Vadászat
Kapitális aranysakált hoztak terítékre Bátmonostoron
A bátmonostori Széchényi Zsigmond Vadásztársaság megközelítőleg 3600 ezer hektáron gazdálkodik. Urbán Krisztián, a társaság vadászmestere vadászni hívta Oszlánszki Attila csátaljai barátját, aki nagy örömmel fogadta el a meghívást.
Vaddisznót szeretett volna aznap elejteni, de a bátmonostori határ teljesen más tartogatott számára. Körülbelül 16 óra köröl már kint ült a magaslesen, ahova gyalogosan sétált ki. Talán így a legkisebb a terület zavarása – kezdte beszámolóját a Oszlánszki Attila.
A “Homok” területrészen foglalta el a magaslesét, ahol kiterjedt vaddohány állomány nőtt. Az invazív növényt évtizedekkel ezelőtt a méhészek hozták be hazánkba. A magaslesén ülve az előtte elterülő fiatalos sarjasban kukoricaszórót látott, amiben rengeteg friss vaddisznó nyom tarkított. Biztos volt abban, hogy legalább egy vaddisznó megjelenik a felkapott helyen. A vadászat során azonban sokszor a biztosnak vélt várakozások is másképpen alakulhatnak. A vadászszerencse azonban még tartogatott meglepetéseket a vendégvadásznak a bátmonostori hatásban.
A késő délutáni órákban síri csend ereszkedett le a területre.
Mivel az elmúlt időszakban egyre nagyobb gyakorlatot szerzett a ragadozók hívásában, előkerültek a kedvelt sípjai. Először vörös rókát próbált meg hívni. Mindent jól csinált, azonban semmi nem történt. A vörös rókák sem mutatkoztak. Betartva a legalapvetőbb hívási szabályokat, a hívások között türelmesen várakozott. Előkerült a már többször bevált a nyúlsíró sípja is. Ahogy kell, megfújta a sípját. Hívás közben a szeme sarkából mozgást vett észre. Egy termetes aranysakál bukkant fel 300-350 méterre a lestől. Folyamatosan a hang irányába figyelt, a magasles irányába. Érdeklődött, figyelt. Eleinte még nagyon messze voltak egymástól. A hívás után a sakál egy darabig jött, majd megállt és leült. Elkezdődött a “macska-egér játék”, körülbelül három-négy alkalommal elindult, majd mindig megállt. A vélhetően fiatal kan aranysakál nagyon óvatosan viselkedett. Nem rontott azonnal a “vergődő nyúl” hangjára. Attila szinte biztos volt abban, hogy az aranysakál figyeli. Amikor elszánta magát, hogy lövés tesz a magányos nádi farkasra, egy közeli úton a semmiből megjelent egy magányos kisteherautó. Az ekkor már 200 méterre levő ragadozó semmit nem kockáztatott, amilyen gyorsan megjelent, olyan gyorsan el is tűnt a közeli erdőben. A vadász kapott egy esélyt, de megváltoztak a körülmények. Nincs mit tenni. A hívást azonban nem adta föl. Újból előkerült a kedvenc rókahívó sípja, de ez sem hozott “eredményt”. Azonban egy nagyobb aranysakálfalka megindulta a nyúlsírásra . Körülbelül 600 méterre lehettek. Egyes sípok hangja akár egy kilométerre is elhallatszik. Az ötfős falka megindult a hang irányába. Ezek az egyedek is türelmesen cserkeltek, megálltak, időnként leültek, figyeltek, folyamatosan “szél alá” kerültek. Egyre közelebb értek a magasleshez. Hirtelen az összes egyed megállt. Szinte lehetetlen megmondani mi történt, talán megérezhettek valamit, mert közben megváltozott a szélirány.
A nemrégiben eltűnt, magányos kan aranysakál is felbukkant, vélhetően ugyanaz az egyed, amit korábban látott. Amint a csoport nélküli sakál észrevette a falkát, azonnal ellenkező irányba futott. Mivel a faj territoriális viselkedést mutat, más egyedektől erősen védik a saját revírjüket. Hirtelen felgyorsultak az események, a falka hezitált. Valamit gyorsan ki kellett találni, mert az aranysakálok sokáig nem maradnak egy helyben. Ez a faj nem erről híres. Ekkor Attila egércincogást utánzott egy másik síppal. A sakáloknak több se kellett, a balszélén álló egyed azonnal megindult. A sakálok eddigi vonalhajtása lassan körvadászattá alakult. A falka két szélén lévő egyed elkezdte körbezárni a területet. Eljött a lövés ideje. A bal szélén álló sakál volt hozzá legközelebb. Villant a fegyverlámpa, amit a rálövés követett. A lövést egyértelműen jelezte a vad, a becsapódás hangja összetéveszthetetlen volt a sötétségben. Gyorsan újra töltött, de a falka többi tagjától már második esélyt nem kapott. A birtokbavételnél lepődött meg csak igazán,mert egy nagytestű aranysakál pihent meg a földön. Tömege körülbelül 16-18 kilogramm lehetett. A falka alfa hímjét hozta terítékre Bátmonostoron. Sajnos nem volt arra lehetősége, hogy megmérje a terítékre hozott ragadozó súlyát, mert közben csörgött a telefon is. Társai vaddisznót ejtettek el, kell a segítség!
