Vadászat
Vadásztörténet: Az erdőben esett liba
Támár Zoltán és vadászbarátja vadlibára vadászott Bánhalma határában
A Középtiszai Vadásztársaság tagja, Támár Zoltán Bánhalmáról, Jász-Nagykun-Szolnok vármegyéből jelentkezett a minap, aki levelében csatolva küldött egy nyári lúd fényképet, amit, ha hiszünk, ha nem, erdőben sikerül elejteniük. Egyszerűen csak azt vettük észre, hogy húznak ránk a libák és csak egy pillanatnyi időnk volt eldönteni, hogy összecsapjuk a puskáinkat.
Támár Zoltán az erdőben elejtett nyári ludakkal. Fotó: Agro Jager News
Támár Zoltánról rendszeresen olvashatunk az Agro Jager News felületein, hiszen nemcsak olvasónk, hanem jóbarátunk is. Kivételes helyen vadászik, hiszen Bánhalmától keletre éppen csak elkezdődik a Hortobágy. Területük vizekben, széles csatornákban gazdag. Vésztározók és Magyarország legnagyobb rizstermő területei is errefelé, egészen pontosan Kisújszállásnak találhatóak, amik lássuk be, a vadlibának éppen csak néhány szárnycsapás.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Egy tagtársával, Lajos barátjával tervezgették előző este, hogy talán érdemes lenne kinézni a 10-es vésztározóhoz és ez a reggeli beiratkozásig sem változott. Nem kaptunk más híreket a pusztából – így maradt az előző napi megfigyelés és az elhatározás.
További részletekért kattintson a fényképre!
A tízes tározó majdcsak szárazon állt. Három pocsolya fogta össze a libát, ami abban tocsogott. Derült, szép napos időre számítottak s ha felkelnek a libák akár még szerencséjük is lehet – gondolták. A vadlibavadászat ilyen helyt nyugodt, mert messziről lehet látni, hogy milyen liba érkezik. A nyári lúd repülése lassú, lomhának tűnő és hamar felveszik a „V” alakot, miközben a lilik, a lilikek rendezetlenebb csapatai gyorsak s ha jól szemügyre vesszük, láthatjuk, hogy az evezőtollaik repülés közben sokkal jobban kilengnek s persze kisebbek, hangjuk más. Lili-lili-lilik…
Ha vadászruházat, akkor->EWIDENT Az áruházat a fényképre vagy ide kattintva éred el!
De akkor, mikor kint voltunk, azon a hajnalon, még az északi csapatok híre hamvát sem láttuk. Ott bent csak a nyári ludak élvezték a késő őszi, meleg napokat. Hét óra elmúlt – tette hozzá, amikor ott hagytuk a leshelyünket, mert nem jöttek felénk. Az ilyen reggelek, esték megszokottak és ha nem is bánatosan, mert ilyen reggel után nem szomorkodik az ember, elindultunk visszafelé.
Támár Zoltán 6,4 kilogrammos nyári lúdjával. Fotó: Agro Jager News
Mikor bent járunk a kis tölgyesben, gágogásra kaptuk fel a fejünket. No – emlékezett vissza Támár Zoltán. S ahogy felnéztünk, szinte a fák koronáját súrolva, egyenesen ránk repült egy csapat. Egyetlen egy csapat. Nyári ludak! Villant át rajtam és célra kaptuk a puskáinkat. Minden nagyon gyorsan történt. Persze nem vagyunk már első bálozók és kidupláztunk. Akik libára vadásznak, egy szóból megértik, hogy ki hova lő – most is így történt s hogy két libát is felvettünk. Igazán nagyon örültünk.
