Vadászat
Horgászbot és vadkacsák
Vége felé jár az őzek násza, a szerelemben megfáradt bakok a legsűrűbb erdőrészekbe vonulnak, hogy kipihenjék az elmúlt hetek fizikai és lelki fáradalmait. A korai keléseket, hosszú cserkeléseket, emberpróbáló vendégkíséréseket maguk mögött tudó vadászok azért szerencsére nem maradnak újabb vadászati lehetőség nélkül. Augusztus 15-ével indul a vadkacsaszezon, és lehetőség nyílik az örvös galamb vadászatára is. Sajnos a szarvasbőgésre készülő nagyvadas területek gazdái nem szívesen fogadják a beálló helyek közelében durrogtató „kacsabolond” kollégáikat.
Természetesen igazuk van a területzavarás kérdésében, szerencsére azonban vannak olyan területrészek is, ahol nem fenyeget a nászra készülő fővad háborítása. A megszállottak itt zavartalanul puskázhatnak a tarlókról a vízre húzó, illetve onnan kirepülő tőkésekre. Ezekre a maradandó vadászélményt nyújtó hajnalokra és nyár végi estékre való ráhangolásként adom közre egyik kissé bizarr kacsás élményemet. Talán tanulsággal is szolgálhat vízi vadászattal próbálkozó vadásztársaimnak.
Mielőtt azonban a történetbe bonyolódnék, szükségesnek tartok némi magyarázatot fűzni írásom szokatlannak tűnő címéhez. A gyanútlan olvasó a cím láttán teljes joggal teheti fel a kérdést: – Hogyan gondolja ez a faragatlan – magát vadásznak mondó fickó –, hogy horoggal fogott vadkacsákról szóló történettel traktálja a becsületes kacsavadászokat? Az esetleges háborgás jogos, és akár valóságalapja is lehet. Suttyó koromban magam is hallottam elvetemült egyénekről, akik a fagyos télben a kazlak mellett kapirgáló fácánokat fogták kenderfonalra kötött, tűből hajlított horoggal, amit előzőleg néhány szem kukoricával preparáltak.
Sőt! A hetvenes években egy balatoni horgászat alkalmával szemtanúja voltam, amint egy idős horgász vaskos káromkodások kíséretében, a stégen tipródva, repülő vadrécét „fárasztott” nagy igyekezettel. A látszat itt csalt, mint utólag kiderült az áldozat a kifelé csévélt szerelék végén repkedő kenyérgalacsint kapta be, és pechjére a horog az alsó csőrkávájába akadt. Az eset happy enddel végződött, mivel némi birkózás után a mohó kacsa horog nélkül tűnhetett el a nádasban. Nos, az én esetemben – ahogy az a következőkből kiderül –, egészen más okból, és minden hátsó szándék nélkül került a horgászbot az események középpontjába.
Múlt év decemberének elején magányos, hajnali kacsalesre szántam el magam, miután vadőrünk megjegyezte, hogy érdemes lenne a télre beállt, de még jégmentes halastó partján korai órán próbálkozni a rendszeresen beszálló tőkésekkel. A biztatáson felbuzdulva a következő hajnalon még koromsötétben ott toporogtam a csöndben hallgató, nádassal övezett halastó partján. A parkolóban egyetlen autót, motort sem láttam, így megnyugodtam, hogy az esetlegesen lehulló sörétek nem veszélyeztetnek senkit. A vadőri útmutatásnak megfelelően a horgászoknak kiépített, tóba nyúló sarkantyú végén susogó nádcsomó takarásában lecövekeltem. Arra gondoltam, hogy innen van esélyem úgy lőni a mezőről beszálló madarakra, hogy még a tópartra essenek, és ezzel elkerüljem a decemberi „vizes munkát”. Később kiderült, hogy spekulációm merő naivitás, és aznapi gyötrődéseim okozója lesz.
A lassan nyomuló szürkületben már láttam az égerfák csúcsát, szemben felsejlett a túlparti nádas vonala is. Hamarosan néhány loccsanás, majd érces hápogás törte meg az eddigi, szinte tökéletes csendet. – Na, itt vannak az elsők! – gondoltam, és már lendítettem is a puskát a még alig kivehető mező irányába, ahonnan sűrű szárnysuhogás, recsegő hangzavar közeledett, majd fecskeszerű villanással áthúzott a fejem felett egy kis csapat csörgőréce, és máris a szürke vízen hangoskodott tovább. Ők ugyan érdektelenek voltak számomra, de megmutatták, hogy honnan várhatom a testesebb rokonokat.
Számításom gyorsan valósággá vált, mert az égersor felett feltűnt vagy nyolc-tíz tőkés és máris fordultak felém leszállásra készülődve. – Na, most, amíg nincsenek a víz felett! – huzakodtam neki, és gyors duplával köszöntöttem a reggeliről érkezőket. A lövésekre, ha nem is az első, de a harmadik kacsa kibukott a csapatból, és a parttól alig egy méterre élettelenül csapódott a vízre. – Ezt még elérem! – nyugtattam magam, de többre már nem volt időm, mert vitorlázva érkezett az újabb récekülönítmény, amit újfent duplával fogadtam. „Javult” a lőkészségem, mert most a sorban második madár kalimpált lefelé, de már jóval beljebb toccsant a vízre. Most kezdtem kicsit aggódni a továbbiak miatt, annál is inkább mivel a hírtelen feltámadó déli szél a tó közepe felé sodorta kacsáimat.
Mivel már egész világos volt, több réce nem mutatkozott, tehát sürgősen mentőakcióba kezdtem. Számba vettem a lehetőségeket: néhány csónak ugyan „horgonyzott” a horgásztanyánál, azonban szigorúan lakatra voltak zárva, horgász meg véletlenül sem áztatott a tóparton. Eszembe jutott otthon hagyott vizslám, akit úgysem küldtem volna be a néhány fokos vízbe. Felhívtam hát vadőrünket, aki sajnálkozott, de nem tudott jönni, viszont adott egy tippet: – Szaladj fel a faluba a Müller Józsihoz, neki van horgászbotja, rádobálással talán ki lehet hozni a kacsákat.
Kaptam az ötleten, pár perc múlva már öreg vadászcimborám kapuján dörömböltem. Józsi megismerve a tényállást, töprengve vakarta fejét majd akcióba lendült: – Ugyan van horgászbotom, de valahol a szőlőhegyen a pincében hányódik. (Az, hogy mit keres egy horgászbot a hegyen, ahol legfeljebb a ciszternában akadhat némi víz, akkor nem is ütött szeget a fejembe.) Vadásztársam gyorsan döntött, és már ugrottunk is a vén Nivába, erős gázszagot hagyva magunk mögött poroltunk a szőlőhegy irányába. Józsinak két hegyi hajléka is volt egymás mellett, és természetesen a második épület utolsó hordója mögül került elő az életmentő horgászszerszám.
Hát, ami azt illeti, megviselt készség volt minden szempontból. A két és fél méteres bambusz boton régi peremfutó orsó árválkodott, a rácsévélt zsinór is erősen elhasználtnak látszott. A damil végén gömbólom, két előke egyes horoggal. Ennyi volt a szerelés, de hát „olyan kalappal köszönünk, amilyen van”, gondoltam. Miután jogosítványom fontosságára hivatkozva kivédtem aranyszívű cimborám szíves invitálását egy pohárka Vöröshegyi-vörösre, visszadübörögtünk a faluba, ahonnan egyedül – azaz dehogy, a BOT-tal kettesben – siettem a tóhoz.
Szorongva lestem ki a nádfal résén, hogy vajon hol hányódnak a kacsáim. Először megörültem, mivel az egyik úgy tizenöt méterre lebegett a vízen, és mintha egyre közelebb sodródott volna. Hanem a másik bizony túl a harminc méteren, egy kákacsomón fennakadva vesztegelt. Előszedtem boldogult horgászkorom idevágó ismeretanyagát, és miután a botot orsóstól beáztattam, megkezdtem a mentő műveletet. Hát bizony az első dobások csak néhány méteresre sikerültek, ám az öreg zsinór megemberelte magát, és hamarosan túldobtam a közelebbi récét. Kezdődhetett a „gereblyézés”, amiben néhány évtizede egész jó voltam, most azonban, a hatvanon túl, már nehezebben ment a mutatvány, annál is inkább, mert tartottam az elakadástól, és a kívánatosnál gyorsabban csévéltem.
