A Szlovákiában élő Mészáros Péter és édesapja, szervezett program keretében az elefánthalak rendjébe tartozó arapaimára ( vagy ahogy Molnár Gábor regényeiből ismerjük: pirarucura) is horgászott Guyanában.

A legnagyobb pirarucu, amely megközelítőleg 140 kilogrammos lehetett… (Kép: Mészáros Péter – Agro Jager News)

Lapunk a fiatal horgászt kérdezte élményeiről:

Kérlek meséld el, hogyan kerültetek ki Guyanába, és hogyan fogtátok meg az arapaimákat?

A  szervezett horgásztúrára való jelentkezést követően, közel egy évet vártunk édesapámmal az indulásra.  Az elmúlt időszakban a koronavírus-járvány miatt szinte lehetetlen volt utazni. A pandémia szerencsénkre egyre jobban visszahúzódott, és a könnyítések miatt végre elindulhattunk. Előzetesen, amire csak tudtunk, felkészültünk édesapámmal. Rengeteget olvastunk, és videókat néztünk erről a hatalmas halról és annak a horgászatáról. Semmit nem bíztunk a véletlenre. Saját felszereléssel indultunk útnak Budapestről, a csoport többi tagjával. A legnagyobb tengeri orsók és botok várták az éles bevetést. A horgászzsinórunk szakítószilárdsága meghaladt a 180 kilogrammot. Az utunk hosszú volt és nagyon fárasztó. Először Amsterdamba szálltunk át, onnan,jó pár óra elteltével, az Egyesült Államokban találtuk magunkat . Ezután jött a Karib-térség, majd végezetül Georgetown következett, ami Guyana fővárosa. Az utazásunk itt még nem ért véget. Miután leszálltunk a repülőgépről, egy hosszú, több órás utazás út következett egy kisrepülőgéppel.

A dzsungelbe csak kisrepülőgéppel lehet bejutni. (Kép: Mészáros Péter – Agro Jager News)

Szakképzett helyi idegenvezetőink segítségével mélyen behatoltunk a dzsungelba. Miután elfoglaltuk az alaptáborunkat, és akklimatizálódtunk  a klímához, azonnal el is indultunk horgászni. Abban állapodtunk meg, hogy az első két napban mindenre horgászunk, kivéve az arapaimára, más néven a pirarucura. Már az első két nap nagyon izgalmasan telt. Az itteni halak méreteikhez képest sokkal jobban harcolnak, mint amihez szokva vagyunk a Kárpát-medencében. Miután eljött a harmadik napunk, az alaptáborból elindultunk az arapaimák kánaánjába, egy védett, kevésbé ismert helyre, amit csak a helyiek ismernek.

Egy retteget hal, a piranha. (Kép: Mészáros Péter – Agro Jager News)

Az itteni vizek nagysága magyar ésszel nehezen felfogható. A csónakban ülve, sok tízezer hektár vadvíz terült el előttünk,  magyar szemmel teljesen idegen tájon. Az idegenvezetőink, amiben tudtak, csak segítettek nekünk. A tanácsaikat mindig megfogadtunk és kémleltük a vizet. Az arapaima, kopoltyúja mellett, úszóhólyaggal is rendelkezik.

Az első két nap számos alatt számos új halfajt sikerült kifogni. Peti egy szép pávasügérrel. (Kép: Mészáros Péter – Agro Jager News)

Körülbelül 15 percenként felbukkan a víz tetejére, levegőt vesz és újból alámerül. Éppen ezért könnyen megfigyelhető, jól horgászható halfajok közé tartozik. Azonban, ha valami gyanúsat lát, ugyanúgy eltűnik mint bármilyen más hal…  Az arapaima méretei is tiszteletreméltóak, akár két-három méteresre is megnőhetnek.  Tömege jóval 100 kilogramm felett van, emellett mindenevő, és ragadozó is egyben. Étrendjében főleg kisebb testű halak, békák, gyümölcsök és férgek szerepelnek. Nem veti meg a kisebb testű kígyókat teknősöket sem.