Támár Zoltán 6,4 kilogrammos nyári lúdjával: Fotó: Agro Jager News
Máskülönben érdekességként szeretném elmesélni azt is, hogy én egy 6,4 kilogrammos libát, míg vadászbarátom egy 8,1 kilogrammos nyári ludat ejtetett el. Ezt nemcsak mi, hanem a család is meg tudja erősíteni és a feleségem, most a hétvégén fogja elkészíteni, amire várjuk a papáékat is. Együtt jobb is, abból a szemszögből pedig különösen, hogy a papa valamikor ennek a területnek volt hivatásos vadásza. Itt kezdett és innen is ment nyugdíjba – zárta beszámolóját Támár Zoltán Bánhalmáról.
Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M. – lapigazgató
Fotó: Támár Zoltán
Vadászat
A várva várt nap – Az első őzbakvadászatom
A nap már aranyszínű fátylat borított a tájra, amikor megérkeztünk a Százhalombattai Benta Völgye Vadásztársaság Elvira-major területére. Az őzek előszeretettel járnak ide, főként a hajnali, illetve esti órákban.
Csendben lopakodtunk be a gyümölcsösbe, ahol a fák között már mozgolódott néhány őzbak és suta. Tovább cserkeltünk egészen egy hatalmas vetésig, amely a gyümölcsös két oldalán terült el. Ott megakadt a szemünk egy érett, érdekes agancsú bakon, aki éppen a gyümölcsös felé sétált a sutájával. Türelemmel figyeltük őket, kivártuk a megfelelő pillanatot.
Fotó: Gargyánszki Alexander – Agro Jager News
Felállítottuk a lőbotot, beállítottuk a puskát is, majd megkaptam az engedélyt a vadászmestertől az őzbak kilövésére, amint megfelelőnek látom a pillanatot. A célzás pontos volt, a lövés megtörte a késő délutáni csendet. Az őz összeesett. Megkönnyebbülve néztünk össze, de a vadászat itt még nem ért véget.
Cigarettaszünet után lassan elindultunk a rálövés helyére, ami megközelítőleg 150 méterre volt. Amikor azonban odaértünk, az őz nem volt ott – csak friss vérnyomok vezettek át a gyümölcsösön egy darabig. Később, amikor már nem találtunk több nyomot, távolabb mentünk egymástól, és egy vonalban, átfésülve kerestünk tovább a gyümölcsösben. Végül észrevettük: sebágyában feküdt. Megriadt, és elfutott, így utánamentünk. Végül Gargyánszki Alexander, a társaság vadőre megadhatta neki a kegyelemlövést, hogy ne szenvedjen tovább.
Fotó: Mészáros Tibor – Agro Jager News
Mielőtt kivittük volna a vetésre, még pár percig magamra hagyott a vadászmester és édesapám, hogy méltón elbúcsúzhassak tőle. Ahogy a hagyomány is megkívánja, a vadászmester az őzbak szájába helyezte az utolsó falatot, a sebhez töretet tett, a vérrel megfestett töretet pedig nekem adta. Miután megadtuk a kellő tiszteletet, fényképeket készítettünk.
Végül sor került az avatásra is, amit a vadászmester és édesapám végeztek el – a vadászmester átadta az avatás megkezdésének jogát apámnak. Az avatás során édesapám szemében ott csillogott a büszkeség, a vadászmester mozdulatai pedig tiszteletteljesek voltak. Végül mindannyian meghajtottuk fejünket az őzbak fölött.
Fotó: Mészáros Tibor – Agro Jager News
Azt hiszem, ez a vadászat nem csupán egy elejtett bak története. Ez összeköt édesapámmal, a természettel, a vadászati hagyományokkal. Ahogy visszanéztem a gyümölcsös felé, már csak az emlék maradt – a naplemente fénye, az őzek nyoma és a természet örök rendje.
Írta és fényképezte: Mészáros Nóra
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Az idei év első őzbakja
Diana április 19-én, szombat délután kegyes volt hozzánk. Jani barátommal vártuk ezt a bakot, de nem jött ki a megszokott helyén. Az utolsó, lővilág előtti időben Jani úgy döntött, hogy rácserkelünk, és megnézzük, miért hisztizik folyamatosan a bakunk. Napsütéses, késő délután, három sutával, a kiszemelt terület melletti spaléton riasztott folyvást-folyvást.
Fotó: Agro Jager News
Hála Istennek, inkább a sutákkal volt elfoglalva, mint velünk, így sikerült lőtávra közelíteni. Elsőre elhibáztam 
, és másodikra sem volt jó a találat. Kb. 250 méter volt a távolság. Sántikálva elfutott a sutákkal. Sebzett vadat nem hagyunk szenvedni!!! Sietve utána eredtünk, ami jó döntés volt. Majd kb. 180 méterről eleresztettem a lövést. Egy gerinclövéssel tűzben rogyott, és sikerült terítékre hozni az idei évem első bakját. Nagyon köszönöm Jani barátomnak, köszönöm a Zsámbéki Medence Vadásztársaságnak, nem utolsósorban az elnök úr barátomnak, Pistának! Békesség a vadnak.
Írta és fényképezte: Peet Smith
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Ritka eseményre került sor a veszprémi Betekints étteremben, ahol a Veszprém Vármegyei Vadászkamara tisztelettel és szeretettel búcsúztatta nyugdíjba vonulása alkalmából Baracskay Lajost, aki 28 éven keresztül odaadóan szolgálta a vármegye vadász közösségét a kamara titkáraként.
Fotó: OMVK
A kivételes eseményen a kamarai és vadászszövetségi küldöttek mellett megtisztelte jelenlétével az ünnepeltet a főispán, az országos szervezet és a vadászati hatóság képviselői is, továbbá a legszűkebb családi kör is osztozott a megható pillanatokban, ezzel is hangsúlyozva Baracskay Lajos munkájának és személyének elismertségét a vadászvilágban és a magánéletben egyaránt.
A leköszönő titkártól búcsút vett a kamara vezetősége és munkatársai, majd elismerésének jeleként Takács Szabolcs főispán, az Országos Vadgazdálkodási Tanács elnöke egy elegáns faliórával köszönte meg Baracskay Lajos fáradhatatlan munkáját. A Verga Zrt. nagylelkű ajándékaként egy muflonkos, míg a Bakonyerdő Zrt. egy felejthetetlen élménnyel, egy dámbika elejtésének lehetőségével ajándékozta meg a leköszönő titkárt. Pap Gyula vármegyei elnök egy vadászfestménnyel fejezte ki köszönetét a majdnem három évtizedes közös munkáért.
Fotó: OMVK
Baracskay Lajos közel három évtizedes munkássága a Veszprém Vármegyei Vadászkamara élén elévülhetetlen érdemeket szerzett a vármegye vadgazdálkodásának és a vadászközösség összetartásának terén. Nyugdíjba vonulása a kamara és a vadászok számára egyaránt jelentős változás, de az általa letett alapok biztosítják a sikeres munka folytatását. A Veszprém Vármegyei Vadászkamara hálásan köszöni Baracskay Lajosnak a sokéves áldozatos munkáját, és jó egészséget, valamint sok örömet kíván a nyugdíjas évekre családja körében!
Forrás: OMVK
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
A várva várt nap – Az első őzbakvadászatom
Az idei év első őzbakja
Búcsú
Amikor egy álom valóra válik
Csabai Béla: A húsvéti őzbakom
KITEKINTŐ: Hollandia – Félnek a vidéki családok a farkastól
Új elemekkel bővült a kereskedelmi célú álltartó telepekre belépők kötelező nyilvántartása
Gyomirtási lehetőségek a ciroktermesztésben
A száj és körömfájás megállításához minden állattartó fegyelmezettsége kell
Hungarian
English
French
German
Italian
Polish
Chinese (Simplified)
Russian
Hebrew
Romanian
Czech
Bulgarian
Croatian
Serbian
Slovak
Slovenian