Egyre biztosabban dobtam, és úgy a tizedik kísérlet körül beakadt az egyik horog a kacsa lábába. Tovább nem tekertem, hanem óvatosan hátrálva vontattam a „fogást” és néhány perc múlva már kezemben tartottam a szép tőkést. Időközben szerencsém fordulni látszott, az elakadt távolabbi kacsa elszabadult, és lassan vitorlázva közeledett. A sikeren felbuzdulva folytattam a dobálást, és idegfeszítő húsz perc után – amit még egy leakadás is fűszerezett –, társa mellé fektettem a második kacsát is. A művelet vége felé már csak azért drukkoltam, hogy horgász ne vetődjön arra (ha már időben nem jött!), és ne legyen tanúja formabontó ügyködésemnek.
Az igazán érdekes az lett volna, ha egy horgász ellenőr járőrözik erre, és kéri az engedélyemet meg a fogási naplómat. Magyarázhattam volna, hogy én nem víz alatti, hanem repülő zsákmányra hajtottam, ahhoz pedig nem kell horgászjegy! Kérdés, hogy elhitte-e volna a kacsákkal alátámasztott érvelésemet?
Ilyen vidámságokkal szórakoztattam magam, miközben néhány fotót készítettem, és a kocsiba rámoltam vadász-horgász vegyes felszerelésemet. Tíz óra is elmúlt már, amikor a horgászbotot köszönettel visszaszolgáltattam jogos tulajdonosának, aki nagyvonalúan csak így kommentálta tóparti produkciómat: – Mondtam én, hogy sikerülni fog, az ilyen öreg „cucc” többet ér néha, mint két kényes magyar vizsla.
Történetem elején bizonyos tanulságokról tettem említést, amelyek a hosszú hazaúton fogalmazódtak meg bennem: – Ha a vadász vízparti kacsázásra adja a fejét, jó, ha előbb tájékozódik a majdnem biztosan vízbe eső zsákmány birtokba vételének lehetőségeiről. Jó időben, a vízben szívesen dolgozó kutya teljes biztonságot jelent, még a sebzetten menekülő madarat is előkeríti. Hidegben, télen azonban más a helyzet, az értékes eb egészségének védelme fontosabb minden vízbe lőtt madárnál. Ilyen esetekben érdemes tájékozódni csónak ügyben, és nem árt, ha a fegyver mellé elpakolunk egy jó villantózó horgászbotot, hatékony hármas horgokkal felszerelve. Jómagam biztosan ezt teszem a jövőben, mert nem minden bokorban terem ám olyan felkészült vadász cimbora, aki csak azért tárol szőlőhegyi présházában muzeális jellegű horgászbotot, hogy azt megszorult kacsavadász cimboráinak kölcsönadhassa. Szerencsére nekem van egy ilyen barátom!
Vadászat
…és megtört a jég!!
Király Attila vadászíjász kislányával közösen vadászott. Az élményeiről beszámolt lapunknak:
A lányom két éve kísér és együtt eddig nem sikerült semmit elejteni. Nem jutottam lövéshez, vagy, ahogy ő mondja: “mindig az jön be, amire épp tilalom van”, vagy az utóbbi időben elhibázom – ilyen is volt. Talán rágörcsöltem, nagyon szerettem volna egy közös elejtést.
Fotó: Király Attila – AJN
13:30-kor már az autóban ültünk. A pár napja kihelyezett vadkamera többek között egy egyagancsú bakot is lencsevégre kapott – volt esély, hogy bejön. Kevés esély volt, de volt. Miután átvergődtünk a határon, ami “összeért”, lepecsételtetve a papírt, hogy viszem-hozom az íjat, a magyar számom bemondta az unalmast. Kiskunhalason megszervízelték, így már tudtam szólni a vadőrnek, hogy érkezünk. Már az erdőben jártunk, párszáz méterre a leskunyhótól, alig várva, hogy beüljünk, mikor – elakadtunk. A favágók hulladékainak segítségével sikerült kivergődni a “fosóhomok” csapdájából, a kocsit otthagyva gyalog indultunk a kunyhóig, az akciótól piszkosan és csuromvizesen. Közben bolond szél támadt, szerencsére épp jó irányból.
Fotó: Király Attila – AJN
Jeget mondanak. Fákat kicsavaró szelet. Velem meg ott a gyerek. Hát, meglehetősen ideges voltam. Mézesszívet vettem elő, javítja a koncentrációt. És éhes is voltam. Meg ideges. Amint ott bontogatom a kevésbé csörgős zacskót, amibe otthon átöntöttem, a szemem sarkából két őzet pillantok meg a szórón!! Lassan szemügyre véve állapítom meg, hogy suta, de nem bakkal – hanem a gidájával.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Rékával lefilmeztük és elégedetten ültünk vissza, mikor elmentek. Jó, hogy elmentek – nem jó, ha kiszúr a suta és riaszt. A szél tovább játszotta bolond játékát és két nyúlon meg három szajkón kívül nem jött semmi. Aztán egy karvaly, ami odavágott a vadgerlének, de elhibázta. Lassan szürkült. Kezdtem elveszíteni a reményt – pedig olyan biztosan éreztem: ma elejtünk valamit!
Fotó: Király Attila – AJN
Léptek zaja verte fel az addigra már lecsendesedett erdőt.
– Jön valami – súgtam a lányomnak. De ahogy jött, már ment is – a forgó szél elárult bennünket, és távolodni hallottuk a lábak neszét. Odébb riasztott is. Nnna, ez nem a mi napunk – akartam épp mondani a vadőrnek. De furcsa érzés lett úrrá rajtam. Jobban kellene bíznom – gondoltam. Ekkor ütött szöget a fejembe a gondolat: DNY-i szél fúj, az őz DK-re volt, és délre futott. A stressz-szagot arrafelé hagyta ott. Ha arról jön valami, mindenképp megérzi a szagunkat, tehát mindegy. Szemből, balról, de még hátulról is jöhet bármi – ha nem fordul a szél, mint ma már háromszor.
Még végig sem gondoltam, szemből-jobbról, keleti irányból megjelent a bak! Két év alatt nagyon sok helyzetet kihagytam (pl ág volt előtte, erősen szürkült és lámpázni kellett volna…). Elkezdtem megfeszíteni az íjat, erre fölkapta a fejét! Negyedig kihúzott íjjal vártam, hogy ismét lehajoljon. Két örökkévalóság után ez meg is történt, ismét inni kezdett. Kihúztam az íjat és fókuszáltam. Mivel múltkor fölé lőttem (ma a próbalövések nagyon jól mentek!), kissé lejjebb húztam az íjat – túlzottan nem mertem, mert az a tapasztalat, hogy ilyenkor okvetlen alá lövök. Igyekeztem jól oldani, nem siettem el. Jónak éreztem. A bak viszont eldőlt – gerinclövés…
Üröm került az örömbe. Épp ez az, amit mindig próbálok elkerülni. Még ma is beszéltünk róla a lányommal, hogy azért gyakorolok sokat, hogy ne szenvedjen a vad. Az Attila Kelemen féle vadászkésemmel megadtam a kegyelemdöfést.
Fotó: Király Attila – AJN
Biztos voltam benne és a videó igazolta is: mire a vessző odaért, a bak rogyasztott.
Zúgjon neki odaát!
Írta és fényképezte: Király Attila
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Vadászat
Egy csodás vadászat
Pető Zsolt 2024. augusztus elsején egyéni vadászaton vett részt, vaddisznóra vadászott. Élményeiről beszámolt lapunknak az elejtő:
Fotó: Pető Zsolt – AJN
Kedves Vadász Barátok! Szeretném megosztani veletek vadászatom történetét. Miután elhelyezkedtem a kedvenc vadászterületemen, sokáig csak várakoztam. Éjfél után azonban a repcetarlón, amin déli szél fújt, északi irányból kiváltott az áhított vad. Természetesen északi irányból érkezett a közeli napraforgótáblából. Cserkelésre semmi esélyem nem volt a körülmények miatt. Jó pár mély levegővétel után úgy döntötttem, hogy lövést teszek a vadra. Miután lejött a horizontól, célba vettem és egy jó találattal hoztam terítékre a fényképen látható vaddisznót. A lövés pillanatában tudtam, hogy 200 méternél messzebbre van tőlem.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Az öreg Sauer 90 300 W. még mindig a legjobb vadász fegyverek között van! A Federel Power Shock 11,7 g lövedéktől azonnal helyben maradt a kan. Miután birtokba vettem, ellenőriztem a távolságot, amit GPS-el mértem meg. A lőtáv pontosan 370 méter volt! Az illetékes vadászati hatóság bírálata szerint a nagyagyarak hossza elérte a 23,7 és a 24,8 centimétert.
