Vadászat
Sakálokkal találkozott Retkes Tamás – lefotózta
Retkes Tamás gyerekkora óta fotózik. 1977-ben született Szekszárdon és édesapja, valamint keresztapja példája után, az élete részévé vált. Kedvenc terepe Gemenc és rendszeresen egy 15-20 kilométeres kört jár végig. Ismer minden nyiladékot, vágást s ahogy mi erdész berkekben, a régi öregektől tanultunk, bennünket is megismer az erdő. Meg nem szokja a szagodat, mondta egy régi öreg mátrai erdész, de tudja, hogy ott vagy. Retkes Tamás is így, szellemként járja a sűrűket, amikor az egyik reggel aranysakálokkal hozta össze a sors. Gyorsabb volt a figyelmes ragadozóknál, ennek a pillantát élvezhetik most az Agro Jager News olvasói.
Retkes Tamás kicsi korától élvezte azt, hogy egy-egy pillanatot megörökítsen, majd azt másokkal is megoszhassa. Általános iskolai ballagására egy Smena 8M típusú fényképezőgépet kapott, mellyel fotózni kezdett. Később, az első munkahelyén, az első fizetéséből egy Kyocera Finecam L3V típusú digitális bridge gépet vásárolt. Az ezzel készült fotókat pályázatokra is elküldte, melynek eredményeként néhány fotója könyvben is megjelent. 2006-ban, az M6-os autópálya ásatásai, a nyomvonal feltárása alatt, felvették a Wosinsky Mór Megyei Múzeumhoz, fotósnak. Itt kezdte el és tanulta meg a komoly gépekkel és a stúdiófelszereléssel a nagybetűs fényképész munkát.
A muzeológus feladatok mellett ma is a legközelebb a természetfotók állnak hozzá. Legtöbbször Szekszárd környékén indul fotózni. Szálka, Gemenc, Sötétvölgy, Lengyel-Annafürdő, Óbánya, hogy néhány helyet megemlítsünk. A természetbe jár tájképeket és makrofotókat készíteni, de magát a várost, Szekszárdot is gyakran megörökíti. Kedveli az éjszakai asztrofotózást, és 360 fokos gömbpanorámákat is rendszeresen készít. Az utóbbi években belekóstolt a légifotózásba is, amit szintén nagyon élvez.
Minden évben Pünkösdkor fotókiállítást mutat be, GEMENC címmel a szülő- és lakhelyén: Szekszárdon.
A címlapon látható fényképet Gemencben készítette, ahová 10-12 éve jár le. Engedélyét a Gemenc Zrt. adta ki és a Duna-Dráva Nemzeti Park, ahová 6-7 éve jár. A híres erdőségben mindig ugyanazokat a köröket járja, így már ismeri a nyiladékokat. Általában 15-20 kilométert tesz meg és mindig hajnalban indul a túrára. Még sötéttel kiér és egészen délig fotózik.
Aznap egy kereszteződésben ült le, ahol négy nyiladékot is belátott. Az előtte lévő nyiladékban mindig lát mozgást, több szarvasos, vaddisznós fotója is azon helyen készült. Egyszer csak mozgásra lett figyelmes és két sakált látott meg, amelyek kiváltottak az erdőből. Elkezdte fotózni “őket”, majd nem sokkal utánuk kijött a harmadik, kicsit sötétebb színű sakál is.
Fotóztam már korábban is sakált – mesélte, de eddig mindig egyedül volt, falkában nem találkoztunk. Érdekes módon felé tartottak, de mivel egy álcaruhában ült, így nem volt gyanús nekik mindaddig, míg már elég közel voltak és valószínűleg a szagát meg nem érezték. Ekkor megtorpantak, majd ahonnan jöttek, arra visszamentek, visszaváltottak a sűrűbe. Volt egy sejtése, hogy átmennek a baloldali nyiladékon is! Így fogta magát és átfordult arra a nyiladékra.
Várakozása beigazolódott: ki is jöttek a másik nyiladékon is és nagyon kíváncsian felé tarottak. Ebben a pillanatban jöttek ki a másik oldalról a háttérben a szarvasok. Ez már csak ráadás volt és nagy szerencse. Jókor voltam jó helyen! – mesélte a szerencsés természetfotós.
