Vadászat
Az „ördögberki” bika
Szeptember másodikát írtunk. Már vagy egy hónapja intenzíven jártam a jól ismert, szarvasok által kedvelt helyeket, hogy amire itt lesz a nagy idő, a szarvasnász, az egyik legnemesebb vadászünnep kezdete, addigra biztos legyek pár potenciális, jó selejt bika tartózkodásában.
A terület, ahol gyakorolhatom a vadászat fortélyait Somogy megye közepén terül el, kevesebb, mint hatezer hektáros nettó területnagyságon. A sok mezőgazdasági terület közé pár száz hektáros erdőtömbök, csenderesek, erdőfoltok és -sávok, nádasok valamint halastórendszerek vegyülnek. Mélyen fekvő részeken égeres erdőállományok, a magasabb térszíneken, homokvonulatok talajain tölgyesek, akácosok adnak otthont a vadnak. Mondhatni igazi somogyi tájat lát az itt élő és az erre járó ember. Őzben és vaddisznóban gazdag területek az itteniek. Az őznek kiválóan megfelelnek ezek a változatos élőhelyek, a mezőgazdaságilag hasznosított területek közti kisebb erdőfoltok, erdősávok, a sokszínű növényvilág remek táplálkozási lehetőséget kínálnak, és nagyon jó búvóhelynek bizonyulnak.
A vaddisznók számára elsősorban a rekettyések, nádasok és égeresek összetett és diverz társulásai adnak otthont. Egyaránt biztosít számukra nyugalmat adó csendes rejteket a nappali órákban, valamint táplálékot az esti időszakban, amikor a hosszas alvás után útnak indulnak, hogy az éjszaka sötétjébe burkolózva lakomázzanak az erdő nyújtotta változatos „finomságok” között.
Azonban most nem róluk lesz szó, nem a vörös csuhás derék bakról, aki után az augusztusi tikkasztó napokon, hajnali és esti órákban kúszik az elszánt vadász, és nem is a szinte minden szenvedélyes zöldkalapos szívét megdobogtató disznóról, legyen az akár egy kis süldőcske, vagy a nyiladékot is átérő hatalmas ősállat. Most a magyar erdők legszebb és legimpozánsabb koronás királya a történet főszereplője. Az a csodás állat, amely megjelenésével bárkit ámulatba képes ejteni, legyen az akár hétköznapi ember, vagy vadászszenvedéllyel ízig-vérig megfertőzött jáger.
A területünk adottságai miatt a gímszarvas nagyobb létszámban csak a vegetációs időszakban tartózkodik nálunk, amikor a buja növényzet bőven nyújt rejtőzködő és táplálkozó helyet a számára. Szerencsére így még a bőgés idején is akad szép számmal belőlük a területen. Létszámukat ilyenkor az fokozhatja, ha a száraz nyár miatt a környező területek vízforrásai kimerültek, mert nálunk még ekkor is van víz bőséggel a vadállatok számára. Téli időszakban viszont csak kis számban, illetve váltó vadként találkozhatunk velük.
Az idei nyár sem adott bőséges csapadékot, így a környék vadjai nálunk tartózkodtak, vagy hozzánk jártak éjszaka szomjukat oltani. Szarvas is bőven mutatkozott, találtam is augusztus közepén egy ígéretes bikát rejtő helyet. Tarvadakkal együtt tartózkodott itt a derék uraság, egy patakparti kisebb égeresben volt a nappali tanyájuk, innen váltottak ki minden este a környező kukoricatáblába valamint a rétekre, ahol is egészen hajnalig csillapították éhségüket. Sok estét töltöttem ott, figyelve, hogy merre is járnak. Rendszeresen lő világ határán váltottak ki, végig követve a patakpartot. A tehenek már rég kint törték a tengerit, amikor a bika még bőszen csépelte a rekettyebokrokat és fiatal égerfákat agancsával. Középkorú, szépen kifent ágvégekkel, az égerektől sötét aganccsal bíró, hét kilogramm körüli selejt villás bika volt. Igazi kívánatos vad! Már szinte a kezemben éreztem az agancsát, minden egyes nappal közeledett szeptember elseje.
Minden tökéletesnek látszott, bejáratott helyemet könnyen meg tudtam közelíteni, ráláttam onnan a potenciális váltóhelyekre. Azonban közbejött valami, augusztus 28–29., ezen a két napon a szárazság miatt idejekorán „beérett” kukoricát aratni kezdték a szarvasok tartózkodási helye mellett. Amint megláttam a nyári hőségben szorgalmasan dolgozó gépeket szinte biztos voltam benne, hogy búcsút kell intenem ennek a gyönyörű bikának. Azonban kis remény bujkált még bennem, hátha nem sértődtek meg szarvasék, így este ismét kint talált a naplemente a székemen ücsörögve. De semmi, eltűntek mind, egy ágreccsenés sem hallatszott, pedig soká vártam őket. Másnap körbejártam azt a területet, ahol addig tartózkodtak, minden lehetséges váltót megnéztem, de nem találtam nyomát jelenlétüknek. Elmentek hát, nem tűrték az ember zavarását. Miután erre az egy bikára tettem fel mindent, és már mindjárt itt is volt szeptember eleje, így nem is gondolkodtam más bika felkutatásában, még a fejemben bujkáló ötletek ellenére sem.
Eljött szeptember másodika, hajnal. Telefoncsörgés riaszt fel nyugodt álmomból. Alig találom a készüléket, majd nagy nehezen rábukkanva felveszem. Vadásztársam hív, hajnalban lőtt egy rendes kant, és nem bír vele egyedül, segítségemet kéri a vad felrakásában. Bármikor szívesen segítek, de akkor reggel valamiért nyűgösen ébredtem, így kissé duzzogva öltöztem, és már araszoltam kifelé a területre. Kiérve gratuláltam a szép jószág elejtéséhez, készítettünk pár terítékfotót, majd segítettem feltenni neki a saroglyára a kant.
Amikor indultunk befelé, akkor villant át az agyamon, hogy van egy számomra kedves része a területnek, ahol ilyenkor sokáig ki szokott tartani a reggeli pára és hideg, gondoltam érdemes volna még ilyen késő reggeli órában is megnézni. Valamikor halastórendszer húzódott ott, manapság pedig gyönyörű égeresek borítják, patakkal a szívében. Igazán kedvező hely a vad számára.
Hazaérve gyorsan siettem a fegyveremért, távcsőért és késért, aztán már irány is kifelé. Az aszfaltos útról letérve lassan, de határozottan poroszkál velem befelé az öreg Niva. Amint beérek arra az útra, ahol hagyni szeretném az autót, máris szarvasokat látok. Hosszú fejű, öreg tehén áll az úton, jól fejlett borjával, mögöttük figyelve egy fiatal, gyengécske bika. Amint nyitom az ajtót, azonnal fordulnak, és már el is nyeli őket az erdő. Kissé bánkódóm, hogy tényleg elkéshettem, de azért előszedem a szükséges eszközöket, és lassan lépegetve útnak indulok.
Ahogy gondoltam, itt még tényleg hűvösebb van, ködfoltok úsznak az úton keresztbe. Ezekre a részekre csak később tudja benyújtani sugarait a nap. Csizmámon csorog lefelé a friss harmat, jól esik beszívni az őszi erdő hűvös illatát. Utamat jobb oldalról fiatal, tizenéves égeres szegélyezi, gyönyörű erdő, bal felől pedig még ettől is fiatalabb tölgyes törekszik az ég felé. Hamarosan kiváló búvóhelyül fog szolgálni a sertevad számára. Ahogy ballagok befelé, messziről, a „nagyerdő” mélyéről hangfoszlányokat hoz felém a szél. Bőgnek a bikák, bár ez még csak amolyan hangolás féle az igazi, szeptember közepi nagy koncertre.
