Vadászat
Mint egy konzervdobozt, úgy „bontotta ki” a gépkocsikat a medve
Egy hónap leforgása alatt már öt gépkocsit tört fel a medve vagy a medvék a zetelaki gát környékén
Betört szélvédők, kifeszített ajtók, kitépett műszerfal, felhasított ülések, leszaggatott karosszériaelemek – egy hónap leforgása alatt már öt gépkocsit tört fel a medve vagy a medvék a zetelaki gát környékén. A nagyvad már akkor is megpróbál bejutni az autókba, ha azokban nincs is élelmiszer. A helyi vadásztársaság igazgatója szerint egy jármű sincs biztonságban a környéken. A károsultak többsége külföldi, vagy idelátogató belföldi turista, akik számára a tetemes kár mellett a hazajutás is nagy problémát okoz.
Fotó: Zetelaka és Társai Vadásztársaság – Székelyhon
Két autót tört fel a medve szerdára virradóra a zetelaki gát közelében, a Széllikként ismert üdülőzónában. A gát jobb oldalától egy rövid út vezet a domboldalra, ahol jórészt hétvégi házak állnak, ezek egyikének az udvarába jutott be az állat, óriási kárt okozva az ott álló gépkocsikban.
Jól láthatóan mindenáron be akart jutni a járművekbe, eközben az egyiknek leszaggatta a tükrét, kihasított egy darabot a karosszériából is, felfeszítette az egyik hátsó ajtót, amitől betörhetett a kocsi ablaka, így juthatott be az utastérbe, ahol a hátsó ülést is felhasította. Hasonlóan próbált bejutni az udvaron álló másik gépkocsiba is, annak is kifeszítette, kihajlította az egyik ajtaját.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Ez már az ötödik ilyen eset a környéken egy hónap leforgása alatt – kezdett bele a történtekbe Benke József, a Zetelaka és Társai Vadásztársaság igazgatója. Szerinte nincs biztonságban már egy gépkocsi sem a környéken, ugyanis élelem se volt a feltört autókban, az udvart pedig villanypásztor védte, igaz, csak kétsoros, a medve mégis bejutott és súlyosan megrongálta a járműveket. Az élelemforrással asszociálja a medve a kocsit. Most már mindegy, hogy kiszagolja vagy sem, hogy van-e benne, így is úgy is megnézi. És ez nagy kárral jár. Komoly károkkal. Leírhatatlan. Abban a zónában most már nincsen biztonságban egy kocsi sem” – fogalmazott a vadásztársaság vezetője, aki egyelőre nem tudja, hogy egy vagy több medve okozza-e a jellegzetes károkat. Maradnak a kárral Értesüléseink szerint lakókocsikat is feltört a nagyvad, és Benke József szerint is előszeretettel látogatja a zetelaki víztározó partján a táborhelyet, de a szélesebb környéket is. A Szencsed patak aljában egy ukrán házaspár Toyotáját törte fel a medve, a keddről szerdára virradó éjjel megrongált autók károsultjai magyarországi turisták, és a többi eset kárvallottjai is többségükben idelátogató vendégek, többnyire belföldiek – tudtuk meg a vadgazdálkodási szakembertől, aki azt is elmondta, hogy az egyik autónak a műszerfalát is kitépte a medve.