Mikor már elég közel voltak a sakálok és ismét gyanús lett számukra, megfordultak és elindultak háttal a szarvasok felé. A szarvasok pedig a nyiladék baloldaláról jöttek és jobb oldalon távoztak. Végül a sakálok pedig, ahonnan a szarvasok jöttek, arra mentek tovább, a nyiladék baloldalába, a sűrűben tűntek el.
Nagyon nagy élmény volt és levegőt is elfelejtettem venni, amíg fotóztam! Percekig ültem és néztem fel az égre! Örök élmény marad számomra és ezt már soha nem tudja elvenni tőlem senki – mesélte az Agro Jager News érdeklődésére Retkes Tamás Szekszárdról.
Retkes Tamás 2022-ben megrendezett kiállításáról itt lehet képeket megtekinteni. Ide kattitva érheti el!
Tamás a kiállítások után a fotóit rendszeresen elajándékozza. A Balassa János kórháznak már több, mint 130 db fotót adományozott, de Dr. Gonda Mária gyerekorvos várótermében is lehet fotókat látni. A váróteremben kihelyezett fotókat itt tekintheti meg!
Retkes Tamás munkája mellett hétvégente is rendszeresen fotózik és barátjával portrékat és esküvőket is fotóznak. Honalpjukat itt érheti el!
Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
Vadászat
Földesi János: az első mátyásmadaram és a “bajomi avatás”
2024. november 23-án sikerült életem első dúvadját elejteni, amely egy mátyásmadár volt. Aznap apróvadvadászatra virradt a nap a biharnagybajomi Dózsa Vadásztársaságnál, ahova vendégként érkeztem. Éjjel szakadt a hó, ami reggelre elállt és fagyon indultunk ki a határba. Bajomba szívesen érkeztem, hiszen sok ismerősöm is van, meg na, szeretek is idejárni, mert azért ez csak a mi vidékünk: a Nagy-Sárrét.
Az első hajtásban nem sikerült a lőnöm semmit. Jóformán mindent betakarítottak a gazdák és a vadászatvezető úgy rendelte, hogy csoportokban, csatornákat, fasorokat hozzunk fel és középen majd legyen egy összehajtás. Szépen lassan meg-megállt a traktor és hol ketten-hárman, hol négyen-öten szálltak le. Osztottuk a kutyákat is, hogy kerüljön minden csapatba. Jól indult a reggel és a nap is kisütött. Repült a fácán, szaladt a nyúl. Igazán szép napunk volt, amolyan vadászias volt minden, így mondták már reggel az idősebb vadászok.
Úgy 11-12 óra felé járhatott az idő, amikor összegyűlt mindenki az összehajtásnál és nekifogtunk a második hajtásnak. Ahogy állt fel a hajtás, barátom ment elől a Lovasi erdő széléhez! Kerítette az oldalt. Mondom neki:
– Figyelj már! Te lőttél ma nyulat?
– Igen – feleli.
– Nem cserélünk helyet? Mert én még úgysem lőttem ma nyulat és hátha az erdőből kitörne egy.
Egy percet sem hezitált és na, igen jól esett, mert hát tényleg nem lőttem és itt felénk így megy.
– Gyere akkor! – felelte, amiben éreztem, hogy sürget is, mert össze kell zárni az oldalt. Hát nyakamba kaptam a lábaimat.
Megállt és úgy cseréltünk. Nem szólt emiatt senki és várni se kellett ránk. Hú, nagyon jól esett ám. Ha nem is régen vadászok, azt tudja az ember, hogy ki milyen. Felénk gyorsan kiderül ám az ilyesmi!
Már a hajtás vége fele jártunk, de egy darab nyúl se volt az erdőben, ami felém jött volna. Bent ugrott, de nem vette felém az irányt. Ott leselkedek, töröm az avart, mikor szól a barátom:
– Te Jani! Figyeld csak a szajkókat!
Láttam én a madarakat, de lövést nem sikerült rá tennem. No, elég az hozzá, hogy a leállók rájuk lőttek, kidupláztak, de egy sem esett le. Ekkor jött az izgalom, mert vissza fordultak és nekem repültek!