Egy payara, amivel nagyon óvatosan kell bánni. (Kép: Mészáros Péter – Agro Jager News)

Én és édesapám már az első napokban szerencsével jártunk. Miután kiértünk a horgászhelyre, meg is láttunk egy halat, ami éppen levegőt vett. A motorcsónakból előkerültek az evezők és szépen lassan oda eveztünk, ahol láttuk legutoljára a pirarucut. Halszelettel gyorsan be is dobtuk az 5-ös horgot és a tengeri felszereléseinket. A bedobást követően, körülbelül 10 percre azonnal heves kapást észleltünk. A tengeri felszerelés is olyan erőhatást kapott, amire tervezték. A bevágást követően, az idegenvezetőnk azonnal indította a csónakmotort. Lassú hátramenetbe kapcsolt. Senki ne gondolja azt, hogy ezt a halat olyan könnyű kifogni a guyanai folyókból. A hal szinte csak izom. A partról szinte kifoghatatlan, mivel nem lehet megállítani. Ez nagyban függ attól, hogy kisebb halat (40-80 kilogramm) akasztunk meg, vagy egy óriást (> 120 – 140 kilogramm). Az első hal, amit kifogtunk, körülbelül 80 kilogrammos lehetett.

A második legnagyobb arapaima. Becsült tömege körülbelül 120 kilogramm… (Kép: Mészáros Péter – Agro Jager News)

Szinte kirobbant a vízből, oyan erővel, hogy még a helyiek is belepislogtak. Félelmetes elsőre ilyet megélni, amikor közel 100 kilogrammos hústömeg mozdul meg a nyugodtnak látszó folyóban és elemi erővel kitör a vízfelszín alól. A második arapaimát édesapám fogta ki, amely körülbelül 65-70 kilogrammos lehetett. Mivel az itteni állományt különösen óvják a helyiek, a fogást követően azonnal horogszabadítás következett. Annak ellenére, hogy ezek a halak már fáradtak voltak, különösen nagy óvatosságot kívánnak meg az avatatlan horgászoktól. Elég egy óvatlan pillanat, és akár súlyos sérülést, rosszabb esetben akár halált is okozhat ez a hatalmas hal.  A Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listája az arapaimát a sebezhető (vulnerable) kategóriába sorolja. A következő napok sem teltek eredménytelenül, sikerült kifogjak, egy 140 kilogrammos kapitális példányt. Ami nem nagyon akart elfáradni…

Egy kisebb arapaima, ami körülbelül 80 kilogrammos lehetett. (Kép: Mészáros Péter – Agro Jager News)

Először azt gondoltam, hogy a hal nyer és mi fáradunk el helyette. Szinte végeláthatatlan harc következett, időnként kitört, megállt, újra indult. Soha életemben nem láttam ekkora erőt egy haltól sem. Másfél órán át fárasztottuk úgy, hogy az idegenvezető is ezer idegszálával figyelt, irányította a motorcsónakot. Félő volt, hogy keres egy akadót és elveszítjük. Lehet bármilyen felszerelése az itteni horgászoknak, ha jön egy akadó, vagy elmegy a szerencse, vége a küzdelemnek. Sokszor a kapás is ritka, az arapaima fogása pedig különleges dolognak számít itt is. Kihasználva a hal pillanatnyi fáradtságát, amilyen gyorsan csak tudtuk, a partra vontattuk. Félő volt, hogy kipiheni magát és nem ér véget a küzdelem. Kiszállva a csónakból egy gyors kép elkészítésére is lehetőségünk volt. Felejthetetlen pillanatok voltak ezek mindannyiunk számára. Az idegenvezető izgatottsága is mutatta azt, hogy milyen szerencsések vagyunk.

Egy felejthetetlen pillanat apa és fia számára (Kép: Mészáros Péter – Agro Jager News)

Az idegenvezető, miután megbizonyosodott róla, hogy a hal rendben van és képes elúszni, azonnal útjára is indította. Annak ellenére, hogy ezek a halak hatalmasakra nőnek,  óriási energiát vesz ki belőlük a fárasztás. Hasonló a helyzet, mint a hazai szürkeharcsáknál. Minél hamarabb kikerülnek a vízből, annál nagyobb eséllyel folytatják majd a megszokott életüket.

Bár a horgászszerencse változó, nekem és édesapámnak, Guyana felejthetetlen élményeket adott. Összesen öt arapaimát fogtunk ki édesapámmal, ebből három darab hal bőven 100 kilogramm felett lehetett – zárta beszámolóját a Gútán élő horgász.

Írta: Dr. Szilágyi Gergely

Képeket készítette : Mészáros Péter

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu