Keressen minket

Vadászat

KITEKINTŐ: Gyenge László – Vadászat a végletek országában, Kazahsztánban

Közzétéve:

Közép-Ázsia legnagyobb országa, Kazahsztán életébe volt szerencsém bepillantani. Bejárni persze eleve lehetetlen, hiszen a Kaspi-tengertől az Altaj hegységig nyújtózó ország területébe harmincszor is beleférne hazánk, igaz, a népessége csak kétszerese a miénknek, mivel sivatagok, jószerével terméketlen, hideg, széljárta puszták, keleten pedig égbe nyúló hegyek teszik ki jó részét. Télen mínusz 40 alá eshet, nyáron plusz 40 fölé is emelkedhet a hőmérséklet, eső, hó pedig alig esik, s ha mégis, akkor szinte az egész évi csapadék egyszerre zúdul le, helyenként özönvizet okozva.

Az orosz légtérzár miatt, jókora kerülővel, a régi fővárosba, Almatiba (egykori nevén Alma-Atába) érkeztem. Kint élő testvérem, illetve magyar és kazah barátai vártak, akik a bemutatkozás után nyomban terepjáróba ültettek, irány a környező hegyek…

Toyota Tundra terepjárókkal vártak bennünket. Fotó: Gyenge László

Zárt platós, dupla kabinos terepjárónk igazi szörnyeteg: 5,7 literes, nyolchengeres, gázos Toyota Tundra, amely száz kilométerenként fogyaszt vagy 30 litert, igaz, itt olcsó az üzemanyag. A szabdalt, sziklás terepen nem kímélte kazah, pontosabban ujgur nemzetiségű tulajdonosa, és persze minket sem, a három magyart és két helyi barátját, akik közül az egyik vadőr hátul, a platón foglalt helyet a számtalan csomag tetején.

Törpe nőszirom. Fotó: Gyenge László

Testvérem jó előre tájékoztatta őket érdeklődési körömről, ezért felszerelésükkel a terepi megpróbáltatásokra, vadászatra és horgászatra is készültek annak ellenére, hogy ez időben általános vadászati és horgászati tilalom van Kazahsztánban, igaz, néhány kivétellel. Így egyebek között lehet lőni mormotát és maralünőt – ezt ajánlották nekem is. A horgászat tilalmát pedig gyakorlatilag nem ellenőrzi senki.

Kazah csapatunk, akikkel nekivágtunk a túrának. Fotó: Gyenge László

Tehát ahogy leszálltam a repülőről, a hosszú úttól elcsigázottan, kialvatlanul, bőröndöstől indultam, indultunk a kalandokra. Útközben kellett átöltöznöm is, igaz, tartottunk egy rövid pihenőt egy jurtatáborban, ahol kumisszal, erjesztett lótejjel kínáltak. Mindenféle tejtől egyébként is iszonyodom, de hősiesen megkóstoltam – szörnyű élmény volt…

Rövid pihenő egy jurta táborban és a kumiszpróba. Fotó: Gyenge László

Látványos és egyre magasabb hegyek között vezetett az utunk, a lelkünket is kirázva a sziklás terepen kanyargó csapáson. Különleges madarak tűntek fel az út mentén, s ha kértem, készségesen fékezett sofőrünk, hogy teleobjektívemmel célba vehessem őket. Korábban soha nem láttam vörös ásóludat és pusztai hantmadarat, most sikerült megörökítenem őket. Az igazi különlegesség egy pártás daru feltűnése volt, ami arrafelé is ritkaság.

Vörös ásólúd Kazahsztánban. Fotó: Gyenge László

Az égbe törő hegyek között egy füves fennsíkon álltunk meg harapni valamit. Előkerült a gázfőző, amelyen lóhúskonzervet melegítettünk. Tartottam tőle, de igazán ízletes volt, vagy csak nagyon megéheztünk. Körülöttünk törpe nőszirmok és apró vadtulipánok virultak. A lejtőkön rideg tartású lovak legeltek. Talán éppen húsukért tartják őket, ami itt természetes dolognak számít.

Pusztai hantmadár Kazahsztánban. Fotó: Gyenge László

– Szurok! – mutatott egy távoli sárga pontra a vadőr, ami a mormota orosz neve. (Valamennyi kazah beszél oroszul, ami hivatalos nyelve is az országnak a kazakon kívül.) Látni valóan ez felvillanyozta a társaságot, s igyekeztünk közelebb kerülni a mormotás lejtőkhöz.

Mormoták Kazahsztánban. Fotó: Gyenge László

Korábban, az Alpokban már láttam mormotát, ha nem is lőttem, de ezek itt valahogy mások voltak. A színük sokkal inkább sárga, mint szürke, és mintha nagyobbak is lennének. Errefelé egy másik faj, az altáj mormota honos (Marmota baibacina), amelynek a kifejlett hímjei láthatóan nagyobbak. A vadőr előpakolta fegyverarzenálját: egy kisebb, egy közepes és egy nagyobb kaliberű golyóst. Valamennyi félautomata; inkább hasonlítottak mesterlövész hadipuskára, mint vadászfegyverre. Ahogy nézelődtünk, egyre több kíváncsi mormota tűnt fel a kotorékoknál. A távcsöves, 5,6x50R kaliberű puska aztán tette a dolgát. A saroglyába került a két lőtt vad, ők elfogyasztják a húsát.

Életem első kazah mormotája: egy termetes hím mellett Fotó: Agro Jager News

Lenyűgöző tájakon jártunk, de maralt egész nap nem láttunk. Itt bizony sokkal kisebb a vadsűrűség, mint minálunk. Igaz, akinek szerencséje van, és elég kitartó, többféle vadat lőhet, mint hazánkban. A hatalmas országban vadászható a jávorszarvas, a maralszarvas, a szibériai őz, kétféle antilop, három vadkecske- és két vadjuhfaj, vaddisznó, medve, farkas és többféle kisebb ragadozó, számos vadréce- és vadlúdfaj, fácán, fogoly, fürj, több fajdféle és nyúlfaj, mormota, mókus és még számos egyéb vadfaj.

A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A több részből álló vadászvizsga itt is kötelező, és állami hatóság ad engedélyt a vadászatra. A területi igazgatási feladatokat a vadászati és erdészeti hatóságok látják el, és ezek nevében egy társadalmi szerv, a Kansonar adja ki a vadászjegyet és a vadászati licenszeket, ami nem éppen olcsó dolog, főleg a külföldieknek nem, mert számukra más az árjegyzék.

Szavak nélkül: Kazahsztán Fotó: Gyenge László

Az irdatlan kiterjedésű vadászmezőkön persze nincs igazi ellenőrzés, ezért az ottani lakosok számára meglehetősen lazák a szabályok. Nem jellemző a trófeavadászat, inkább a vadhúsnak és a szőrmés vad gereznájának van becsülete.

Pártás daru Fotó: Gyenge László

A terepjárók elterjedésével ma már visszaszorulóban van a hagyományos lovas vadászat és a solymászat, pedig még nem is olyan régen szirti sassal vadásztak akár farkasra is.

A nap vége felé megálltunk egy zúgó hegyi pataknál, összerakták a horgászfelszereléseket, és állítólag külön engedély birtokában szerencsét próbáltunk pisztrángra, pérhalra, de most egyikünknek sem volt egyetlen kapása sem, pedig okostelefonjaikon csábító képeket mutattak korábbi zsákmányukról.

Horgászat Kazahsztánban: egy zugó patak mentén. Fotó: Agro Jager News

Éjszakára egy távoli völgyben találtunk szállást, ahol meglehetősen szerényen felszerelt panzió kertjében azért ott gőzölgött egy termálvizes medence, mert a kutatófúrások során meleg vizet találtak. A régi szovjet időket idéző étkezde (sztalovaja) kínálata és birkapörköltje azért eredményesen csillapította éhségünket.