Fotó: Pető Zsolt – AJN
A kisagyarak körmérete meghaladta a 6,7 és 6,9 centimétert. A hatóság szakemberei aranyéremmel díjazták a trófeát! Köszönöm Vidoczi Zoltán barátomnak a munkáját, aki elkészítette a trófeaalátétet ennek a különleges trófeának!
Külön köszönetemet szeretném kifejezni barátaimnak: Zolikám, Danikám, Csabikám!
Fotó: Pető Zsolt – AJN
Nagy boldogság nekem ez az élmény és ez a trófea, amit soha nem felejtek el!
Írta és fényképezte: Pető Zsolt
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Frommer
FRANCHI: Hogyan tisztítsuk meg a sörétes puskát?
A sörétes puska tisztítása egy olyan része a vadászatnak, amelyet nem szabad alábecsülni, ha azt szeretnénk, hogy fegyverünk mindig olyan állapotban legyen, hogy bármikor elindulhassunk vadászni. A puska tisztításának elsajátítása minden vadász számára elengedhetetlen, hogy a vadászat után a legjobb állapotban várakozzon a fegyverszekrényben. A vadászat sok apró dologból áll össze: érzelmek és adrenalin, a természet közelsége és az élővilág tisztelete, a vadásztársakkal megosztott pillanatok, valamint a magányos séták a vadászkutyánkkal s végül, de nem utolsó sorban a vállunkon, a kezünkben ott kell lennie szeretett fegyverünknek is, amellyel, ahogyan minden mással, törődnünk is kell. Cikkünk, – amelyet Albert Attila, a FROMMER kereskedelmi igazgatója fordított – az olasz fegyvergyár, a 155 éves FRANCHI útmutatását tartalmazza és néhány tippet kaphatunk, hogyan végezzük el a „terepi” karbantartást, hogy a vadászpuskáink mindig csillogóan tiszták legyenek!
A nedves, párás környezet a legnagyobb ellensége a fémnek és a farészeknek. Forrás: Franchi / FROMMER
A sörétes puska tisztítása ugyan egy apróság a vadászat élményében, de megkerülhetetlen. Ahogy minden tapasztalt vadász tudja, ezt nem lehet elhanyagolni és valljuk be, fegyverünk gondozása, ha valóban szeretjük ezt a szenvedélyt, igazán jó érzést ad. Sokan beszámoltak már erről s persze ki ne ismerné azt a megnyugtató érzést, mikor végeztünk a művelettel.
Hogyan tisztítsuk a félautomata sörétes puskát?
Először is, végezzünk megfelelő karbantartást. Számos tényező fenyegeti a vadászfegyverek állapotát, ezért nagy figyelmet kell fordítani a karbantartásra. Különösen az új engedéllyel rendelkező vadászok számára fontos, hogy tiszta fegyvereik legyenek és ennek érdekében jó szokásokat alakítsanak ki!
Egy vadásznap, legyen az rövid vagy egész napos, számos külső tényezőt hozhat, ami veszélyeztetheti a puska integritását. A lőpor robbanása miatt keletkező maradványok és lerakódások, a növényi szennyeződések, levéldarabok, harmatcseppek, nedvesség vagy eső, sár, izzadt tenyérlenyomatok és egyéb külső tényezők is veszélyeztethetik a vadászfegyver épségét.
Fontos, hogy a sörétes puskákat a tisztítás előtt szedjük szét. Mielőtt bármilyen karbantartást elkezdenénk, elengedhetetlen, hogy gondosan szétbontsuk a puska fő részeit és az ismereteinknek megfelelően megvizsgáljuk.
Kedvelt márka a Ballistol. Fotó: Dr. Szilágyi BAy Péter / Agro Jager
Hogyan olajozzunk a félautomata sörétes puskát?
Szedjük szét, vegyük le a csövet és tárat. Hasonlóképpen járjunk el a bock vagy dupla fegyvereknél is és a fődarabok szintjéig bontsuk szét a puskáinkat – ahol az ejektor részeit alaposan tisztítsuk meg.