Fotó: Zetelaka és Társai Vadásztársaság – Székelyhon
Azon túl, hogy tönkremegy a nyaralásuk és egy óriási kárral maradnak, a hazajutás is komoly problémát okoz a károsultak számára, hiszen a kocsik szervizelésre szorulnak, ki kell hívni a rendőrséget, beszerezni a javítási engedélyt, ráadásul a kárt utólag sem térítik meg számukra. Nincs törvény erre – mondta el Benke József. Az egyetlen módja annak, hogy kártérítést kaphassanak az, hogy beperelik a szakminisztériumot, azaz környezetvédelmi tárcát, és meg is nyerik a pert. Az ukrán károsultak egyébként perre viszik az ügyet – tudtuk meg a vadásztársaság igazgatójától, aki arra is kitért, hogy bírósági eljárás nélkül csak akkor kaphat kártérítést egy ilyen eset kárvallotja Romániában, ha Casco-biztosítás van az autóján. A károkozó medvék ellen csak akkor tudnak tenni, ha a károsultak azonnal hívják a 112-es sürgősségi segélyhívószámot, később már nem sok lehetőségük van erre. Ilyen esetekben is csak a polgármesterből, a rendőrség, csendőrség és a vadásztársaság képviselőiből álló bizottság dönthet a sürgősségi beavatkozásról. Ugyanakkor lehetséges, hogy az autókat feltörő nagyvad egy bocsos anyamedve, és etikátlan lenne kilőni egy ilyen medvecsaládot – válaszolta arra a kérdésünkre, hogy mit tudnak tenni az autófeltörések megakadályozására.
Fotó: Zetelaka és Társai Vadásztársaság – Székelyhon
„Ez a vonat már elment” A beavatkozás hosszú évek óta tartó hiánya vezetett ehhez a helyzethez – foglalta össze tömören a medveproblémák elharapódzásának okát Benke József. A medvevadászat 2016-os betiltása óta eltelt nyolc év alatt két medvegeneráció nőtt fel, és körülbelül ennyi idő kellene a helyzet visszarendezéséhez is. Mindezt azonban csak vadászatokkal lehetne elérni, a vadgazdálkodási szakember szerint hajtóvadászatokra lenne szükség ahhoz, hogy a medvék újra elkezdjenek félni az embertől. Ugyanis már nem tartanak a civilizációs zajoktól, az emberi környezettől, sőt, gyakran könnyen hozzáférhető élelemforrásként tekintenek a gazdaságokra, termőföldekre, gyümölcsösökre, karámokra, és persze a kukákra is. „Ne képzeljék, hogy a csoda történik és varázsütésre jóra fog változni a helyzet. Ez a vonat már elment” – fogalmazott a helyzet rendezésével kapcsolatban Benke József. Szerinte politikai szinten is sok mulasztás történt az elmúlt években e téren. Mennyivel értéktelenebb egy 70 éves pásztor élete, mint egy 19 éves turistáé? – tette fel a kérdést a nemrég elfogadott medvevadászati kvóta megszavazásához vezető tragédiára utalva, emlékeztetve ugyanakkor arra is, hogy olyan esztendő is volt a közelmúltban, amikor országszerte nyolc embert öltek meg a medvék. A kvótáról egyébként úgy véli, hogy szinte semmit nem fog megoldani, ugyanis a levadászható medvék száma nagyon alacsony ahhoz képest, hogy mekkorát nőtt medvepopuláció az utóbbi években. Nagyjából 15 ezer hektáronként lőhető ki egy medve – érzékeltette a helyzetet.
Fotó: Zetelaka és Társai Vadásztársaság – Székelyhon
Hívatlan vendég a lagziban és privát „medveles” a kukáknál Nagy Attila, Zetelaka polgármestere két olyan esetről tud, amelyekben személyautókat rongáltak meg a medvék, az egyik ráadásul egy lagzi helyszínén történt. Nem riasztotta el a zaj az állatot – mondta kérdésünkre –, valószínűleg már annyira megszokta az ember jelenlétét, hogy egyre közelebb merészkedik. Nekiesett az egyik kocsinak, de nem tudja pontosan, hogy ott milyen kárt okozott, ugyanis nem ő, hanem az alpolgármester járt azon a helyszínen. A másik esetben egy hétvégi ház tulajdonosa, aki egyébként már hozzászokott a medvék jelenlétéhez, az autója hátsó ülésén felejtett valami élelmiszert, ahhoz próbált hozzáférni a medve. A gépkocsi egyik első ablaka valamennyire le volt engedve, így ott próbált bejutni a nagyvad, „szó szerint szétszedte” az első ülést, de végül nem járt sikerrel – mesélte a településvezető. A lakók félnek. Féltik a gyermekeiket, féltik a jószágaikat, és nekünk kevés az eszközünk. A csendőrség sokszor 30-40 kilométeres távolságból érkezik, a vadász Zetelakáról vagy Varságról, az állatorvos szintén Varságról, vagy onnan, ahol éppen van, tehát mi, a polgármester vagy az alpolgármester érünk a leggyorsabban a helyszínre, de egymagunkban nem intézkedhetünk. Mire a csapat összeáll, a medve már odébbállt és távolról figyeli a helyzet alakulását, és amikor a csapat elvonul, újra visszamegy. Szerintem már kitanulták azt is, hogy mikor jön a csapat: szirénázással érkezik a rohammentő és a csendőrség, és akkor már tudják, hogy menni kell. Nagyon intelligens állatok, újabbnál újabb trükköket vetnek be, hogy élelemhez jussanak” – fogalmazott Nagy Attila.
