőttem (ma a próbalövések nagyon jól mentek!), kissé lejjebb húztam az íjat – túlzottan nem mertem, mert az a tapasztalat, hogy ilyenkor okvetlen alá lövök. Igyekeztem jól oldani, nem siettem el. Jónak éreztem. A bak viszont eldőlt – gerinclövés…
Üröm került az örömbe. Épp ez az, amit mindig próbálok elkerülni. Még ma is beszéltünk róla a lányommal, hogy azért gyakorolok sokat, hogy ne szenvedjen a vad. Az Attila Kelemen féle vadászkésemmel megadtam a kegyelemdöfést.
Fotó: Király Attila – AJN
Biztos voltam benne és a videó igazolta is: mire a vessző odaért, a bak rogyasztott.
Zúgjon neki odaát!
Írta és fényképezte: Király Attila
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Vadászat
Egy csodás vadászat
Pető Zsolt 2024. augusztus elsején egyéni vadászaton vett részt, vaddisznóra vadászott. Élményeiről beszámolt lapunknak az elejtő:
Fotó: Pető Zsolt – AJN
Kedves Vadász Barátok! Szeretném megosztani veletek vadászatom történetét. Miután elhelyezkedtem a kedvenc vadászterületemen, sokáig csak várakoztam. Éjfél után azonban a repcetarlón, amin déli szél fújt, északi irányból kiváltott az áhított vad. Természetesen északi irányból érkezett a közeli napraforgótáblából. Cserkelésre semmi esélyem nem volt a körülmények miatt. Jó pár mély levegővétel után úgy döntötttem, hogy lövést teszek a vadra. Miután lejött a horizontól, célba vettem és egy jó találattal hoztam terítékre a fényképen látható vaddisznót. A lövés pillanatában tudtam, hogy 200 méternél messzebbre van tőlem.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Az öreg Sauer 90 300 W. még mindig a legjobb vadász fegyverek között van! A Federel Power Shock 11,7 g lövedéktől azonnal helyben maradt a kan. Miután birtokba vettem, ellenőriztem a távolságot, amit GPS-el mértem meg. A lőtáv pontosan 370 méter volt! Az illetékes vadászati hatóság bírálata szerint a nagyagyarak hossza elérte a 23,7 és a 24,8 centimétert.
Fotó: Pető Zsolt – AJN
A kisagyarak körmérete meghaladta a 6,7 és 6,9 centimétert. A hatóság szakemberei aranyéremmel díjazták a trófeát! Köszönöm Vidoczi Zoltán barátomnak a munkáját, aki elkészítette a trófeaalátétet ennek a különleges trófeának!
Külön köszönetemet szeretném kifejezni barátaimnak: Zolikám, Danikám, Csabikám!
Fotó: Pető Zsolt – AJN
Nagy boldogság nekem ez az élmény és ez a trófea, amit soha nem felejtek el!
Írta és fényképezte: Pető Zsolt
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Frommer
FRANCHI: Hogyan tisztítsuk meg a sörétes puskát?
A sörétes puska tisztítása egy olyan része a vadászatnak, amelyet nem szabad alábecsülni, ha azt szeretnénk, hogy fegyverünk mindig olyan állapotban legyen, hogy bármikor elindulhassunk vadászni. A puska tisztításának elsajátítása minden vadász számára elengedhetetlen, hogy a vadászat után a legjobb állapotban várakozzon a fegyverszekrényben. A vadászat sok apró dologból áll össze: érzelmek és adrenalin, a természet közelsége és az élővilág tisztelete, a vadásztársakkal megosztott pillanatok, valamint a magányos séták a vadászkutyánkkal s végül, de nem utolsó sorban a vállunkon, a kezünkben ott kell lennie szeretett fegyverünknek is, amellyel, ahogyan minden mással, törődnünk is kell. Cikkünk, – amelyet Albert Attila, a FROMMER kereskedelmi igazgatója fordított – az olasz fegyvergyár, a 155 éves FRANCHI útmutatását tartalmazza és néhány tippet kaphatunk, hogyan végezzük el a „terepi” karbantartást, hogy a vadászpuskáink mindig csillogóan tiszták legyenek!
A nedves, párás környezet a legnagyobb ellensége a fémnek és a farészeknek. Forrás: Franchi / FROMMER
A sörétes puska tisztítása ugyan egy apróság a vadászat élményében, de megkerülhetetlen. Ahogy minden tapasztalt vadász tudja, ezt nem lehet elhanyagolni és valljuk be, fegyverünk gondozása, ha valóban szeretjük ezt a szenvedélyt, igazán jó érzést ad. Sokan beszámoltak már erről s persze ki ne ismerné azt a megnyugtató érzést, mikor végeztünk a művelettel.
Hogyan tisztítsuk a félautomata sörétes puskát?
Először is, végezzünk megfelelő karbantartást. Számos tényező fenyegeti a vadászfegyverek állapotát, ezért nagy figyelmet kell fordítani a karbantartásra. Különösen az új engedéllyel rendelkező vadászok számára fontos, hogy tiszta fegyvereik legyenek és ennek érdekében jó szokásokat alakítsanak ki!
Egy vadásznap, legyen az rövid vagy egész napos, számos külső tényezőt hozhat, ami veszélyeztetheti a puska integritását. A lőpor robbanása miatt keletkező maradványok és lerakódások, a növényi szennyeződések, levéldarabok, harmatcseppek, nedvesség vagy eső, sár, izzadt tenyérlenyomatok és egyéb külső tényezők is veszélyeztethetik a vadászfegyver épségét.
Fontos, hogy a sörétes puskákat a tisztítás előtt szedjük szét. Mielőtt bármilyen karbantartást elkezdenénk, elengedhetetlen, hogy gondosan szétbontsuk a puska fő részeit és az ismereteinknek megfelelően megvizsgáljuk.
Kedvelt márka a Ballistol. Fotó: Dr. Szilágyi BAy Péter / Agro Jager
Hogyan olajozzunk a félautomata sörétes puskát?
Szedjük szét, vegyük le a csövet és tárat. Hasonlóképpen járjunk el a bock vagy dupla fegyvereknél is és a fődarabok szintjéig bontsuk szét a puskáinkat – ahol az ejektor részeit alaposan tisztítsuk meg.
Az elsütőszerkezet más történet, mivel az a tusában marad, így azt általában terepi karbantartáskor nincs lehetőségünk megbontatni.
A bock puskáknál, miután eltávolítottuk az előagyat, a csövet, az első lépést már teljesítettük is, miközben a félautomata sörétes puskák szétszedése után mélyebb tisztításra nyílik lehetőségünk, szemben a hagyományos dupla vagy bock puskákkal.
Ezenkívül a Franchi vadászfélautomata puskák, amelyeknek inercia mechanizmusa elöl helyezkedik el, a visszarugó pedig az előagy alatti csőre van szerelve, még könnyebben tisztíthatóak. Elég csak eltávolítani az előagyat, és már hozzá is férünk! Még a legapróbb porszemek is elérhetők… például egy fogkefével!
Általánosságban elmondható, hogy az Affinity 3 és Affinity 3.5 félautomata puskák, az elülső inercia működési rendszerrel, kevesebb karbantartást igényelnek, így könnyítve a vadász dolgát.
Miután a puska szétszerelésre került, a tisztítást gondosan meg kell kezdeni.
Hogyan tisztítsuk meg a hagyományos sörétes puskákat?
Miután a puskát szétszereltük, el kell távolítani minden szennyeződést, ami a vadászat során rakódott le. Puskatisztító pálcák, rongyok, fogkefék vagy kefék, mind megfelelő eszközök erre a célra!
Különös figyelmet kell fordítani a cserélhető choke-ok és a csövek tisztítására.
Cserélhető szűkítésekkel egy FRANCHI Feeling sörétes fegyver. Fotó: Agro Jager
Először, miután szétszereltük és eltávolítottuk őket, durva ronggyal és acéltisztítóval kell megtisztítani, amíg az összes szennyeződést le nem szedtük a csövek belső felületéről. Nagyon fontos megtisztítani a csövet ott is, amely a choke-okat tartja. Addig folytassuk, amíg minden lerakódás el nem tűnik.
A sörétes fegyverek töltényűrjeit se felejtsük el: gondosan meg kell tisztítani, mivel ez az első olyan terület, ahol a korrózió elindulhat. Ha van előrelátásunk és nem várunk túl sokáig, ha két-három vadásznaponta megtisztítjuk a csöveket, a munka viszonylag minimális lesz.
Célszerű minden alkalommal áthúzni egy tisztító pálcát a csövön, majd végül egy zsíros, “vastagabb” olajjal befejezni a műveletet, hogy a fémet szigeteljük a levegőtől.
Tisztító pálcák minden fegyvertisztító készletben megtalálhatók a fegyverboltokban.
Fokozott figyelemmel járjunk el akkor, ha gyöngygolyót használtunk – vaddisznóhajtások esetén.
Ezt azért szükséges megtenni, mert a golyó nagy szennyeződést okoz, így az első szabály: ne várjunk túl sokáig!
A Pegoraro Tiro Dinamico lőszerei kedveltek a gyöngygolyó szerelmeseinek körében. Fotó: Frommer / Agro Jager News
Miért szükséges olajozni a sörétes puskát?
A vadász az a fajta ember, aki nem hátrál meg és még a nehéz környezeti és időjárási körülmények között is elindul, mert a vadászat izgalma az oka annak, hogy bármilyen esős, nyirkos és hideg idő van, a vadászat nem marad el. Egyébként, ha a puska tisztításáról van szó, a legfőbb ellenség mindig ugyanaz: a víz! Hogyan védhetjük meg tehát a sörétes fegyvereinket?
