Keressen minket
[wpml_language_selector_widget]

Vadászat

Márciusi morzsák

Közzétéve:

Feltöltő:

Print Friendly, PDF & Email

Bután indult a hónap… Hó és hideg, megfelelő hangulatról szó sem volt. Disznóhajtás! Ahhoz igen…

Már elsején hajnalban kint voltunk! Nem vártunk mi madarat, de az ördög nem alszik. Gyönyörű pirkadat volt, illő egy nagy reményeket hordozó hónaphoz. Pipára gyújtottam tehát, puskát a vállamra dobtam, jól behúztam a nyakamat a kabátba és éreztem, hogy megint eltelt egy év.

Hogy mi történt? Jó kérdés. Öregebb lettem. Öregebb lettem egy olyan világban, ami egy esztendő alatt két év öregedést hoz, és ami pár hónap alatt több borzalmat rejt, többet változik, mint valaha egy évszázad alatt…

Persze vidám voltam, mint a cinege májusban, amikor a levegő balzsamos illatú, a kakukk ébreszti az erdőt és a hajnali, nedves réten őzbak riaszt…

Mint mondottam, az idő nem volt ilyen idillikus. A havas erdő inkább a bokrok tövéhez, sűrűkbe vezető váltókhoz csalogatta szemem – disznót remélve… amit nem lőhettünk. Maradt a reménykedés, hogy elkotródik a hideg és meleg földszagot lehel a cuppogós gyalogút.

Nem sokat járhattunk ki… Leesett az új hó, nekünk meg az állunk. Értetlenkedve álltam az istállóajtóban, és a téli, csípős hószag még a csíráját is megölte tavaszi szalonkareményeimnek.

–– Szalonka? Áhhh… Még a varjak is délre húzódnak! Megette a fene az egészet! –– gondoltam, és behúztam magam mögött az ajtót, mert megfáznak a malacok… Borús volt a hangulatom, és hajnalonként, amikor kiléptem a csikorgó fagyba, halk, frappáns káromkodásokat mormoltam a mai világot illetően.

Ám a hó elment, és pillanatok alatt felébredtek reményeim is. A természet is eszeveszett tempóban próbálta behozni a lemaradást. Éreztem, a tél az utolsókat rúgja, és napközben ha dél felé néztem, látni véltem egy hatalmas teremtő erő, a Tavasz közeledését.

Meg is érkezett! A tocsogók felett kavarogva kergették egymást a bíbicek, a barázdabillegető peckesen szárítkozott a híd betonfalán, és esténként olyan szárnycsattogással repültek a macskabaglyok, mintha a tavaszt tapsolnák a tél felett aratott győzelmében.

Szinte szökellve jártuk a területet! Megjött a tavasz, megjött az életkedvünk! Megindult a spekulálás a helyekért, bár ezen a szalvétányi területen szinte bárhova állhat az ember. Szalonkának azonban se híre, se hamva nem volt… Esténként félfüllel mindig a híreket figyeltük. A környező megyékben már látták őket, itt-ott lőttek is már.

Aztán 15-én a Kerekdombon felvertünk egyet. Igazi, hamisítatlan szalonka volt –– márciusi. Meglepett minket, nem számítottunk rá. Mosolyogva néztünk össze és tudtuk, hogy egyre gondolunk. Sokáig kezemben volt a kalap, sok sikert kívántam neki.

Szóval megjöttek!

Ilyenkor indul az őrület. Az ember egyik fele ilyenkor folyamatosan szalonkázik. A városban, munkában, bárhol… Ha egy este nem tudunk kimenni nem lehet velünk beszélni. Persze ezek az esték azok, amikor mindig jó az idő, mindig megbánjuk, hogy nem mentünk ki, és érezzük, hogy standunk felett pisszegve forognak a szalonkák… Hajnalban már fél órával előbb kint vagyunk.

Elkezdtünk szalonkázni! Az első madár megpillantása akkora sokk, hogy szó nélkül hibázom el. Legalább itt vannak – vigasztaltam magam, de hazáig mélyeket szívtam a pipába és keveset szóltam.

Persze jött a többi hiba is. Ezekről nem beszél sokat az ember, úgyis csak magyarázkodások lennének. Szinte nem is emlékszünk a lövésre. Simán hibázunk. Itt nincs olyan, hogy rosszul jött, gyors volt, vagy zavartak az ágak. Fenét! Be voltál zsongva, kisbarátom! Ha véletlenül bagoly, vagy kacsa lett volna úgy lőtted volna gombóccá, ahogy azt illik…
Hát ezért is szeretjük annyira a szalonkát! Érzed, hogy élsz, hogy halandó ember vagy! Csodálatos!

Persze – valljuk meg, mert így van–, azért szalonkát lőni jöttünk ki, és a hibák szaporodásával egyre romlik amúgy rózsás hangulatunk. Bátrabban lövünk oda az amúgy is lehetetlen messze repülő varjaknak, és a legkisebb billenést is bizakodva nyugtázzuk. Próbáljuk tépázott önérzetünket a károgó csődületen helyrerázni. Természetesen a szalonka erről nem tud…

Szép este mentünk ki többen is. Saját helyemre álltam. Már régen kinéztem magamnak, nagyon tetszett, de hogy madár is jár-e erre, azt csak remélni mertem.

De jött! De még hogy jött! Persze írhatnám, hogy a széltől tolva, szinte süvítve vágott a fejem fölött egy csöppnyi nyiladékon…, de nem. Nyugodt, komoly, férfias, néma tempóban húzott tőlem balra, bár nem sok időt adott.

DURR!!! –– Ívben esett a galagonyabokrok szoknyája közé, a szégyenlős sötétbe…

Az első szívdobbanás hatása alatt még a patront is elfelejtettem kivenni.

Olyan döbbent csend lett a lövés után, mint egy kriptában. Tudtam, a többiek most szorosabbra fogják a puskát, de gondolataik az én lövésem körül forognak, találgatnak…

Nem mentem oda, inkább újratömtem a csövet. Rettentő izgatott voltam. Csak a sötét sűrűt néztem, ahova esett… Persze semmit nem láttam, de megnyugtatott, ha arrafelé hunyorogtam. Soha nem vártam még így a húzás végét…

A közeledő léptek zajára már alig emlékszem, csak arra, hogy egy hatalmas, mosolygós arc nevetve kérdezi a történteket…. Kapkodva adott válaszomat elnyomta a tüskés bozót recsegése, úgy rohantam. Nem tudtam pontosan hova esett…. És nem is találtuk. Túrtuk a bokrost, sötét volt, a sűrű pedig irgalmatlan. Majd reggel, mondtuk, és beszélgetni kezdtünk erről-arról hazafele menet. Fogalmam sincs miről volt szó, de ha azt mondom hogy ötvenszer játszottam le a lövést magamban, akkor keveset mondok…

…háton, fejem alá tett kézzel, nyitott szemmel feküdtem éjszaka… Minden porcikámmal átéltem a lövést, és tisztán láttam magam előtt, ahogy egy arra portyázó róka szikrázó szemekkel vesz légszimatot… Hogy hogy aludtam el, nem tudom. Talán megállt a szívem….

Hajnalban azért még kiálltunk a nagy szélben. Barátságtalan idő volt, pont olyan, mint a hangulatom. Ilyen idegállapotban –– helyzetemet rontandó –– egy széllel küzdő madarat úgy hibáztam duplára, hogy nyitva is hagytam a puskát. Nem erőltettem tovább… Leballagtam az útra és vártam a barátomat. Egyszerre két dologra kár figyelni, és képzeletemben amúgy is egy kihűlt tollcsomó villódzott, elfele vezető rókanyomokkal… Gyerünk keresni!

A hajnali fényben –– hogy a fene enné meg –– minden másképp’ tűnt. Az a bokor is ott volt? No, erre nem emlékszem. Mondanom sem kell, teljesen elbizonytalanodtam, hova is esett! Csak sejtéseim voltak. De egy reményvesztett pillanatban barátom szólít. A madár! Ott lógott szegény fennakadva a galagonyában, épségben.

Mit mondjak…

Gyerekes jókedvvel ballagtunk hazafelé, füttyös kedvemben barátomat egy varjúra is ráuszítottam. A dolmányosok is nevettek. Dupla hiba…. De a kedvünkön mit sem rontott! Március 21. volt.

Ezek után már nyugodtan, feszültség nélkül jártam ki szalonkázni. Ilyenkor teszi az ember a legmélyebb megfigyeléseket, ekkor szalonkázik igazán.

Találtam egy régi-új helyet. Tetszett is, meg a többieket sem akartam zavarni. A madár oda csak a többi puska fölött tud repülni. Izgalmasnak tűnt, hatalmas kilövéssel. Esténként már nagyon jó idő volt, néha az eső is csöpögött. A kabátok lekerültek, könnyű kardigánokban vártuk a madarakat. Én boldog voltam!

Új helyemen kezdetben sokat tollászkodtam. Nagy terület volt, csak sejtettem hol húzhatnak ki. Aztán beálltam az akácosba… Itt! – mondtam, és halkan zártam a puskát. Vártam a fiúk lövéseit.

Lövések helyett azonban egy szalonka jött! Magasan, balra és némán. Lidérc madár volt, egy elkésett, bagolyfejű lovag, aki kapkodva sietett a bálba, hogy le ne késse a zárótáncot… Égiek látják lelkem, semmi harag nem volt bennem, mikor felemeltem puskámat. Nagyot pukkant az öreg lőcs, és a bálba siető szalonkakakas mozdulatlanul esett a vadföld szélére…

Esve-kelve rohantam ki a tisztásra. Sok minden lejátszódott a fejemben a futás közben… Néztem, hogy jön-e még madár – milyen telhetetlen az ember–, és azon gondolkodtam, a többiek miért nem lőtték!? Tiszta helyen feküdt, nem volt nehéz rátalálnom. Letérdeltem mellé, de meghitt pillanatomat telefonom zörgése vágta félbe. Barátom az:

–– Megvan?
–– Meg…
–– Na!

Sietve kocogtam a többiek felé, de ahogy közeledtem hozzájuk lassítottam. Kicsit kettős érzéssel léptem melléjük a sötétbe… ők még nem lőttek madarat, de őszinte örömük feledtette velem ezt a szálkát. Ők a barátaim.

Hazafelé autózva némák voltunk. Sokan jöttek szembe, de nekik csak egy autó voltunk a sok közül. Jaj, te Ember! Műanyagban élsz, műanyagot eszel, és műanyagot álmodsz… Észre sem veszed, hogy itt a tavasz, és hogy fejed felett sötétbe fúrt csőrrel, ősi idők ösztönével, konokul vonul északra egy este elhibázott szalonkapár….

Vadászat

…és megtört a jég!!

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Király Attila vadászíjász kislányával közösen vadászott. Az élményeiről beszámolt lapunknak: 

A lányom két éve kísér és együtt eddig nem sikerült semmit elejteni. Nem jutottam lövéshez, vagy, ahogy ő mondja: “mindig az jön be, amire épp tilalom van”, vagy az utóbbi időben elhibázom – ilyen is volt. Talán rágörcsöltem, nagyon szerettem volna egy közös elejtést.

Fotó: Király Attila – AJN

13:30-kor már az autóban ültünk. A pár napja kihelyezett vadkamera többek között egy egyagancsú bakot is lencsevégre kapott – volt esély, hogy bejön. Kevés esély volt, de volt. Miután átvergődtünk a határon, ami “összeért”, lepecsételtetve a papírt, hogy viszem-hozom az íjat, a magyar számom bemondta az unalmast. Kiskunhalason megszervízelték, így már tudtam szólni a vadőrnek, hogy érkezünk. Már az erdőben jártunk, párszáz méterre a leskunyhótól, alig várva, hogy beüljünk, mikor – elakadtunk. A favágók hulladékainak segítségével sikerült kivergődni a “fosóhomok” csapdájából, a kocsit otthagyva gyalog indultunk a kunyhóig, az akciótól piszkosan és csuromvizesen. Közben bolond szél támadt, szerencsére épp jó irányból.

Fotó: Király Attila – AJN

Jeget mondanak. Fákat kicsavaró szelet. Velem meg ott a gyerek. Hát, meglehetősen ideges voltam. Mézesszívet vettem elő, javítja a koncentrációt. És éhes is voltam. Meg ideges. Amint ott bontogatom a kevésbé csörgős zacskót, amibe otthon átöntöttem, a szemem sarkából két őzet pillantok meg a szórón!! Lassan szemügyre véve állapítom meg, hogy suta, de nem bakkal – hanem a gidájával.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Rékával lefilmeztük és elégedetten ültünk vissza, mikor elmentek. Jó, hogy elmentek – nem jó, ha kiszúr a suta és riaszt. A szél tovább játszotta bolond játékát és két nyúlon meg három szajkón kívül nem jött semmi. Aztán egy karvaly, ami odavágott a vadgerlének, de elhibázta. Lassan szürkült. Kezdtem elveszíteni a reményt – pedig olyan biztosan éreztem: ma elejtünk valamit!

Fotó: Király Attila – AJN

Léptek zaja verte fel az addigra már lecsendesedett erdőt.
– Jön valami – súgtam a lányomnak. De ahogy jött, már ment is – a forgó szél elárult bennünket, és távolodni hallottuk a lábak neszét. Odébb riasztott is. Nnna, ez nem a mi napunk – akartam épp mondani a vadőrnek. De furcsa érzés lett úrrá rajtam. Jobban kellene bíznom – gondoltam. Ekkor ütött szöget a fejembe a gondolat: DNY-i szél fúj, az őz DK-re volt, és délre futott. A stressz-szagot arrafelé hagyta ott. Ha arról jön valami, mindenképp megérzi a szagunkat, tehát mindegy. Szemből, balról, de még hátulról is jöhet bármi – ha nem fordul a szél, mint ma már háromszor.

Még végig sem gondoltam, szemből-jobbról, keleti irányból megjelent a bak! Két év alatt nagyon sok helyzetet kihagytam (pl ág volt előtte, erősen szürkült és lámpázni kellett volna…). Elkezdtem megfeszíteni az íjat, erre fölkapta a fejét! Negyedig kihúzott íjjal vártam, hogy ismét lehajoljon. Két örökkévalóság után ez meg is történt, ismét inni kezdett. Kihúztam az íjat és fókuszáltam. Mivel múltkor fölé lőttem (ma a próbalövések nagyon jól mentek!), kissé lejjebb húztam az íjat – túlzottan nem mertem, mert az a tapasztalat, hogy ilyenkor okvetlen alá lövök. Igyekeztem jól oldani, nem siettem el. Jónak éreztem. A bak viszont eldőlt – gerinclövés…

Üröm került az örömbe. Épp ez az, amit mindig próbálok elkerülni. Még ma is beszéltünk róla a lányommal, hogy azért gyakorolok sokat, hogy ne szenvedjen a vad. Az Attila Kelemen féle vadászkésemmel megadtam a kegyelemdöfést.

Fotó: Király Attila – AJN

Biztos voltam benne és a videó igazolta is: mire a vessző odaért, a bak rogyasztott.
Zúgjon neki odaát!

Írta és fényképezte: Király Attila

 

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Tovább olvasom

Vadászat

Egy csodás vadászat

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Pető Zsolt 2024. augusztus elsején egyéni vadászaton vett részt, vaddisznóra vadászott. Élményeiről beszámolt lapunknak az elejtő:

Fotó: Pető Zsolt – AJN

Kedves Vadász Barátok! Szeretném megosztani veletek vadászatom történetét. Miután elhelyezkedtem a kedvenc vadászterületemen, sokáig csak várakoztam. Éjfél után azonban a repcetarlón, amin déli szél fújt, északi irányból kiváltott az áhított vad. Természetesen északi irányból érkezett a közeli napraforgótáblából. Cserkelésre semmi esélyem nem volt a körülmények miatt. Jó pár mély levegővétel után úgy döntötttem, hogy lövést teszek a vadra. Miután lejött a horizontól, célba vettem és egy jó találattal hoztam terítékre a fényképen látható vaddisznót. A lövés pillanatában tudtam, hogy 200 méternél messzebbre van tőlem.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Az öreg Sauer 90 300 W. még mindig a legjobb vadász fegyverek között van! A Federel Power Shock 11,7 g lövedéktől azonnal helyben maradt a kan. Miután birtokba vettem, ellenőriztem a távolságot, amit GPS-el mértem meg. A lőtáv pontosan 370 méter volt! Az illetékes vadászati hatóság bírálata szerint a nagyagyarak hossza elérte a 23,7 és a 24,8 centimétert.