Fotó: Zetelaka és Társai Vadásztársaság – Székelyhon
A polgármester kitért ugyanakkor arra is, hogy a tájékozatlanság és a nemtörődömség is hozzájárul a medveproblémák előfordulásához. A medvebiztos, ráccsal és villanypásztorral körülvett két szeméttárolójukhoz is naponta ki kell járjon egy önkéntes, hogy a hanyagul otthagyott szemetet összeszedje és a kukákba rakja. Van, aki a ketrecen belül teszi le a hulladékot, de nem csukja be az ajtót, más viszont csak lelassít a kocsival és egy laza mozdulattal ledobja a szeméttározó mellé. Volt viszont olyan is a község egyik üdülőzónájában, hogy valaki egy „medvelest” hozott létre az egyik kukánál. Az alma még nem érett akkor, így valószínűleg az egyik áruházban vásárolhatott be zsákos almából, és azt leöntötte a kuka mellé, „mert ő ott medvét akart látni” – számolt be az esetről a település vezetője. Nagy Attila szintén kitért a kormány által nemrég jóváhagyott kilövési kvótára. Szerinte túl kevés medve levadászására ad lehetőséget a vonatkozó törvény, így nincs esély rá, hogy az intézkedés megoldja a problémát. „2016 óta eltelt nyolc év, és azóta nem volt vadászat. Ha most ugyanazt a kvótát hagyják jóvá, mint amikor hatezres medvepopulációval számoltunk – most mondjuk van kétszer annyi –, akkor látható, hogy nem elég. Kétszer ekkora kvótára lenne szükség csak ahhoz, hogy szinten tartsuk a jelenlegi populációt, és háromszor ennyire ahhoz, hogy visszajussunk az eredeti medvelétszámhoz, tehát a 2016-os szintre, amikor még nem voltak problémák” – vélekedett a polgármester.
Forrás: Székelyhon
A SEFAG Zrt. Szántódi Erdészetének Szentlászlói kerületében osztrák vendégünk – Váczi Sándor közreműködésével – szeptember 15-én két gímbikát is terítékre hozott:
Fotó: SEFAG Zrt.
„A reggel elejetett példányt két hete láttam először, egy elég nehezen megközelíthető területen bőgött mélyen bent az erdőben, ráadásul az eső is esett. Kiadós cserkelést követően tett rá lövést a vendég, a vadat megsebezte, melyet egy eredményes utánkeresést követően talált meg Nagy Árpád vérebvezető, Cárral, a 7 éves hannoveri véreb kannal. Az öreg, visszarakott bika trófeájának becsült tömege 8,5 kilogramm, kora véleményem szerint legalább 12 év. Idén az agancsának bal szárán már hiányzik a jégág és a középág, igazi kuriózum, a vendég nagyon boldog volt.
Fotó: SEFAG Zrt.
A második bika délutáni lesvadászat alkalmával került terítékre. Az erdő felől érkezett a vad, megállt a nyiladékon és az elejtő kb. 100 méterről egyetlen jól irányzott lövéssel terítékre is hozta. 7 év körüli bika agancsának bal szára villás, az agancs vékony, a jobb szár koronája gyenge, a trófea becsült tömege 6,5-7 kilogramm.”