Gondolatok cikáznak a fejemben az elmúlt időkről, egyetemi életemről, emberekről, az életről, és persze a vadászatról, a szarvasokról. Röpke villanás fut át a fejemben: „Édes Istenem, úgy szeretnék egy szép selejt bikát látni bent a réten!” De már sodródnak is tovább gondolataim…
Amint beljebb érek, egy nyitott terület tárul elém, bár ez nem is igazi rét, csupán egy makacsabb terület, ahol valamiért nem maradtak meg a csemeték. Mélyebb részeiről az éger veszett ki, a magasabb oldalban pedig az akác. Persze jól tudom, hogy ez nem véletlen, hiszen előszeretettel töltik itt idejüket a szarvasok, és ha már itt vannak, akkor esznek is a terített asztalról. Nagyjából egy fél hektáros, szabálytalan területet kell elképzelni, amit erdőségek vesznek körbe. Füvekkel és jágerkenderrel, kökény- és galagonyabokrokkal tarkított a „rét”. Köd úszik benne végig, szépen lassan terül szét, és elfogy az égererdők felé. A fák koronái fölött már kezd benyúlni a Nap egyre erősödő sugaraival.
Megállok a szélén, félig takarásban, és figyelek. A sűrű, ködös és bokros területen először semmi mozgást nem látok, majd pár pillanat elteltével kibontakozik a ködből egy hatalmas test, fején királyi díszt visel. Szívem azonnal a torkomban dobog, szabad szemmel is jól látom, hogy egy derék urasággal van dolgom. A keresőtávcsövet mellőzve azonnal a vállamon pihenő Mauser után nyúlok, a céltávcsőben gyorsan konstatálom, hogy egy mindkét oldalán villás bikával futottam össze. Agancsa sötét, ágvégei hófehérre fentek, szemágai szépen íveltek és hosszúak. Páros tízes bika. Teste hatalmas, nyaka vastag és erőteljes, marja erőtől duzzadó, fara csapott. Igazi fejedelmi látványt nyújt.
Szépen lassan ballagni kezd. Azonban én ekkor már tudom, hogy Ő az a bika, akit el szeretnék ejteni, így sietve ki is biztosítom kedves puskámat. A távolság alig hatvan méter kettőnk között, így nincs szükség a gyorsító használatára. Viszont szívem a torkomban lüktet, alig bírom a testén tartani a szálkeresztet. Követem a lassan ballagó bikát, majd amint megáll a lapocka mögé viszem a keresztet, és elhúzom a billentyűt.
A hajnali ébredező erdőt hatalmas reccsenéssel szakítja ketté a lövés moraja, a bika pedig azonnal tűzben rogy. Rögvest ismételek, de már teszem is hátamra a puskát, és rohanok a vad irányába, ahol már a világgal megbékélve találok rá. Örömöm határtalan! Leveszem kalapomat, az ég felé nézve megköszönöm az jó Istennek, hogy megadta számomra ezt a nemes vadat, majd a bikához hajolva megsimítom a fejét, és bocsánatot kérek tőle, hiszen ő az életét adta azért, hogy én boldog lehessek. Végigmustrálom, körbetapogatom a somogyi erdők „termését”, a csodás trófeát. Egy közeli fáról ágakat török le, utolsó falatot adok a vadnak, letakarom a sebét, véres töretet tűzök a kalapom mellé és terítéket készítek. Pár percig csak csodálom a bikát, az erdőt, a környezetet és hallgatom a közeli hangokat.
Aztán magamhoz térve hívom vadásztársam, megköszönöm neki, hogy hajnalban felkeltett, pedig akkor milyen rosszul is esett… majd megkérem, hogy segítsen nekem. Örömmel jön, hogy együtt tegyük rendbe a vadat, majd vigyük be. Megdolgoztat minket a hatalmas test, ami gazdája ereje nélkül elhagyta magát, de megbirkózunk a feladattal.
Elindulunk befelé… határtalan öröm járja át a lelkem és testem, még mindig dolgozik bennem az adrenalin, a hajnali történések nagy hatással voltak rám. Eszembe jutnak Bársony István szavai: „Vadásznak lenni nagy öröm, kimondhatatlan gyönyörűség. Egyértelmű az egészséggel, a jó étvággyal, a mély álommal, a tele tüdővel való lélegzéssel, egyértelmű a lelki egyensúllyal, a bátorsággal, a férfias erővel, s aki vadász – igazi vadász –, az csupa edzés, csupa önérzet.”
Azt hiszem nagyon is igaza volt, amikor ezeket a sorokat írta. Azonban csak azok érthetik meg és érezhetik át ezeket az érzelmeket, akik valóban szenvedélyesen űzik ezt a mesterséget, a vadászatot, amely nem csak akkor örvendezteti meg az ember szívét, amikor terítékre kerül egy-egy vad, hanem minden egyes természetben töltött percben…
Vadászat
…és megtört a jég!!
Király Attila vadászíjász kislányával közösen vadászott. Az élményeiről beszámolt lapunknak:
A lányom két éve kísér és együtt eddig nem sikerült semmit elejteni. Nem jutottam lövéshez, vagy, ahogy ő mondja: “mindig az jön be, amire épp tilalom van”, vagy az utóbbi időben elhibázom – ilyen is volt. Talán rágörcsöltem, nagyon szerettem volna egy közös elejtést.
Fotó: Király Attila – AJN
13:30-kor már az autóban ültünk. A pár napja kihelyezett vadkamera többek között egy egyagancsú bakot is lencsevégre kapott – volt esély, hogy bejön. Kevés esély volt, de volt. Miután átvergődtünk a határon, ami “összeért”, lepecsételtetve a papírt, hogy viszem-hozom az íjat, a magyar számom bemondta az unalmast. Kiskunhalason megszervízelték, így már tudtam szólni a vadőrnek, hogy érkezünk. Már az erdőben jártunk, párszáz méterre a leskunyhótól, alig várva, hogy beüljünk, mikor – elakadtunk. A favágók hulladékainak segítségével sikerült kivergődni a “fosóhomok” csapdájából, a kocsit otthagyva gyalog indultunk a kunyhóig, az akciótól piszkosan és csuromvizesen. Közben bolond szél támadt, szerencsére épp jó irányból.
Fotó: Király Attila – AJN
Jeget mondanak. Fákat kicsavaró szelet. Velem meg ott a gyerek. Hát, meglehetősen ideges voltam. Mézesszívet vettem elő, javítja a koncentrációt. És éhes is voltam. Meg ideges. Amint ott bontogatom a kevésbé csörgős zacskót, amibe otthon átöntöttem, a szemem sarkából két őzet pillantok meg a szórón!! Lassan szemügyre véve állapítom meg, hogy suta, de nem bakkal – hanem a gidájával.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Rékával lefilmeztük és elégedetten ültünk vissza, mikor elmentek. Jó, hogy elmentek – nem jó, ha kiszúr a suta és riaszt. A szél tovább játszotta bolond játékát és két nyúlon meg három szajkón kívül nem jött semmi. Aztán egy karvaly, ami odavágott a vadgerlének, de elhibázta. Lassan szürkült. Kezdtem elveszíteni a reményt – pedig olyan biztosan éreztem: ma elejtünk valamit!
Fotó: Király Attila – AJN
Léptek zaja verte fel az addigra már lecsendesedett erdőt.
– Jön valami – súgtam a lányomnak. De ahogy jött, már ment is – a forgó szél elárult bennünket, és távolodni hallottuk a lábak neszét. Odébb riasztott is. Nnna, ez nem a mi napunk – akartam épp mondani a vadőrnek. De furcsa érzés lett úrrá rajtam. Jobban kellene bíznom – gondoltam. Ekkor ütött szöget a fejembe a gondolat: DNY-i szél fúj, az őz DK-re volt, és délre futott. A stressz-szagot arrafelé hagyta ott. Ha arról jön valami, mindenképp megérzi a szagunkat, tehát mindegy. Szemből, balról, de még hátulról is jöhet bármi – ha nem fordul a szél, mint ma már háromszor.