A fegyver szárítása sajnos önmagában nem elegendő, mivel olajréteg nélkül nincs semmilyen védelem a nedvesség ellen. Már egyetlen vízcsepp, nedves környezet is problémát jelenthet,vagy ha a forró fegyvert visszarakják a tokba és olyan kondenzáció keletkezik, amelyek végeredményben a korrózióhoz vezet.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Minden félautomata puska, amely terepmintás (camo) bevonattal vagy még jobb esetben Cerakote bevonattal rendelkezik, nagyobb ellenállást garantál az időjárási hatásokkal szemben és ideális extrém vadászati körülmények között, például vízivadak vadászatánál.
Franchi Affinity 3 Cerakote bevonattal. Forrás: Franchi
A Cerakote egy ultrafinom kerámia alapú festék, amely kiváló ellenállást biztosít az időjárási hatásokkal szemben.
Alternatívaként, a barnított puskákat gondosan olajozva kell tartani vadászat után, és ennyi… alapvetően ezzel a művelettel kész is vagyunk!
Különféle fegyverápoló szerek közül lehet válogatni a FROMMER polcain. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Végül, de nem utolsó sorban: hogyan ápoljuk a farészeket?
Valljuk be, amikor vállra vesszük a puskát és érezzük az alatta melegedő faanyagot, az mindig különös élmény, bármilyen korúak a vadászok. Vannak vitrinpuskák, amelyek szinte túl szépek, hogy igazak legyenek, és vannak azok a fegyverek, amelyek velünk járják a legkülönbözőbb kalandokat.
A Franchi fegyvermárkát, 1868-ban az olasz, Luigi Franchi alapította. A technológia fejlődése mellett a FRANCHI a hagyományt is tiszteli és ma is kaphatóak, rendelhetőek fatusával a fegyvereik. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Ha egy vadásznak ilyen típusú puskája van, amely talán gyönyörű fatusával rendelkezik, akkor néhány „csata” nyomával is számolnia kell. A szenvedélyes, romantikus vadászok még térképnek is tekinthetik ezeket, amelyek megörökítik a puskáinkkal az összes közösen átélt vadászatot.
FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja! Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!
Mivel a fa élő anyag, az első dolog, amit szem előtt kell tartani, hogy sérülhet használat közben. Bár nincs rá varázsital, vannak apró lépések, amiket megtehetünk.
Ha lakkozott fafelülettel van dolgunk, karbantartásra nincs szükség, viszont ha megsérül, nagyon nehéz helyreállítani. Az olajozott fa azonban közvetlenül a vadász által is karbantartható, anélkül, hogy szakemberhez kellene fordulni.
Ne hanyagoljuk el a farészek ápolását sem! Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Amennyiben nincsenek mély repedések, elegendő a fegyverboltban kapható olajjal kezelni a fát és az visszanyerheti eredeti megjelenését és fényét.
Ez az olajozott tusák valódi szépsége, mert mindig újra vissza lehet állítani őket az eredeti állapotukba!
Albert Attila, a FROMMER Fegyverbolt kereskedelmi igazgatója. Fotó: Agro Jager / FROMMER
Összegzésként
Ezek a hasznos tippek, amelyek segítségével a félautomata sörétes puskát, illetve általában a puskákat tisztíthatjuk és gondozhatjuk. Ugyanakkor igaz, hogy a Franchi puskák valóban a vadász szolgálatára vannak tervezve.
Mert nem a szép fa vagy a szép gravírozás az, ami különbséget tesz, amikor a bozótosban járunk, a mocsaras vizekben vadászunk, vagy amikor a sár már a csizmánkig ér! A különbség abban rejlik, hogy olyan eszköz van a kezünkben, amely felejthetetlen érzelmeket ad nekünk!
Így, miután elvégeztük a munkát és odafigyeltünk a puskánkra… talán ideje újra vadászni indulni!
Fordította: Albert Attila | FROMMER Kft.
H-1089 Budapest, Szenes Iván tér 10.
Telefon: +36 1 210 3506
Mobil: +36 30 213 7334
…és megtört a jég!!
Egy csodás vadászat
FRANCHI: Hogyan tisztítsuk meg a sörétes puskát?
Svájci kalandok 2. rész
Bükkaranyosi remete
Egymással versengve gyérítették a busákat Neszmélynél
Tűz pusztított Csönge határában
A legszebb ajándék
Jóna Bernadett újabb sikere a női trap OB-n!
Eltűnhet a málna, terem a banán, új háziállatok lesznek a magyar mezőgazdaságban
Nem várt szerencse egy csodálatos reggelen
Pótfelvételit hirdet földmérő és erdész képzésben a szegedi erdészeti
Augusztus a Kálozi Gyurgyalag Vadásztársaságnál
A geszti babos disznó
Az aranysakálok miatt lettem vadász
A dél-nyírségi kan
A sármelléki aranyérmes kanom
A kis gyilkos
KITEKINTŐ: V. Magyarkanizsai Vadásznap – GALÉRIÁVAL
You must be logged in to post a comment Login