Gratulálunk a vendégnek és gyakorlott kísérőjének
Forrás: SEFAG Hunting Hungary
Vadászat
Második bikám elejtésének története
Tuba Szilárd gímszarvasra vadászott a Barnakmenti Vadásztársaság területén, amely Rábakecöl határában fekszik Győr-Moson-Sopron vármegyében.
Élményeiről beszámolt lapunknak:
Az idei évben a társaságunk szabályzata szerint jogosult lettem szarvasbika elejtésre. Már jóval az idény kezdete előtt, figyelmesen jártam a területet, néhányszor a hivatásos vadász barátommal és próbáltunk minden apró jelből következtetni a szarvasok jelenlétére, mozgására.
Fotó: Tuba Szilárd – AJN
Néhány kihelyezett vadkamera is a segítségünkre volt, szórók, dagonyák környékén láttunk tarvadakat és bikákat is. Nagy reményekkel, fellelkesülve, bizakodva vártam az idény kezdetét. Volt elképzelésem a vadászhely kiválasztását illetően,de a szélirány néha módosította a terveket.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Szeptember 7.-éig, minden este és pár alkalommal reggel is, a lesen ülve vártam a bika megjelenését. Többször láttam tarvadakat, nagyon távolról bikát is, de lövéshez nem jutottam. Eljött a szombat hajnal, amikor már 4 óra után nem sokkal igyekeztem minél csendesebben elfoglalni az aznapra jónak vélt leshelyet. Ez a hely a Rába árterében van, egy hosszú és rá merőlegesen elágazó allé kereszteződésében. Szemből, kissé balról ért a dél/délkeleti szél, minden optimális volt a vadászathoz. Némi várakozás után egy őzsuta, kicsit utána egy bak váltott át előttem. A bennük való gyönyörködésemből egy nagyon várt hang ,,rázott” fel. Igaz messze tőlem, de egy bika bőgése törte meg a hajnali csendet.
Fotó: Tuba Szilárd – AJN
Nem maradt magára, elkezdődött a felelgetés. Annyira magával ragadott ez a csodálatos ,,koncert”, hogy szinte elsiklottam afelett, hogy kb. 150 méterre előttem egy szarvas állt keresztben. Egy tehén volt. Egyedül. Teljesen elkapott a vadászláz, figyeltem, vártam, hátha akad követője. Jobbról, amerre távozott, többször hallottam zörgést, ágroppanást. A távcsövet szinte le sem engedtem a szemem elől, annyira akartam látni és reménykedtem benne, hogy jön a tehén után bika is. Nem jött. Legalábbis nem onnét. Lassan már egészen kivilágosodott, még jobban, még többet lehetett látni. Ahogy kémleltem az előttem lévő területet, egy nagyon kicsi, szinte jelentéktelen roppanást hallottam, tőlem balra. Már-már nem is gondoltam lényegesnek, mert a nyulak is nagyobb ,,balhét “ szoktak csapni. Persze azért elkezdtem távcsövemmel azt a részt is figyelgetni és pár pillanat múlva megjelent egy nagy sötét folt, a szálerdő sűrű aljnövényzetében. Bíztam benne, nagyon reméltem, hogy bika lesz. Nem kellett sokat várnom és megláttam. Tényleg bika. Még az erdő szélében állt, amikor jobban szemügyre tudtam venni az agancsát és el tudtam bírálni. Most kezdődött az idegek harca. Nagyon lassú mozdulatokkal távcső le, puska föl.
Kétszer is megálltam a cselekvésben,mert felém fordította a fejét és pár pillanatig figyelt. Végre lövésre kész helyzetbe kerültem, viszont a bika még nem lépett ki teljesen az alléra, néhány bokor, ág takarta a testének nagy részét. Újabb idegőrlő pillanatok jöttek, mert nem sietett sehova az Uraság, nem akart előrébb lépni. Néhány fejforgatás, szaglászás után már megtette azt a pár lépést előre, ami által tisztán láttam a lapockáját. Ekkor elindult a PPU lőszer magja. A 300-as belekiáltott az ébredező reggeli erdőbe. A bika kiugrott, és hatalmas csörtetéssel eltűnt a sűrű fiatal tölgyesben. Pár másodperces, alig távolodó zörgés után hirtelen csend lett. Jöttek a gondolatok, régi intelmek,-,,várj egy kicsit,ne siess”! ,- ,,ha zajosan megy el a vad, akkor találat érte, ha csendben, akkor nincs meglőve”! Néhány magasabb csalán, kóró is volt előttem, erre a fegyvermester szavai jutottak eszembe. -,, ezzel a lőszerrel belelőhetsz a gazosabb részbe is, nem expandál”!