Még végig sem gondoltam, szemből-jobbról, keleti irányból megjelent a bak! Két év alatt nagyon sok helyzetet kihagytam (pl ág volt előtte, erősen szürkült és lámpázni kellett volna…). Elkezdtem megfeszíteni az íjat, erre fölkapta a fejét! Negyedig kihúzott íjjal vártam, hogy ismét lehajoljon. Két örökkévalóság után ez meg is történt, ismét inni kezdett. Kihúztam az íjat és fókuszáltam. Mivel múltkor fölé lőttem (ma a próbalövések nagyon jól mentek!), kissé lejjebb húztam az íjat – túlzottan nem mertem, mert az a tapasztalat, hogy ilyenkor okvetlen alá lövök. Igyekeztem jól oldani, nem siettem el. Jónak éreztem. A bak viszont eldőlt – gerinclövés…
Üröm került az örömbe. Épp ez az, amit mindig próbálok elkerülni. Még ma is beszéltünk róla a lányommal, hogy azért gyakorolok sokat, hogy ne szenvedjen a vad. Az Attila Kelemen féle vadászkésemmel megadtam a kegyelemdöfést.
Fotó: Király Attila – AJN
Biztos voltam benne és a videó igazolta is: mire a vessző odaért, a bak rogyasztott.
Zúgjon neki odaát!
Írta és fényképezte: Király Attila
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Vadászat
Egy csodás vadászat
Pető Zsolt 2024. augusztus elsején egyéni vadászaton vett részt, vaddisznóra vadászott. Élményeiről beszámolt lapunknak az elejtő:
Fotó: Pető Zsolt – AJN
Kedves Vadász Barátok! Szeretném megosztani veletek vadászatom történetét. Miután elhelyezkedtem a kedvenc vadászterületemen, sokáig csak várakoztam. Éjfél után azonban a repcetarlón, amin déli szél fújt, északi irányból kiváltott az áhított vad. Természetesen északi irányból érkezett a közeli napraforgótáblából. Cserkelésre semmi esélyem nem volt a körülmények miatt. Jó pár mély levegővétel után úgy döntötttem, hogy lövést teszek a vadra. Miután lejött a horizontól, célba vettem és egy jó találattal hoztam terítékre a fényképen látható vaddisznót. A lövés pillanatában tudtam, hogy 200 méternél messzebbre van tőlem.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Az öreg Sauer 90 300 W. még mindig a legjobb vadász fegyverek között van! A Federel Power Shock 11,7 g lövedéktől azonnal helyben maradt a kan. Miután birtokba vettem, ellenőriztem a távolságot, amit GPS-el mértem meg. A lőtáv pontosan 370 méter volt! Az illetékes vadászati hatóság bírálata szerint a nagyagyarak hossza elérte a 23,7 és a 24,8 centimétert.
Fotó: Pető Zsolt – AJN
A kisagyarak körmérete meghaladta a 6,7 és 6,9 centimétert. A hatóság szakemberei aranyéremmel díjazták a trófeát! Köszönöm Vidoczi Zoltán barátomnak a munkáját, aki elkészítette a trófeaalátétet ennek a különleges trófeának!
Külön köszönetemet szeretném kifejezni barátaimnak: Zolikám, Danikám, Csabikám!
Fotó: Pető Zsolt – AJN
Nagy boldogság nekem ez az élmény és ez a trófea, amit soha nem felejtek el!
Írta és fényképezte: Pető Zsolt
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Frommer
FRANCHI: Hogyan tisztítsuk meg a sörétes puskát?