Az elsütőszerkezet más történet, mivel az a tusában marad, így azt általában terepi karbantartáskor nincs lehetőségünk megbontatni.
A bock puskáknál, miután eltávolítottuk az előagyat, a csövet, az első lépést már teljesítettük is, miközben a félautomata sörétes puskák szétszedése után mélyebb tisztításra nyílik lehetőségünk, szemben a hagyományos dupla vagy bock puskákkal.
Ezenkívül a Franchi vadászfélautomata puskák, amelyeknek inercia mechanizmusa elöl helyezkedik el, a visszarugó pedig az előagy alatti csőre van szerelve, még könnyebben tisztíthatóak. Elég csak eltávolítani az előagyat, és már hozzá is férünk! Még a legapróbb porszemek is elérhetők… például egy fogkefével!
Általánosságban elmondható, hogy az Affinity 3 és Affinity 3.5 félautomata puskák, az elülső inercia működési rendszerrel, kevesebb karbantartást igényelnek, így könnyítve a vadász dolgát.
Miután a puska szétszerelésre került, a tisztítást gondosan meg kell kezdeni.
Hogyan tisztítsuk meg a hagyományos sörétes puskákat?
Miután a puskát szétszereltük, el kell távolítani minden szennyeződést, ami a vadászat során rakódott le. Puskatisztító pálcák, rongyok, fogkefék vagy kefék, mind megfelelő eszközök erre a célra!
Különös figyelmet kell fordítani a cserélhető choke-ok és a csövek tisztítására.
Cserélhető szűkítésekkel egy FRANCHI Feeling sörétes fegyver. Fotó: Agro Jager
Először, miután szétszereltük és eltávolítottuk őket, durva ronggyal és acéltisztítóval kell megtisztítani, amíg az összes szennyeződést le nem szedtük a csövek belső felületéről. Nagyon fontos megtisztítani a csövet ott is, amely a choke-okat tartja. Addig folytassuk, amíg minden lerakódás el nem tűnik.
A sörétes fegyverek töltényűrjeit se felejtsük el: gondosan meg kell tisztítani, mivel ez az első olyan terület, ahol a korrózió elindulhat. Ha van előrelátásunk és nem várunk túl sokáig, ha két-három vadásznaponta megtisztítjuk a csöveket, a munka viszonylag minimális lesz.
Célszerű minden alkalommal áthúzni egy tisztító pálcát a csövön, majd végül egy zsíros, “vastagabb” olajjal befejezni a műveletet, hogy a fémet szigeteljük a levegőtől.
Tisztító pálcák minden fegyvertisztító készletben megtalálhatók a fegyverboltokban.
Fokozott figyelemmel járjunk el akkor, ha gyöngygolyót használtunk – vaddisznóhajtások esetén.
Ezt azért szükséges megtenni, mert a golyó nagy szennyeződést okoz, így az első szabály: ne várjunk túl sokáig!
A Pegoraro Tiro Dinamico lőszerei kedveltek a gyöngygolyó szerelmeseinek körében. Fotó: Frommer / Agro Jager News
Miért szükséges olajozni a sörétes puskát?
A vadász az a fajta ember, aki nem hátrál meg és még a nehéz környezeti és időjárási körülmények között is elindul, mert a vadászat izgalma az oka annak, hogy bármilyen esős, nyirkos és hideg idő van, a vadászat nem marad el. Egyébként, ha a puska tisztításáról van szó, a legfőbb ellenség mindig ugyanaz: a víz! Hogyan védhetjük meg tehát a sörétes fegyvereinket?
A fegyver szárítása sajnos önmagában nem elegendő, mivel olajréteg nélkül nincs semmilyen védelem a nedvesség ellen. Már egyetlen vízcsepp, nedves környezet is problémát jelenthet,vagy ha a forró fegyvert visszarakják a tokba és olyan kondenzáció keletkezik, amelyek végeredményben a korrózióhoz vezet.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Minden félautomata puska, amely terepmintás (camo) bevonattal vagy még jobb esetben Cerakote bevonattal rendelkezik, nagyobb ellenállást garantál az időjárási hatásokkal szemben és ideális extrém vadászati körülmények között, például vízivadak vadászatánál.
Franchi Affinity 3 Cerakote bevonattal. Forrás: Franchi
A Cerakote egy ultrafinom kerámia alapú festék, amely kiváló ellenállást biztosít az időjárási hatásokkal szemben.