Minden eszembe jutott, amiket hallottam, ezekkel próbáltam nyugtatni magam. A fegyver pontosságában nem kételkedtem, hiszen nemrég tettem vele néhány próbalövést és minden rendben volt. Elszántam magam, elindultam a rálövés helyére, amiben biztos voltam, mert egy nagy tölgyfa ágai előtt jött ki, ami mellett akácfák vannak. A rálövés helyén vért, kifröccsenést nem találtam.
Közben már hívott Gyuri barátom, hogy én lőttem-e? Mondtam, hogy igen. Erre felajánlotta, kihozza a hannoveri vérebét, hadd gyakoroljon. Természetesen igent mondtam és vártam az érkezésüket. A kutya néhány szaglás után, kb 2 lépésre az erdő szélétől, egy kisebb fát megkerülve, kijött a nyiladékra. Na, gondoltam, ezt elhibáztam!! Aztán újabb -,,keresd Báró” kérésre, ismét elindult a kutya, határozottan, befelé a sűrűbe. Én utánuk. Közben vércseppeket,esetleges kenést kerestem. Talán egy, talán két perc elteltével, hallom Gyuri barátom kiáltását: itt van! Olyan hangon mondta, azt hittem még áll a bika. De kevesebb idő alatt, mint ezt a mondatot leírtam, már én is odaértem és láttam: a magyar erdők királya már megpihent.
Nagyon nagy öröm volt, barátom nagy ölelések közepette gratulált és megkaptam a töretet is Tőle, amit büszkén tettem a kalapomra! A bikának is megadtuk a végtisztességet, utolsó falat, sebtöret és természetesen a ,,megtalálónak”, Bárónak a nyakörvébe is került egy. A bika rálövéskor kb 75 méterre állt, szívlövéssel, az allé szélétől mintegy 40 métert ment be a sűrűbe. 10.7 grammos PPU lőszert használtam, 300-WinMag kaliberből.
Nagy köszönet a sok információért Szigeti Béla hivatásos vadász barátomnak, Tuba Gyuri barátomnak és kutyájának a keresésben végzett munkájukért, és minden jelenlévő vadásztársnak, akik osztoztak örömömben és segítettek a vad beszállításában!
A bika becsült életkora 6 év. A trófea súlya,lefőzés után 24 órával 4.4 kg. Kívánom, hogy minél több magyar vadásznak legyen hasonló élményben része! Mindenkinek jó egészséget kívánok!
Vadászüdvözlettel: Tuba Szilárd
Vadászni szeretne Győr-Moson-Sopron vármegyében található Barnakmenti Vadásztársaság területén?
Keresse bizalommal Szigeti Béla hivatásos vadászt:
Tel: + 36 30 603 62 60
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Vadászat
Az első alföldi bakom
Angyal Szabolcs Csongrád-Csanád vármegyében őzbakra vadászott. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Augusztus 3.-t írunk. Az őzek üzekedése a zenitjén jár. Édesapámmal egy Csongrád megyében található településre, Rúzsa felé vettük az irányt, hogy találkozzunk egy régi barátunkkal, Dani Zsolttal, akit egyben vadászati mentoromnak is tekintek.
Fotó: Angyal Szabolcs – AJN
Fiatal korom ellenére számos őzbakot sikerült már elejtenem, mindezt különböző vadászati módokon tettem, de eddig üzekedés során hívással még nem sikerült bakot terítékre hoznom. Barátunk neve talán sokak számára nem ismeretlen, mivel egy országos szinten ismert és elismert szakember a vadászat területén.