Folytatjuk…

Írta és fényképezte: Gyenge László

Vadászat

Továbbképzést tartottak vármegyénk szakembereinek

A Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeumban került sor a Heves vármegye hivatásos vadászai kötelező éves továbbképzésére.

Published

on

2024. október 28-án Hatvanban a Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeumban került sor a Heves vármegye hivatásos vadászai kötelező éves továbbképzésére.

Fotó: OMVK

Szűcs Iván hivatásos vadász alelnök köszöntőjét követően Kovács István János tirkár ismertette a napi programot. Elsőként Dr. Kovács Imre a 310. Mátra-alja-Dél-hevesi Vadgazdálkodási Tájegység tájegységi fővadásza tartott előadást A vadkár térítési eljárás szabályai és gyakorlata címmel.

Ha karácsonyi ajándékot keresel, akkor itt az Agro Jager Shopja! Kattints a képre!

Őt követte a Magyar Madártani Egyesülettől Deák Gábor, aki az új Kerecsen Life programot mutatta be, és ismertette a már lezárult Helikon Life program eredményeit. A harmadik előadásban a Kite Zrt. képviselője, Nagy Gábor mutatta be a Mavic 3 Thermal hőkamerás drónt és ismertette a használati lehetőségei a vadgazdálkodásban.

Fotó: OMVK

Az előadásokat követően Lakatos Anna igazgatóhelyettes és Kőmíves-Rab Barbara tárlatvezető kalauzolta körbe a hivatásos vadászokat a múzeumban. A program egy közös ebéddel zárult a hatvani Svéd Korona Étteremben.

Fotó: OMVK

 

Forrás: Kovács István János s.k. titkár – OMVK

Tovább olvasom

Vadászat

Az ormánsági szarvas nyomában: trófeabemutató a Drávamentén – GALÉRIA

Published

on

Ha léteznek szimbolikus helyszínei a magyarságnak, akkor ebből egyet bizonyosan megtalálhatunk az Ormánságban, amely a Dráva folyó bal partján, a honfoglalás óta magyarlakta terület. Reformátusok, kálvinisták lakják-e tájat. 45 település tartozik ide és úgy tartja a mondás: „Addig tart az Ormánság határa, ameddig a bikla* ér!” – s mintha ezt a szarvas is tudná, hiszen napjainkban, ha feltűnik egy-egy gímbika egy-egy trófeamustrán, arról a helyiek bizonyosan megmondják: No! Ez innen származik! Ezen a tájon rendezte meg, a 2024-ben terítékre került gímbikák trófeáiból, a Mészáros Kálmán és Hohmann Endre által vezetett három vadásztársaság közös trófeaszemléjét október 27-én, Szaporcán, az Ős-Dráva Látogatóközpontban, amelyet Agyaki Gábor, az Országos Magyar Vadászkamara Baranya Vármegyei Területi Szervezetének elnöke, az OMVK alenöke nyitott meg.

A vendégeket Hohmann Endre vadászmester (balról) és Mészáros Kálmán elnök fogadta. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M. / Agro Jager

Az Ormánságnak, avagy ahogy még a régi öregek ma is mondják, az Ormányságnak, meghatározója volt a Dráva-folyó, azonban az ártéri gazdálkodást, amely oly jellemző volt a magyarságunkra, nemcsak itt, hanem az ország megannyi pontján ma már nyomokban sem találjuk meg. A XVIII. században második felétől megindult folyószabályozás és ármentesítés, ami fokozatosan átrajzolta a vizes területekből kiemelkedő dombokra, az ú.n. “ormákra”  települt tájat.