Magyarország déli határainál helyiek úgy tartják, hogy aranysakál mindig élt Magyarország déli megyéiben. Innen soha nem pusztult ki, egy-két egyed mindig feltűnt. A Balkánon élő törzsállomány egyes vándorló egyedei sokszor feltűntek a déli határokon. A faj sikeressége a hihetetlen élni akarásában rejlik. Ha nincs más, akkor a szórókon lévő szemeskukoricát eszi meg, és semmiben nem válogat. Az aranysakál a korábban terítékre hozott fajtársát is elfogyasztja, amire többször volt már példa. Valamilyen oknál fogva az elhullott vörös róka húsát is kedveli. Bács-Kiskun megyében a nádi farkas főleg az apróvad állományát tizedeli évről-évre, ami szembetűnő annak ellenére is, hogy intenzíven vadásszák. A magyar-szerb államhatáron felállított ideiglenes műszaki határzár miatt, olyan mintha a magyarországi állományait “bezárták” volna Magyarország területére. A határzár megépítése előtt az állományok vándoroltak Magyarország és Szerbia között. Régebben nem volt ennyi sakál, mint most, ami évről-évre jobban szaporodik – zárta beszámolóját Oszlánszki Attila.
Írta: Dr. Szilágyi Gergely
Fotó: Oszlánszki Attila
***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.
Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu
Vadászat
Béldi Balázs: Utánkeresés Dorkával
November elsején, a kora esti órákban hívott fel az egyik nagyon kedves kollégám és egyben jó barátom, hogy holnap reggel ráérnék-e esetleg egy utánkeresésre. Ez az a kérdés, amin egy vérebvezető nem sokat szokott gondolkodni, még akkor sem, ha a másnapi bokros teendők átszervezést is igényelnek. Megyünk és igyekszünk segíteni – mesélte az Agro Jager érdeklődésére Béldi Balázs vérebvezető.
A barátom elmondása szerint, a lővilág utolsó perceiben, egy friss gabona vetésen, egy villás bikára tett lövést. A vad „jelezte” a találatot, majd látszólag „ betegen” távozott, egy nagy kiterjedésű, nádas-sásos, olajfüzes erdőrészbe. Sötét színű vért talált a rálövés helyén. A beváltás helyét gondosan megjelölte, majd nagyon helyesen úgy döntött, hogy a sűrűbb részre már nem megy a sebzett után. Úgy észlelte, hogy a bika még megy előtte és az időközben beállt sötétben, már célzott lövést nem tudna tenni a sebzett vadra.
Részletekért kattintson a képre!
Másnap reggel 7 órára beszéltük meg a találkozót. Mindkét kutyámat, a 9 éves bajorhegyi vérebet, Dodót és a 1,5 éves hannoveri vérebet, Dorkát is magammal vittem. Dorka, becsületes nevén Uda Devana, tavaly májusban került hozzám ing. Ludovit Pitonak úr kiváló szlovákiai tenyészetéből. Sok-sok megtett kilométer mesterséges csapán és néhány sikeres munka gazdagítja már a közös élményeinket. Úgy döntöttem, hogy Dorkával próbálom terítékre hozni a tegnapi sebzett gímbikát.
A rálövés helyéről indítottam Dorkát, aki „kattogó, zakatoló” orral gyűjtötte az információkat az elugrás helyén, majd határozottan megindult a beváltás irányába. Viszonylag jól kontrollálható vérnyomon, biztosan haladtunk a sűrűben, a vadváltókkal gazdagon átszőtt területrészen. Egy tisztább foltban friss vaddisznótúrások voltak, itt már alig-alig volt vér, de Dorka néhány kör után kibogozta a helyes irányt és párszáz méter után, a már dermedt vadhoz vezetett minket. A vezetékmunka hossza 710 m volt. A lövés alacsonyan testközépen érte a bikát, másik oldalon lágy részen távozott a lövedék.