A terület, ahol vadásztunk, egy tipikus alföldi táj, kisebb erdőségekkel tarkítva. Az őzeknek ideális terület. Vadászatunk során először egy kisebb erdőbe mentünk be, ahol gondosan elhelyezkedtünk, majd a kísérőm elkezdett hívni. A hívás során számos őz reagált, de mind suta volt. Hihetetlenül izgalmas, ahogy az ember bent áll az erdőben és bármerről megjelenhet a vad, ezért a figyelem és a koncentráció egy pillanatra sem lankadhat.
Érdemes tudni ezen területekkel kapcsolatban, hogy itt az őz a legnagyobb nagyvad, élete során ritkán találkozik nála nagyobb vaddal, ellentétben a Dunántúlon, vagy az Északi-Középhegységben élő társaival szemben, így a viselkedésben is lehetnek különbségek.
Fotó: Angyal Szabolcs – AJN
Utunk következő állomása egy akácerdőbe vezetett, felvettük a pozíciót, majd vadásztatóm elkezdett hívni. Talán 1 vagy maximum 2 perc telhetett el, amikor feltűnt a bak. Szemmel látható volt, hogy ő az adott revírnek az ura, magabiztosan mozgott. A bakot bírálását követően engedélyt kaptam annak elejtésére. Viszont a bak idő közben takarásba került, felkészültem a lövésre és amint kilépett a takarást nyújtó fa mögül, útjára engedtem a golyót. A lövést követően az őzbak tűzben rogyott. Jól megtanultam eddigi vadászéveim alatt, hogy a tűzben rogyott vad mindig gyanús, kell neki időt hagyni, hogy a vad a földi létet hátrahagyva, békében tudjon távozni.
Rövid várakozást követően elindultunk a rálövés helyére és, ahogy azt vártuk, birtokba vehettük a vadat. A bak első ránézésre átlagos hatos baknak tűnhet. Igen ám, de nem nekem. Egy igaz vadásznak egy trófea értékét sosem a trófea nagysága, illetve azok száma határozza meg. A vadász, amikor ránéz egy trófeára mindig visszaemlékezik az elejtés módjára, mikéntjére, minden pillanatára és ha mindez arra méltó, baráti társaságban történt, akkor mindig melegséggel fogja elönteni a szívét. Ez az őzbaktrófea éppen ezért mindig közel fog állni a szívemhez. Az meg csak hab a tortán, hogy ugyanezen a reggelen, ugyanezen a módon, édesapám is elejtett egy őzbakot.
Fotó: Angyal Szabolcs – AJN
Véleményem szerint az egyik legszebb és legizgalmasabb vadászati mód a cserkelés. Ennek a reggelnek köszönhetően ezt annyiban máshogy gondolom, hogy talán az üzekedésben, erdőben, hívással történő őzbakvadászat talán még ezt is felülmúlja….
Ezek azok az alkalmak és pillanatok amiért érdemes vadászni!
Írta és fényképezte: Angyal Szabolcs
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
A szentlászlói gímbikák
Második bikám elejtésének története
Az első alföldi bakom
Beszámoló az odúimban idén költő madarakról: a szalakóta
Az Alföldön is megszűnik a tűzgyújtási tilalom
Két déli vármegyében is elszaporodtak az olaszsáskák
Cseh és német vendégvadászok a SEFAG vadászterületein
Már a műholdakról is látszanak a Magyarországon bajba került fecskék – VIDEÓVAL
Szántódi vadászterületünkről jelentjük
Koros bikák a terítéken – Kardosfa
Már a műholdakról is látszanak a Magyarországon bajba került fecskék – VIDEÓVAL
Nem várt szerencse egy csodálatos reggelen
Augusztus a Kálozi Gyurgyalag Vadásztársaságnál
Az aranysakálok miatt lettem vadász
KITEKINTŐ: V. Magyarkanizsai Vadásznap – GALÉRIÁVAL
Idénykezdés Kardosfán
A cakkosfülű öreg aranysakál
Vaddisznó utánkeresése magyar vizslával
Második bikám elejtésének története