A megnyitón a Baranya Vadászkürt Együttes játszott. Videó: Agro Jager

Az 1767. évi úrbérrendezés új helyzetet teremtett a gazdálkodásban a jobbágyok úrbéres földjének és a földesurak kezelésében lévő majorsági birtokoknak a szétválasztásával, a jobbágyi jogok és kötelezettségek rögzítésével. Ennek alapján az országot, így az Ormánságot is, megroppantották a Habsburgok adói és az Ormánságban az évszázados hagyományokkal rendelkező ártéri gazdálkodás fokozatosan hanyatlásnak indult.

Aki korán kelt október 27-én Szaporcán, a Duna-Dráva Nemzeti Park Ős-Dráva bemutatóközpontjában, azt ilyen csodák várták. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M. / Agro Jager

A víz lassan, lassan fogyni kezdett és mára ott sincs, ahol mindig is volt, ahol mindig is megtalálta a vizet a vad. Az egymást követő forró, aszályos nyarak azt hozták el az Ormánságba, hogy 250 évvel az ártéri gazdálkodás hanyatlását követően, itatni kellett a szarvast – tette hozzá Hohmann Endre, a Drávamenti Szarvas Földtulajdonosi Vadásztársaság vadászmestere. Rámutatott, hogy az okot a múltban kell keresni, de a megértésen túl sok lehetőségünk, megváltoztatni a korábbi döntéseket, nincs.

Jóbarátok, jószomszédok érkeznek. Az Ormánságban összetartanak az emberek, összetartanak a vadásztársaságok. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M. / Agro Jager

Nem elégséges azonban vizet vinni az itatóba, mert az ma-holnap elfogy és ha mi nem fogunk vizet vinni, ha mi nem itatjuk a szarvast, akkor mégis ki fogja? – tette fel a kérdést az Agro Jager Newsnak Hohmann Endre. Meg kell keresni azokat a sarokpontokat, hogy víz kerüljön oda, ahol az korábban természetes úton bejárta a területet. Ez ma már nemcsak vadgazdálkodást érinti, hanem a mezőgazdaságot is szorongató kérdéskör és ki kell mondani azt is, hogy az erdőink is veszélyben vannak. Ha ma még a tölgy el is éri a vizet, de mi lesz jövőre, mi lesz tíz év múlva? Át kell gondolni, meg kell tervezni és a víznek utat kell biztosítani, hogy életben maradjon a vidék, hogy életben maradjon a szarvas.

A megnyitó előtti pillanatok: Agyaki Gábor, az OMVK alelnöke, az OMVK Baranya Vármegyei Területi Szervezetének elnöke a legkisebbekre is szakított időt. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M. / Agro Jager

A trófeák átlagsúlya 10 kilogramm fölött állt meg 2024-ben. A szarvas nehezen mozdult el a víz mellől és ez egész évben jellemző volt a nagyvadra. Miközben még tíz éve ki-kijöttek s tudtuk, hogy be-beállnak egy-egy szójásba, kukoricásba, most erről szó nem lehetett, mert már augusztusban üres volt a határ. Olyan nyílt területek láttunk, mint korábban novemberi időszakokban és az erdő, a víz gyűjtötte-rejtette a szarvast.

Folyamatosan érkeznek a vendégek az ország minden tájáról. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M. / Agro Jager

A vadásztatásban is nehéz kihívásokkal találkoztunk. A megszokott stílusban, a megszokott rendben aligha kerülhetett volna 40 bika, ide, a Duna-Dráva Nemzeti Park Ős-Dráva bemutató központjába. Ugyanis ahhoz, hogy a vendégeket eredményesen kísérhessük ebben a bőgésben, a hivatásos vadászaink mellett a tagságnak is jelentős szerep jutott, mert meg kellett figyelni, merre és milyen szarvasbikák járnak – tette hozzá Hohmann Endre vadászmester.