Fotó: Pető Zsolt – AJN

A kisagyarak körmérete meghaladta a 6,7 és 6,9 centimétert. A  hatóság szakemberei aranyéremmel díjazták a trófeát! Köszönöm Vidoczi Zoltán barátomnak a munkáját, aki elkészítette a trófeaalátétet ennek a különleges trófeának!

Külön köszönetemet szeretném kifejezni barátaimnak: Zolikám, Danikám, Csabikám!

Fotó: Pető Zsolt – AJN

Nagy boldogság nekem ez az élmény és ez a trófea, amit soha nem felejtek el!

 

Írta és fényképezte: Pető Zsolt

 

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

 

 

Tovább olvasom

Frommer

FRANCHI: Hogyan tisztítsuk meg a sörétes puskát?

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A sörétes puska tisztítása egy olyan része a vadászatnak, amelyet nem szabad alábecsülni, ha azt szeretnénk, hogy fegyverünk mindig olyan állapotban legyen, hogy bármikor elindulhassunk vadászni. A puska tisztításának elsajátítása minden vadász számára elengedhetetlen, hogy a vadászat után a legjobb állapotban várakozzon a fegyverszekrényben. A vadászat sok apró dologból áll össze: érzelmek és adrenalin, a természet közelsége és az élővilág tisztelete, a vadásztársakkal megosztott pillanatok, valamint a magányos séták a vadászkutyánkkal s végül, de nem utolsó sorban a vállunkon, a kezünkben ott kell lennie szeretett fegyverünknek is, amellyel, ahogyan minden mással, törődnünk is kell. Cikkünk, – amelyet Albert Attila, a FROMMER kereskedelmi igazgatója fordított – az olasz fegyvergyár, a 155 éves FRANCHI útmutatását tartalmazza és néhány tippet kaphatunk, hogyan végezzük el a „terepi” karbantartást, hogy a vadászpuskáink mindig csillogóan tiszták legyenek!

A nedves, párás környezet a legnagyobb ellensége a fémnek és a farészeknek. Forrás: Franchi / FROMMER

A sörétes puska tisztítása ugyan egy apróság a vadászat élményében, de megkerülhetetlen. Ahogy minden tapasztalt vadász tudja, ezt nem lehet elhanyagolni és valljuk be, fegyverünk gondozása, ha valóban szeretjük ezt a szenvedélyt, igazán jó érzést ad. Sokan beszámoltak már erről s persze ki ne ismerné azt a megnyugtató érzést, mikor végeztünk a művelettel.

Hogyan tisztítsuk a félautomata sörétes puskát?

Először is, végezzünk megfelelő karbantartást. Számos tényező fenyegeti a vadászfegyverek állapotát, ezért nagy figyelmet kell fordítani a karbantartásra. Különösen az új engedéllyel rendelkező vadászok számára fontos, hogy tiszta fegyvereik legyenek és ennek érdekében jó szokásokat alakítsanak ki!

Egy vadásznap, legyen az rövid vagy egész napos, számos külső tényezőt hozhat, ami veszélyeztetheti a puska integritását. A lőpor robbanása miatt keletkező maradványok és lerakódások, a növényi szennyeződések, levéldarabok, harmatcseppek, nedvesség vagy eső, sár, izzadt tenyérlenyomatok és egyéb külső tényezők is veszélyeztethetik a vadászfegyver épségét.

Fontos, hogy a sörétes puskákat a tisztítás előtt szedjük szét. Mielőtt bármilyen karbantartást elkezdenénk, elengedhetetlen, hogy gondosan szétbontsuk a puska fő részeit és az ismereteinknek megfelelően megvizsgáljuk.