A sörétes puska tisztítása egy olyan része a vadászatnak, amelyet nem szabad alábecsülni, ha azt szeretnénk, hogy fegyverünk mindig olyan állapotban legyen, hogy bármikor elindulhassunk vadászni. A puska tisztításának elsajátítása minden vadász számára elengedhetetlen, hogy a vadászat után a legjobb állapotban várakozzon a fegyverszekrényben. A vadászat sok apró dologból áll össze: érzelmek és adrenalin, a természet közelsége és az élővilág tisztelete, a vadásztársakkal megosztott pillanatok, valamint a magányos séták a vadászkutyánkkal s végül, de nem utolsó sorban a vállunkon, a kezünkben ott kell lennie szeretett fegyverünknek is, amellyel, ahogyan minden mással, törődnünk is kell. Cikkünk, – amelyet Albert Attila, a FROMMER kereskedelmi igazgatója fordított – az olasz fegyvergyár, a 155 éves FRANCHI útmutatását tartalmazza és néhány tippet kaphatunk, hogyan végezzük el a „terepi” karbantartást, hogy a vadászpuskáink mindig csillogóan tiszták legyenek!
A nedves, párás környezet a legnagyobb ellensége a fémnek és a farészeknek. Forrás: Franchi / FROMMER
A sörétes puska tisztítása ugyan egy apróság a vadászat élményében, de megkerülhetetlen. Ahogy minden tapasztalt vadász tudja, ezt nem lehet elhanyagolni és valljuk be, fegyverünk gondozása, ha valóban szeretjük ezt a szenvedélyt, igazán jó érzést ad. Sokan beszámoltak már erről s persze ki ne ismerné azt a megnyugtató érzést, mikor végeztünk a művelettel.
Hogyan tisztítsuk a félautomata sörétes puskát?
Először is, végezzünk megfelelő karbantartást. Számos tényező fenyegeti a vadászfegyverek állapotát, ezért nagy figyelmet kell fordítani a karbantartásra. Különösen az új engedéllyel rendelkező vadászok számára fontos, hogy tiszta fegyvereik legyenek és ennek érdekében jó szokásokat alakítsanak ki!
Egy vadásznap, legyen az rövid vagy egész napos, számos külső tényezőt hozhat, ami veszélyeztetheti a puska integritását. A lőpor robbanása miatt keletkező maradványok és lerakódások, a növényi szennyeződések, levéldarabok, harmatcseppek, nedvesség vagy eső, sár, izzadt tenyérlenyomatok és egyéb külső tényezők is veszélyeztethetik a vadászfegyver épségét.
Fontos, hogy a sörétes puskákat a tisztítás előtt szedjük szét. Mielőtt bármilyen karbantartást elkezdenénk, elengedhetetlen, hogy gondosan szétbontsuk a puska fő részeit és az ismereteinknek megfelelően megvizsgáljuk.
Kedvelt márka a Ballistol. Fotó: Dr. Szilágyi BAy Péter / Agro Jager
Hogyan olajozzunk a félautomata sörétes puskát?
Szedjük szét, vegyük le a csövet és tárat. Hasonlóképpen járjunk el a bock vagy dupla fegyvereknél is és a fődarabok szintjéig bontsuk szét a puskáinkat – ahol az ejektor részeit alaposan tisztítsuk meg.
Az elsütőszerkezet más történet, mivel az a tusában marad, így azt általában terepi karbantartáskor nincs lehetőségünk megbontatni.
A bock puskáknál, miután eltávolítottuk az előagyat, a csövet, az első lépést már teljesítettük is, miközben a félautomata sörétes puskák szétszedése után mélyebb tisztításra nyílik lehetőségünk, szemben a hagyományos dupla vagy bock puskákkal.
Ezenkívül a Franchi vadászfélautomata puskák, amelyeknek inercia mechanizmusa elöl helyezkedik el, a visszarugó pedig az előagy alatti csőre van szerelve, még könnyebben tisztíthatóak. Elég csak eltávolítani az előagyat, és már hozzá is férünk! Még a legapróbb porszemek is elérhetők… például egy fogkefével!