Példás! Ezt az agancsot egy, a Drávamenti Szarvas Földtulajdonosi Vadásztársaság területén esett gímszarvas hullajtotta el, még 2023-ban és úgy gondolták, ha már itt hozták terítékre a tavalyi agancs is kerüljön a trófea alá! Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M. / Agro Jager

Mészáros Kálmán, a társaság és mondhatjuk nyugodt szívvel, hogy a szarvaskör elnöke kiemelte, hogy a szarvasgazdálkodás teljes egészében egy válaszút előtt áll. Régi, megszokott árak mellett a mezőgazdaság szervesen megváltozott: mind gazdálkodásában, mind pedig az időjárás okozta eleddig nem tapasztalt extrém melegek, csapadék hiányok vagy éppen özönvízszerű, napokig tartó esőkkel. Megváltozott a vadászat körüli milliő és a gasztrokultúra, a borkultúra s a vendéglátás olyan szinten alakult át, hogy összességében kell újragondolni, újratervezni azt, amit ma vadászatnak, vadászati turizmusnak nevezünk.

Ne maradj le a mezőgazdaság legfontosabb híreiről! Kövesd az Agro Jager Newst a Facebookon is! Kattints a képre!

Koncepció kell, ki kell alakítani azt, ami mentén öt, tíz év múlva eredményeket tehetünk le az asztalra, mindezt úgy, hogy a vadászati ágazat, a vadgazdálkodásnak stabil, kiszámítható, konzekvens, ha úgy vesszünk egyértelmű irányokat adunk – jogi értelemben is. Megkerülni, elodázni már pedig ezt nem lehet és olyan szakembereknek kell leülni, akik képesek átlátni a szektort, mind horizontálisan, mind pedig vertikálisan. Egy-egy érdeket nem kiragadva, a személyeskedést félretéve, összeállítani egy olyan hosszú távú vadgazdálkodási tervet, ami megalapozza, megerősíti azt a bázist, amelyet ma itthon és a világban is úgy ismernek, hogy az ormánsági szarvas. Rendezni kell, egyértelművé kell tenni, hogy kinek, mi a feladata. Átláthatóvá kell tenni a jogszabályi környezetet, le kell ülnie az ágazatnak, ami itt, az Ormánságban, már 100 000 hektáron gyakorlatban is működik. Ehhez illeszteni kell és megkerülhetetlen az is, hogy egy működő képes gazdálkodási tervet adjunk ki, ami lehet, hogy az ország más részein nem életképes, de azt is figyelembe kell venni, hogy egyes tájak, tájegységek adottságai, mind lehetőségeiben, mind pedig a genetikai értelemben véve eltérőek és ez fokozottan igaz az Ormánságra.

Ünnepélyes megnyitó Szaporcán: balról Hohmann Endre vadászmester, Mészáros Kálmán elnök és Agyaki Gábor, az OMVK alelnöke, az OMVK Baranya Vármegyei Területi Szervezetének elnöke. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M. / Agro Jager

Mészáros Kálmán hozzátette, hogy hazánk vadgazdálkodása rendkívül heterogén, rendkívül változatos. Ahogy sok száz éven keresztül eltért a Dráva bal partjának és jobb partjának a gazdálkodása itt, a magyar-horvát határ mentén, úgy az alapjaiban ma sem változott, de tudomásul kell venni, hogy akaratunkon kívül bizonyos dolgok -, mint az időjárás – megváltoztak, amihez embernek, állatnak a megmaradásért is változni kell. Azonban a fejlődéshez nem elégséges, hogy mennyiségében és minőségében megmaradjunk, mert akkor valójában csak a megőrzés szintjéig jutottunk el, miközben az Ormánságban, figyelve a szarvas eredményeit, ott rejtezhet egy világrekord is, amely eredmény az itt összefogott, együttgondolkodó vadásztársaságok eredménye lesz, ugyanis a szarvas nem ismeri a társaságok területhatárait.