Kedvelt márka a Ballistol. Fotó: Dr. Szilágyi BAy Péter / Agro Jager

Hogyan olajozzunk a félautomata sörétes puskát?

Szedjük szét, vegyük le a csövet és tárat. Hasonlóképpen járjunk el a bock vagy dupla fegyvereknél is és a fődarabok szintjéig bontsuk szét a puskáinkat – ahol az ejektor részeit alaposan tisztítsuk meg.

Az elsütőszerkezet más történet, mivel az a tusában marad, így azt általában terepi karbantartáskor nincs lehetőségünk megbontatni.

A bock puskáknál, miután eltávolítottuk az előagyat, a csövet, az első lépést már teljesítettük is, miközben a félautomata sörétes puskák szétszedése után mélyebb tisztításra nyílik lehetőségünk, szemben a hagyományos dupla vagy bock puskákkal.

Ezenkívül a Franchi vadászfélautomata puskák, amelyeknek inercia mechanizmusa elöl helyezkedik el, a visszarugó pedig az előagy alatti csőre van szerelve, még könnyebben tisztíthatóak. Elég csak eltávolítani az előagyat, és már hozzá is férünk! Még a legapróbb porszemek is elérhetők… például egy fogkefével!

Általánosságban elmondható, hogy az Affinity 3 és Affinity 3.5 félautomata puskák, az elülső inercia működési rendszerrel, kevesebb karbantartást igényelnek, így könnyítve a vadász dolgát.

Miután a puska szétszerelésre került, a tisztítást gondosan meg kell kezdeni.

Hogyan tisztítsuk meg a hagyományos sörétes puskákat?

Miután a puskát szétszereltük, el kell távolítani minden szennyeződést, ami a vadászat során rakódott le. Puskatisztító pálcák, rongyok, fogkefék vagy kefék, mind megfelelő eszközök erre a célra!

Különös figyelmet kell fordítani a cserélhető choke-ok és a csövek tisztítására.

Cserélhető szűkítésekkel egy FRANCHI Feeling sörétes fegyver. Fotó: Agro Jager

Először, miután szétszereltük és eltávolítottuk őket, durva ronggyal és acéltisztítóval kell megtisztítani, amíg az összes szennyeződést le nem szedtük a csövek belső felületéről. Nagyon fontos megtisztítani a csövet ott is, amely a choke-okat tartja. Addig folytassuk, amíg minden lerakódás el nem tűnik.

A sörétes fegyverek töltényűrjeit se felejtsük el: gondosan meg kell tisztítani, mivel ez az első olyan terület, ahol a korrózió elindulhat. Ha van előrelátásunk és nem várunk túl sokáig, ha két-három vadásznaponta megtisztítjuk a csöveket, a munka viszonylag minimális lesz.

Célszerű minden alkalommal áthúzni egy tisztító pálcát a csövön, majd végül egy zsíros, “vastagabb” olajjal befejezni a műveletet, hogy a fémet szigeteljük a levegőtől.

Tisztító pálcák minden fegyvertisztító készletben megtalálhatók a fegyverboltokban.

Fokozott figyelemmel járjunk el akkor, ha gyöngygolyót használtunk – vaddisznóhajtások esetén.

Ezt azért szükséges megtenni, mert a golyó nagy szennyeződést okoz, így az első szabály: ne várjunk túl sokáig!

A Pegoraro Tiro Dinamico lőszerei kedveltek a gyöngygolyó szerelmeseinek körében. Fotó: Frommer / Agro Jager News

Miért szükséges olajozni a sörétes puskát?

A vadász az a fajta ember, aki nem hátrál meg és még a nehéz környezeti és időjárási körülmények között is elindul, mert a vadászat izgalma az oka annak, hogy bármilyen esős, nyirkos és hideg idő van, a vadászat nem marad el. Egyébként, ha a puska tisztításáról van szó, a legfőbb ellenség mindig ugyanaz: a víz! Hogyan védhetjük meg tehát a sörétes fegyvereinket?