Általánosságban elmondható, hogy az Affinity 3 és Affinity 3.5 félautomata puskák, az elülső inercia működési rendszerrel, kevesebb karbantartást igényelnek, így könnyítve a vadász dolgát.
Miután a puska szétszerelésre került, a tisztítást gondosan meg kell kezdeni.
Hogyan tisztítsuk meg a hagyományos sörétes puskákat?
Miután a puskát szétszereltük, el kell távolítani minden szennyeződést, ami a vadászat során rakódott le. Puskatisztító pálcák, rongyok, fogkefék vagy kefék, mind megfelelő eszközök erre a célra!
Különös figyelmet kell fordítani a cserélhető choke-ok és a csövek tisztítására.
Cserélhető szűkítésekkel egy FRANCHI Feeling sörétes fegyver. Fotó: Agro Jager
Először, miután szétszereltük és eltávolítottuk őket, durva ronggyal és acéltisztítóval kell megtisztítani, amíg az összes szennyeződést le nem szedtük a csövek belső felületéről. Nagyon fontos megtisztítani a csövet ott is, amely a choke-okat tartja. Addig folytassuk, amíg minden lerakódás el nem tűnik.
A sörétes fegyverek töltényűrjeit se felejtsük el: gondosan meg kell tisztítani, mivel ez az első olyan terület, ahol a korrózió elindulhat. Ha van előrelátásunk és nem várunk túl sokáig, ha két-három vadásznaponta megtisztítjuk a csöveket, a munka viszonylag minimális lesz.
Célszerű minden alkalommal áthúzni egy tisztító pálcát a csövön, majd végül egy zsíros, “vastagabb” olajjal befejezni a műveletet, hogy a fémet szigeteljük a levegőtől.
Tisztító pálcák minden fegyvertisztító készletben megtalálhatók a fegyverboltokban.
Fokozott figyelemmel járjunk el akkor, ha gyöngygolyót használtunk – vaddisznóhajtások esetén.
Ezt azért szükséges megtenni, mert a golyó nagy szennyeződést okoz, így az első szabály: ne várjunk túl sokáig!
A Pegoraro Tiro Dinamico lőszerei kedveltek a gyöngygolyó szerelmeseinek körében. Fotó: Frommer / Agro Jager News
Miért szükséges olajozni a sörétes puskát?
A vadász az a fajta ember, aki nem hátrál meg és még a nehéz környezeti és időjárási körülmények között is elindul, mert a vadászat izgalma az oka annak, hogy bármilyen esős, nyirkos és hideg idő van, a vadászat nem marad el. Egyébként, ha a puska tisztításáról van szó, a legfőbb ellenség mindig ugyanaz: a víz! Hogyan védhetjük meg tehát a sörétes fegyvereinket?
A fegyver szárítása sajnos önmagában nem elegendő, mivel olajréteg nélkül nincs semmilyen védelem a nedvesség ellen. Már egyetlen vízcsepp, nedves környezet is problémát jelenthet,vagy ha a forró fegyvert visszarakják a tokba és olyan kondenzáció keletkezik, amelyek végeredményben a korrózióhoz vezet.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Minden félautomata puska, amely terepmintás (camo) bevonattal vagy még jobb esetben Cerakote bevonattal rendelkezik, nagyobb ellenállást garantál az időjárási hatásokkal szemben és ideális extrém vadászati körülmények között, például vízivadak vadászatánál.
Franchi Affinity 3 Cerakote bevonattal. Forrás: Franchi
A Cerakote egy ultrafinom kerámia alapú festék, amely kiváló ellenállást biztosít az időjárási hatásokkal szemben.
Alternatívaként, a barnított puskákat gondosan olajozva kell tartani vadászat után, és ennyi… alapvetően ezzel a művelettel kész is vagyunk!