A kölcsönös gratuláció, töret átadás és a fotók elkészítése után már csak a szokásos kérdés következett: hogyan visszük ki innen…
Írta és fényképezte: Béldi Balázs
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Második éve visszajáró 6 fős német csoportunk terítéke Aliréten. A vendégeket Nagy Árpád, Váczi Sándor, Tomka Ákos, Veres István, Uracs István, Mónos Zoltán és Jakus László kísérte.
„A bőgés után a selejtezés időszaka következik, mikor is a gyenge képességű bikákat szelektáljuk ki az állományból. Ezeknek az egyedeknek az agancsai nem a kívánalmaink szerint alakulnak és nem szeretnénk, hogy a nem kívánatos formát továbbörökítsék.
Ez a privilégium a legjobb képességű agancsosokat illeti meg, a vadgazda célja ezeknek a kiemelkedő példányoknak az állományban tartása a golyóérettségi kor eléréséig. A terítéken fekvő egyedek (dám és gímbikák) zömében a fiatal korosztályból kerültek ki” – Jakus László, a SEFAG Zrt. Szántódi Erdészetének vadgazdálkodási ágazatvezetője.
Forrás: SEFAG Zrt.
Vadászat
Zemplén Kupa – véreb fővizsga
A Magyar Véreb Egylet és az ÉSZAKERDŐ Zrt. 2024. november 16-án és 17-én versenyjellegű véreb fővizsgát rendez a Zemplén-hegységben
A Magyar Véreb Egylet és az ÉSZAKERDŐ Zrt. 2024. november 16-án és 17-én versenyjellegű véreb fővizsgát rendez a Zemplén-hegységben, illetve szűkebb környezetében. A rendezvény központi helyszíne az erdészeti társaság Háromhutai vendégháza lesz. Azon a hétvégén a vadászati hatóság által elfogadott vadgazdálkodási terveknek megfelelően a térség több vadászterületén társas nagyvad vadászatokat terveznek a kollégák.
A vadászatok során természetesen minden vadász arra törekszik, hogy pontos lövéssel hozza terítékre az elbírálás után kiszemelt vadat, de a legnagyobb odafigyelés mellett is előfordulhatnak sebzések. “S ha már megsebezte, keresse meg, keresse addig, míg meg nem találja, míg bele nem kopik a talpa, míg bele nem törik a dereka. Ha pedig akkor sem találja – inkább haza se jöjjön. Mert a sebzett vad elvesztése, a döggé lövés gyalázata minden vadászvétségen túltesz.”- írta az egyik legnagyobb magyar vadászként is számon tartott gróf Széchenyi Zsigmond.
A sebzés egy – vagy több – apró hibából ered, aminek számos oka lehet: a vadászláz, egy belógó ág, a nem megfelelő látási viszonyok, a vad megmozdul a lövés pillanatában, nem megfelelő a lövés előtti kitámasztás, a rosszul felmért távolság, vagy akár technikai hiba is előfordulhat. S bizony kár tagadni, hogy akár kapkodás, türelmetlenség is vezethet sebzéshez.
Ugyanakkor az is előfordul, hogy a vad látható nyom nélkül tűnik el a növényzettel fedett terepen, vagy egyszerűen csak nem jó helyen keresgél a vadász. Bármi is az ok, ha a vad megtalálására esély mutatkozik, akkor képzett, a sebzett vad felkutatásában tapasztalattal rendelkező utánkereső párost kell hívni.
Bármely – utánkereső vadászati alkalmassági vizsgával rendelkező – kutyával lehet eredményesen dolgozni a sebzett vad nyomán, de az utánkeresés “professzorai” mégis csak az erre a célra tenyésztett vérebfajták. S ebből már kiderülhetett: a véreb nem vérengző fenevadat jelent, hanem a vérző vad nyomát akár kilométereken át precízen követni képes kutyát.
A rendezvényen a térség vadgazdálkodóinál előforduló sebzéseknél hazánk különböző tájegységeiben aktívan és kiemelkedően dolgozó, ugyanakkor jellemzően zempléni kötődésű vérebvezetők vállalták a szereplést. A cél a vadászat ezen misztikus részének testközelből történő bemutatása mellett a vadászati kultúra ápolása, a vadászok közötti kapcsolat erősítése, a nem vadászó érdeklődők számára pedig a vadászat fontosságának szívélyes légkörben történő valós bemutatása.
Korlátozott számban a dolgozó vérebes páros elkísérésére is lehetőség lesz, amihez terepjáró gépjármű mellett elengedhetetlen a megfelelő fizikai állapot és öltözet. A két napos rendezvény központi helyszínére minden vadászt, érdeklődőt szeretettel várunk!
Forrás: Mihók István – Miskolc, 2024. október 29. – Északerdő Zrt.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131