A fegyver szárítása sajnos önmagában nem elegendő, mivel olajréteg nélkül nincs semmilyen védelem a nedvesség ellen. Már egyetlen vízcsepp, nedves környezet is problémát jelenthet,vagy ha a forró fegyvert visszarakják a tokba és olyan kondenzáció keletkezik, amelyek végeredményben a korrózióhoz vezet.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Minden félautomata puska, amely terepmintás (camo) bevonattal vagy még jobb esetben Cerakote bevonattal rendelkezik, nagyobb ellenállást garantál az időjárási hatásokkal szemben és ideális extrém vadászati körülmények között, például vízivadak vadászatánál.

Franchi Affinity 3 Cerakote bevonattal. Forrás: Franchi

A Cerakote egy ultrafinom kerámia alapú festék, amely kiváló ellenállást biztosít az időjárási hatásokkal szemben.

Alternatívaként, a barnított puskákat gondosan olajozva kell tartani vadászat után, és ennyi… alapvetően ezzel a művelettel kész is vagyunk!

Különféle fegyverápoló szerek közül lehet válogatni a FROMMER polcain. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager

Végül, de nem utolsó sorban: hogyan ápoljuk a farészeket?

Valljuk be, amikor vállra vesszük a puskát és érezzük az alatta melegedő faanyagot, az mindig különös élmény, bármilyen korúak a vadászok. Vannak vitrinpuskák, amelyek szinte túl szépek, hogy igazak legyenek, és vannak azok a fegyverek, amelyek velünk járják a legkülönbözőbb kalandokat.

A Franchi fegyvermárkát, 1868-ban az olasz, Luigi Franchi alapította. A technológia fejlődése mellett a FRANCHI a hagyományt is tiszteli és ma is kaphatóak, rendelhetőek fatusával a  fegyvereik. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager

Ha egy vadásznak ilyen típusú puskája van, amely talán gyönyörű fatusával rendelkezik, akkor néhány „csata” nyomával is számolnia kell. A szenvedélyes, romantikus vadászok még térképnek is tekinthetik ezeket, amelyek megörökítik a puskáinkkal az összes közösen átélt vadászatot.

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja!   Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!

Mivel a fa élő anyag, az első dolog, amit szem előtt kell tartani, hogy sérülhet használat közben. Bár nincs rá varázsital, vannak apró lépések, amiket megtehetünk.

Ha lakkozott fafelülettel van dolgunk, karbantartásra nincs szükség, viszont ha megsérül, nagyon nehéz helyreállítani. Az olajozott fa azonban közvetlenül a vadász által is karbantartható, anélkül, hogy szakemberhez kellene fordulni.

Ne hanyagoljuk el a farészek ápolását sem! Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager

Amennyiben nincsenek mély repedések, elegendő a fegyverboltban kapható olajjal kezelni a fát és az visszanyerheti eredeti megjelenését és fényét.

Ez az olajozott tusák valódi szépsége, mert mindig újra vissza lehet állítani őket az eredeti állapotukba!

Albert Attila, a FROMMER Fegyverbolt kereskedelmi igazgatója. Fotó: Agro Jager / FROMMER

Összegzésként

Ezek a hasznos tippek, amelyek segítségével a félautomata sörétes puskát, illetve általában a puskákat tisztíthatjuk és gondozhatjuk. Ugyanakkor igaz, hogy a Franchi puskák valóban a vadász szolgálatára vannak tervezve.

Mert nem a szép fa vagy a szép gravírozás az, ami különbséget tesz, amikor a bozótosban járunk, a mocsaras vizekben vadászunk, vagy amikor a sár már a csizmánkig ér! A különbség abban rejlik, hogy olyan eszköz van a kezünkben, amely felejthetetlen érzelmeket ad nekünk!

Így, miután elvégeztük a munkát és odafigyeltünk a puskánkra… talán ideje újra vadászni indulni!

 

Fordította: Albert Attila | FROMMER Kft.

H-1089 Budapest, Szenes Iván tér 10.

Telefon: +36 1 210 3506

Mobil: +36 30 213 7334

Tovább olvasom