Az ország talán legifjabb vadászkürtös hölgyei, akik a Baranya Vadászkürt Együttes csapatát erősítik. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M. / Agro Jager

Sok feladat, sok munka vár az Ormánságban élőkre, amely elől itt senki nem akar elbújni – folytatta Mészáros Kálmán, de ahhoz, hogy ennek a nagyszabású munkának látszatja is legyen, pontos, precíz irányokra, meghatározott célokra van szükség. Ebben a munkában, egy sarokpontban mindenki máris is egyetértett s ez lesz az, ami össze fogja kötni a vadgazdákat. Ez pedig nem más, mint: a szarvas.

A trófeabemutató ünnepélyes hangulatáért a Baranya Vadászkürt Együttes felelt, akiket Agyaki Gábor, az OMVK alelnöke, az OMVK Baranya Vármegyei Területi Szervezetének elnöke vezetett. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M. / Agro Jager

A jó hangulatú szaporcai találkozón reggelivel várták a vendégeket s frissen őrölt kávé mellett járhatta körbe a trófeákat mindenki, aki belépett a Duna-Dráva Nemzeti Park Ős-Dráva bemutató központjába. Agyaki Gábor elhozta a Baranya Vadászkürt Együttest s a kis csapatban egészen kicsi lánykák is bátran fújták, a nagyok mellett, a vadászkürtöt. Jöttek Győrből, Budapestről, Debrecenből, Békéscsabáról és Szegedről is a vendégek. Messziről s ha valaki végig nézett a vendégseregen, láthatta, hogy akad itt egy másik szilárd oszlopa is a vadászatnak a szarvason kívül, ami nem más, mint a családok, a fiatalok és a gyerekek. A gyerekek, akiket a szüleik már otthon sem tudnak hagyni ilyenkor, akik már vadászkürtöt szorongatva ott állnak díszes vadászruhában, szépen vasalt ingben édesapjuk mellett, mert valaki otthon szépen, tisztán útnak indította őket. Míg van honnan elindulni, míg van hova megérkezni a vadászat után, addig lesz az Ormánságban is szarvas…

Írta és fényképezte:
Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M., lapigazgató
Agro Jager News

*bikla: magyar tájszó, több rétegű női szoknya

Tovább olvasom

Vadászat

Berregnek a kosok

A szokásosnál korábban indult a muflonok párzási időszaka

Published

on

Berregnek a kosok – a szokásosnál korábban indult a muflonok párzási időszaka. A Kőszegi-hegységben szép számú muflon él. A kiváló érzékszervekkel rendelkező, rendkívül éber állatokat azonban még a csendes megfigyelő is csak nagy szerencsével láthatja.

Fotó: Pixabay

Kerületvezető vadászunkkal eredtünk a muflonok nyomába. Tóth László arról is beszél, miért fontos, hogy a vadetetők körüli nyugalom biztosítása.

A házijuh ősének tartott muflon eredetilegTörökországban, Örményországban, Irakban és Iránban fordult elő, az újkőkorszak idején telepítették be Ciprus szigetére. A történelmi Magyarországra az 1860-as években Korzikáról telepítették be. Ma már valamennyi középhegységben megtalálható a faj. A Kőszegi-hegységben többségében a valószínűleg az osztrák grófok vadaskertjeiből szökött muflonok élnek, de hazai telepítés is volt a 70-80-as években.

Ha karácsonyi ajándékot keresel, akkor itt az Agro Jager Shopja! Kattints a képre!

A kerületvezető vadász szerint idén a párzási időszak (üzekedés) korábban kezdődött.
A párt kereső kos búgó hangját nevezik berregésnek. A juhokért folytatott harc komoly összecsapásokkal jár: a kosok nagy távolságból, nagy sebességgel fejjel rohannak egymásnak. Az ütközés erős hanghatással jár, ez a kopogás. A bárányok húsvét körül jönnek világra.

A Szombathelyi Erdészet Zrt.  által készített videó itt tekinthető meg.

Forrás: Szombathelyi Erdészet Zrt.

Tovább olvasom