Különféle fegyverápoló szerek közül lehet válogatni a FROMMER polcain. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Végül, de nem utolsó sorban: hogyan ápoljuk a farészeket?
Valljuk be, amikor vállra vesszük a puskát és érezzük az alatta melegedő faanyagot, az mindig különös élmény, bármilyen korúak a vadászok. Vannak vitrinpuskák, amelyek szinte túl szépek, hogy igazak legyenek, és vannak azok a fegyverek, amelyek velünk járják a legkülönbözőbb kalandokat.
A Franchi fegyvermárkát, 1868-ban az olasz, Luigi Franchi alapította. A technológia fejlődése mellett a FRANCHI a hagyományt is tiszteli és ma is kaphatóak, rendelhetőek fatusával a fegyvereik. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Ha egy vadásznak ilyen típusú puskája van, amely talán gyönyörű fatusával rendelkezik, akkor néhány „csata” nyomával is számolnia kell. A szenvedélyes, romantikus vadászok még térképnek is tekinthetik ezeket, amelyek megörökítik a puskáinkkal az összes közösen átélt vadászatot.
FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja! Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!
Mivel a fa élő anyag, az első dolog, amit szem előtt kell tartani, hogy sérülhet használat közben. Bár nincs rá varázsital, vannak apró lépések, amiket megtehetünk.
Ha lakkozott fafelülettel van dolgunk, karbantartásra nincs szükség, viszont ha megsérül, nagyon nehéz helyreállítani. Az olajozott fa azonban közvetlenül a vadász által is karbantartható, anélkül, hogy szakemberhez kellene fordulni.
Ne hanyagoljuk el a farészek ápolását sem! Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Amennyiben nincsenek mély repedések, elegendő a fegyverboltban kapható olajjal kezelni a fát és az visszanyerheti eredeti megjelenését és fényét.
Ez az olajozott tusák valódi szépsége, mert mindig újra vissza lehet állítani őket az eredeti állapotukba!
Albert Attila, a FROMMER Fegyverbolt kereskedelmi igazgatója. Fotó: Agro Jager / FROMMER
Összegzésként
Ezek a hasznos tippek, amelyek segítségével a félautomata sörétes puskát, illetve általában a puskákat tisztíthatjuk és gondozhatjuk. Ugyanakkor igaz, hogy a Franchi puskák valóban a vadász szolgálatára vannak tervezve.
Mert nem a szép fa vagy a szép gravírozás az, ami különbséget tesz, amikor a bozótosban járunk, a mocsaras vizekben vadászunk, vagy amikor a sár már a csizmánkig ér! A különbség abban rejlik, hogy olyan eszköz van a kezünkben, amely felejthetetlen érzelmeket ad nekünk!
Így, miután elvégeztük a munkát és odafigyeltünk a puskánkra… talán ideje újra vadászni indulni!
Fordította: Albert Attila | FROMMER Kft.
H-1089 Budapest, Szenes Iván tér 10.
Telefon: +36 1 210 3506
Mobil: +36 30 213 7334
…és megtört a jég!!
Egy csodás vadászat
FRANCHI: Hogyan tisztítsuk meg a sörétes puskát?
Svájci kalandok 2. rész
Bükkaranyosi remete
Egymással versengve gyérítették a busákat Neszmélynél
Tűz pusztított Csönge határában
A legszebb ajándék
Jóna Bernadett újabb sikere a női trap OB-n!
Eltűnhet a málna, terem a banán, új háziállatok lesznek a magyar mezőgazdaságban
Nem várt szerencse egy csodálatos reggelen
Pótfelvételit hirdet földmérő és erdész képzésben a szegedi erdészeti
Augusztus a Kálozi Gyurgyalag Vadásztársaságnál
A geszti babos disznó
Az aranysakálok miatt lettem vadász
A dél-nyírségi kan
A sármelléki aranyérmes kanom
A kis gyilkos
KITEKINTŐ: V. Magyarkanizsai Vadásznap – GALÉRIÁVAL
You must be logged in to post a comment Login