Egy kicsit ívesen jöttek felém. Felkaptam a puskámat és az első lövésre meg sem billent, amelyiket célba vettem. Ekkor rádupláztam, de ekkor már eléfogtam rendesen vagy két métert! A puska elsült és a madár a földre zuhant!
Fülig érő szájjal birtokba vettem életem első mátyásmadarát, de mit ne mondjak, jobban örültem neki, mint egy mezei nyúlnak!
A vadászat végén azután részese lehettem a “híres bajomi” avatásnak is – egészen testközelből! Első avató a vadászatvezetőnk volt, akit Laci bácsi követett. Beszélik még, hogy úgy 50 éve deres is volt a vadászháznál, azon végezték a műveletet. Hála Istennek, engem kint a terítéknél avattak fel!
Laci bácsi mondókája sokáig elkísér, amit most itt, az Agro Jager felületein meg is osztok mindenkivel. Úgy gondolom, hogy sokáig elkísérnek a szavai!
“Fájdalmat okoztál e vadnak, ezért neked is egy kicsi kijár belőle!” – és úgy suhogott a pálca, hogy azt, míg élek nem felejtem el!
Így lett nekem két avatópálcám és lettem szajkóvadász Biharnagybajomban, ahová, remélem még nagyon sokat eljárhatok. Köszönöm a meghívást és üdvözletemet küldöm a bajomi vadászoknak Sárrétudvariból!
Ez az én első szajkóm elejtésének a története.
Földesi János
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Elindult a #vadateszem kampány
Új lendületet jelent a vadhús népszerűsítésében a #vadateszem kampány elindítása
Új lendületet jelent a vadhús népszerűsítésében a #vadateszem kampány elindítása, amely az egészséges és változatos táplálkozásra is ráirányítja a figyelmet – mondta dr. Felkai Beáta Olga élelmiszerláncért felelős helyettes államtitkár pénteken, Budapesten, a kezdeményezés beharangozó sajtótájékoztatóján.
A helyettes államtitkár a rendezvényen arra hívta fel a figyelmet, hogy a vadhús kiemelkedő táplálkozási értékekkel rendelkezik. Többek között magas fehérjetartalom, jelentős B- és E-vitamin, valamint ásványi anyag-tartalom jellemzik. „Az alapanyag tökéletesen illeszkedik az egészségtudatos életmódba is” – tette hozzá a helyettes államtitkár.
Dr. Felkai Beáta Olga kiemelte, hogy a rövid ellátási láncok erősítésével és a helyi termékek fogyasztásával a környezetvédelmi célokat is támogathatjuk, illetve további lendületet adhatunk a vadhúsipar fejlődésének is. Nagy előrelépés, hogy egyre több feldolgozó és étterem dolgozik innovatív technológiákkal, és igyekszik elérhetővé tenni a vadhúst a hazai fogyasztók számára. Kifejtette, a karácsonyi időszak különösen jó alkalom arra, hogy a vadhús az ünnepi asztalok részévé váljon. „Az olyan hagyományos fogások, mint a vaddisznó- vagy őzpörkölt, könnyen elkészíthetők, és új színt vihetnek az ünnepi menükbe – fűzte hozzá.
Hangsúlyozta, fontos, hogy a magyar vad nemzeti kincsünk maradjon, ezért különös figyelmet kell fordítani a fiatalabb generációk oktatására, valamint az otthoni főzés népszerűsítésére, hiszen a megfelelő elkészítési technikák ismerete jelentős szerepet játszik a vadhús iránti érdeklődés növelésében. Megjegyezte, hogy hazánkban az egy főre jutó éves vadhúsfogyasztás mindössze ötöde az európai átlagnak, ezért a #vadateszem kampány célja, hogy a magyar vad nemcsak exporttermék, hanem a hazai gasztronómia kiemelt alapanyaga is legyen. A kampányhoz eddig 78 vendéglátóhely csatlakozott, kínálatuk már elérhető a www.vadateszem.hu oldalon.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
Vadászat
A hátráltató tényezők ellenére is eredményesen zárult a barcogás Kelebián
A Kiskunsági Erdészeti és Faipari Zrt. trófeaszemlét szervezett
A XIII. trófeaszemlén Sulyok Ferenc vezérigazgató úr köszöntőbeszédében kiemelte, hogy ez a nagyszerű eredmény nem jöhetett volna létre a hosszútávú szakmai elkötelezettség és együtt gondolkodás nélkül. A 11 450 hektáros Kelebiai vadászterület többségében állami tulajdonban van, ugyanakkor nem csekély azon területrész nagysága sem, amely a magánszférához tartozik.
A siker kulcsa az, hogy különböző típusú hasznosítási intenzitásokkal találkoznak a különféle gazdálkodási elképzelések a szomszédos vadgazdálkodókkal való együttműködés keretein belül. Ahhoz, hogy egy ilyen trófeagyűjtemény összeállhasson, elengedhetetlen a térségi összefogás. Az erdőgazdaságnál összenő, ami összetartozik, az erdő és a vad. Vad nélkül az erdők üresek lennének, a gazdálkodás pedig a vadásztatás és vadgazdálkodás nélkül hiányos, és szegényes lenne. Amikor egyben tudják kezelni a területet, számtalanszor megtapasztalják, hogy az erdőgazdálkodás és a vadgazdálkodás nagyszerűen kiegészíthetik egymást. Különösen egy olyan évben, amikor az erdőkezelés eredményei meglehetősen szerények. A szemmellátható vadgazdálkodási eredmények nem jöhetnének létre a kollégák odaadó és magas szaktudást feltételező munkája, de a vendégek kitartása és bizalma nélkül sem. Az aszályos időszak miatt a szakszemélyzet nem volt túl bizakodó a barcogás kezdetén, ugyanakkor minden nehezítő körülmény ellenére nagyszerű érmes arány és jó átlagtömeg jellemezte a trófeákat.
Tóth Attila, erdészeti igazgató idényértékelésében kitért arra, hogy a trófeaszemlék nagyszerű alkalmat adnak, hogy bemutassák, hogyan alakul a gazdálkodás eredménye évről-évre. A későn induló barcogásban a kevés vadásznap ellenére is eredményes időszakot tudhatnak maguk mögött. Nemcsak a szakszemélyzetet, de a vendéglátásban tevékenykedőket is megilleti a köszönet, hiszen ők is a tudásuk legjavát tették bele az idei vadászidénybe is. El kell fogadni, hogy ez egy gazdasági tevékenység, amelyben a vad és erdő összhangja mindennél fontosabb. A hasznosítás most a csúcson van, sem többet sem kevesebbet nem lehet kivenni az állományból. Ez az a pont amikor a 40 körüli lapátos bika terítékre hozatala nem rótt terhet a vadállományra. Minden bizonnyal a szomszédokkal együttműködve a térség el fogja bírni ezt terhelést.
A klimatikus szélsőségeket illetően kevés ilyen év volt, mint az idei. Kelebia az ország egyik legmelegebb vidéke volt, a legkevesebb csapadékkal és a legtöbb napsütéses órával. Az előző évek jó állapotú vadföldjei kiégtek. Még csak most zöldülnek a lucernák. A vadföldek is vontatottan kelnek, emiatt a kiegészítő etetést a barcogás végétől megkezdték a rendelkezésre álló cukorrépával. Az átlagszámok azt mutatják nem különösen kiemelkedő, de jó átlagú évnek mondható az idei. Köszönhetően annak, hogy a dám elviseli és szereti a meleget főképp, ha a víz biztosított.
A barcogás október 15-e után kezdődött. 7-10 napig nagyon intenzív volt, ez idő alatt több, mint 20 bika került terítékre. Mindez a már jól bevált állományszabályozási irányelvek figyelembevétele mellett. Miszerint fiatal korban a gombos, gyenge kanalas bikákat selejtezni kell. Középkorban szisztematikusan válogatni, és az ígéretes bikákat korosbítani. Bírálatra 35 lapátos bika került, ebből 18 öreg és 17 középkorosztályú. 23 arany, négy ezüst és négy bronzéremmel jutalmazták őket. Öt bika 5 kilogramm fölötti, ebből 200 CIC pontnál többet három trófea kapott. A szabadterületen 4,37 kilogramm az átlagtömeg, az érmeseké pedig 4,5 kilogramm.
Forrás: KEFAG Zrt.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31