Alternatívaként, a barnított puskákat gondosan olajozva kell tartani vadászat után, és ennyi… alapvetően ezzel a művelettel kész is vagyunk!
Különféle fegyverápoló szerek közül lehet válogatni a FROMMER polcain. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Végül, de nem utolsó sorban: hogyan ápoljuk a farészeket?
Valljuk be, amikor vállra vesszük a puskát és érezzük az alatta melegedő faanyagot, az mindig különös élmény, bármilyen korúak a vadászok. Vannak vitrinpuskák, amelyek szinte túl szépek, hogy igazak legyenek, és vannak azok a fegyverek, amelyek velünk járják a legkülönbözőbb kalandokat.
A Franchi fegyvermárkát, 1868-ban az olasz, Luigi Franchi alapította. A technológia fejlődése mellett a FRANCHI a hagyományt is tiszteli és ma is kaphatóak, rendelhetőek fatusával a fegyvereik. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Ha egy vadásznak ilyen típusú puskája van, amely talán gyönyörű fatusával rendelkezik, akkor néhány „csata” nyomával is számolnia kell. A szenvedélyes, romantikus vadászok még térképnek is tekinthetik ezeket, amelyek megörökítik a puskáinkkal az összes közösen átélt vadászatot.
FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja! Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!
Mivel a fa élő anyag, az első dolog, amit szem előtt kell tartani, hogy sérülhet használat közben. Bár nincs rá varázsital, vannak apró lépések, amiket megtehetünk.
Ha lakkozott fafelülettel van dolgunk, karbantartásra nincs szükség, viszont ha megsérül, nagyon nehéz helyreállítani. Az olajozott fa azonban közvetlenül a vadász által is karbantartható, anélkül, hogy szakemberhez kellene fordulni.
Ne hanyagoljuk el a farészek ápolását sem! Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Amennyiben nincsenek mély repedések, elegendő a fegyverboltban kapható olajjal kezelni a fát és az visszanyerheti eredeti megjelenését és fényét.
Ez az olajozott tusák valódi szépsége, mert mindig újra vissza lehet állítani őket az eredeti állapotukba!
Albert Attila, a FROMMER Fegyverbolt kereskedelmi igazgatója. Fotó: Agro Jager / FROMMER
Összegzésként
Ezek a hasznos tippek, amelyek segítségével a félautomata sörétes puskát, illetve általában a puskákat tisztíthatjuk és gondozhatjuk. Ugyanakkor igaz, hogy a Franchi puskák valóban a vadász szolgálatára vannak tervezve.
Mert nem a szép fa vagy a szép gravírozás az, ami különbséget tesz, amikor a bozótosban járunk, a mocsaras vizekben vadászunk, vagy amikor a sár már a csizmánkig ér! A különbség abban rejlik, hogy olyan eszköz van a kezünkben, amely felejthetetlen érzelmeket ad nekünk!
Így, miután elvégeztük a munkát és odafigyeltünk a puskánkra… talán ideje újra vadászni indulni!
Fordította: Albert Attila | FROMMER Kft.
H-1089 Budapest, Szenes Iván tér 10.
Telefon: +36 1 210 3506
Mobil: +36 30 213 7334
…és megtört a jég!!
Egy csodás vadászat
FRANCHI: Hogyan tisztítsuk meg a sörétes puskát?
Svájci kalandok 2. rész
Bükkaranyosi remete
Egymással versengve gyérítették a busákat Neszmélynél
Tűz pusztított Csönge határában
A legszebb ajándék
Jóna Bernadett újabb sikere a női trap OB-n!
Eltűnhet a málna, terem a banán, új háziállatok lesznek a magyar mezőgazdaságban
Nem várt szerencse egy csodálatos reggelen
Pótfelvételit hirdet földmérő és erdész képzésben a szegedi erdészeti
Augusztus a Kálozi Gyurgyalag Vadásztársaságnál
A geszti babos disznó
Az aranysakálok miatt lettem vadász
A dél-nyírségi kan
A sármelléki aranyérmes kanom
A kis gyilkos
KITEKINTŐ: V. Magyarkanizsai Vadásznap – GALÉRIÁVAL
You must be logged in to post a comment Login