Keressen minket

Vadászat

Márciusi morzsák

Közzétéve:

Feltöltő:

Bután indult a hónap… Hó és hideg, megfelelő hangulatról szó sem volt. Disznóhajtás! Ahhoz igen…

Már elsején hajnalban kint voltunk! Nem vártunk mi madarat, de az ördög nem alszik. Gyönyörű pirkadat volt, illő egy nagy reményeket hordozó hónaphoz. Pipára gyújtottam tehát, puskát a vállamra dobtam, jól behúztam a nyakamat a kabátba és éreztem, hogy megint eltelt egy év.

Hogy mi történt? Jó kérdés. Öregebb lettem. Öregebb lettem egy olyan világban, ami egy esztendő alatt két év öregedést hoz, és ami pár hónap alatt több borzalmat rejt, többet változik, mint valaha egy évszázad alatt…

Persze vidám voltam, mint a cinege májusban, amikor a levegő balzsamos illatú, a kakukk ébreszti az erdőt és a hajnali, nedves réten őzbak riaszt…

Mint mondottam, az idő nem volt ilyen idillikus. A havas erdő inkább a bokrok tövéhez, sűrűkbe vezető váltókhoz csalogatta szemem – disznót remélve… amit nem lőhettünk. Maradt a reménykedés, hogy elkotródik a hideg és meleg földszagot lehel a cuppogós gyalogút.

Nem sokat járhattunk ki… Leesett az új hó, nekünk meg az állunk. Értetlenkedve álltam az istállóajtóban, és a téli, csípős hószag még a csíráját is megölte tavaszi szalonkareményeimnek.

–– Szalonka? Áhhh… Még a varjak is délre húzódnak! Megette a fene az egészet! –– gondoltam, és behúztam magam mögött az ajtót, mert megfáznak a malacok… Borús volt a hangulatom, és hajnalonként, amikor kiléptem a csikorgó fagyba, halk, frappáns káromkodásokat mormoltam a mai világot illetően.

Ám a hó elment, és pillanatok alatt felébredtek reményeim is. A természet is eszeveszett tempóban próbálta behozni a lemaradást. Éreztem, a tél az utolsókat rúgja, és napközben ha dél felé néztem, látni véltem egy hatalmas teremtő erő, a Tavasz közeledését.

Meg is érkezett! A tocsogók felett kavarogva kergették egymást a bíbicek, a barázdabillegető peckesen szárítkozott a híd betonfalán, és esténként olyan szárnycsattogással repültek a macskabaglyok, mintha a tavaszt tapsolnák a tél felett aratott győzelmében.

Szinte szökellve jártuk a területet! Megjött a tavasz, megjött az életkedvünk! Megindult a spekulálás a helyekért, bár ezen a szalvétányi területen szinte bárhova állhat az ember. Szalonkának azonban se híre, se hamva nem volt… Esténként félfüllel mindig a híreket figyeltük. A környező megyékben már látták őket, itt-ott lőttek is már.

Aztán 15-én a Kerekdombon felvertünk egyet. Igazi, hamisítatlan szalonka volt –– márciusi. Meglepett minket, nem számítottunk rá. Mosolyogva néztünk össze és tudtuk, hogy egyre gondolunk. Sokáig kezemben volt a kalap, sok sikert kívántam neki.

Szóval megjöttek!

Ilyenkor indul az őrület. Az ember egyik fele ilyenkor folyamatosan szalonkázik. A városban, munkában, bárhol… Ha egy este nem tudunk kimenni nem lehet velünk beszélni. Persze ezek az esték azok, amikor mindig jó az idő, mindig megbánjuk, hogy nem mentünk ki, és érezzük, hogy standunk felett pisszegve forognak a szalonkák… Hajnalban már fél órával előbb kint vagyunk.

Elkezdtünk szalonkázni! Az első madár megpillantása akkora sokk, hogy szó nélkül hibázom el. Legalább itt vannak – vigasztaltam magam, de hazáig mélyeket szívtam a pipába és keveset szóltam.

Persze jött a többi hiba is. Ezekről nem beszél sokat az ember, úgyis csak magyarázkodások lennének. Szinte nem is emlékszünk a lövésre. Simán hibázunk. Itt nincs olyan, hogy rosszul jött, gyors volt, vagy zavartak az ágak. Fenét! Be voltál zsongva, kisbarátom! Ha véletlenül bagoly, vagy kacsa lett volna úgy lőtted volna gombóccá, ahogy azt illik…
Hát ezért is szeretjük annyira a szalonkát! Érzed, hogy élsz, hogy halandó ember vagy! Csodálatos!

Persze – valljuk meg, mert így van–, azért szalonkát lőni jöttünk ki, és a hibák szaporodásával egyre romlik amúgy rózsás hangulatunk. Bátrabban lövünk oda az amúgy is lehetetlen messze repülő varjaknak, és a legkisebb billenést is bizakodva nyugtázzuk. Próbáljuk tépázott önérzetünket a károgó csődületen helyrerázni. Természetesen a szalonka erről nem tud…

Szép este mentünk ki többen is. Saját helyemre álltam. Már régen kinéztem magamnak, nagyon tetszett, de hogy madár is jár-e erre, azt csak remélni mertem.

De jött! De még hogy jött! Persze írhatnám, hogy a széltől tolva, szinte süvítve vágott a fejem fölött egy csöppnyi nyiladékon…, de nem. Nyugodt, komoly, férfias, néma tempóban húzott tőlem balra, bár nem sok időt adott.

DURR!!! –– Ívben esett a galagonyabokrok szoknyája közé, a szégyenlős sötétbe…

Az első szívdobbanás hatása alatt még a patront is elfelejtettem kivenni.

Olyan döbbent csend lett a lövés után, mint egy kriptában. Tudtam, a többiek most szorosabbra fogják a puskát, de gondolataik az én lövésem körül forognak, találgatnak…

Nem mentem oda, inkább újratömtem a csövet. Rettentő izgatott voltam. Csak a sötét sűrűt néztem, ahova esett… Persze semmit nem láttam, de megnyugtatott, ha arrafelé hunyorogtam. Soha nem vártam még így a húzás végét…

A közeledő léptek zajára már alig emlékszem, csak arra, hogy egy hatalmas, mosolygós arc nevetve kérdezi a történteket…. Kapkodva adott válaszomat elnyomta a tüskés bozót recsegése, úgy rohantam. Nem tudtam pontosan hova esett…. És nem is találtuk. Túrtuk a bokrost, sötét volt, a sűrű pedig irgalmatlan. Majd reggel, mondtuk, és beszélgetni kezdtünk erről-arról hazafele menet. Fogalmam sincs miről volt szó, de ha azt mondom hogy ötvenszer játszottam le a lövést magamban, akkor keveset mondok…

…háton, fejem alá tett kézzel, nyitott szemmel feküdtem éjszaka… Minden porcikámmal átéltem a lövést, és tisztán láttam magam előtt, ahogy egy arra portyázó róka szikrázó szemekkel vesz légszimatot… Hogy hogy aludtam el, nem tudom. Talán megállt a szívem….

Hajnalban azért még kiálltunk a nagy szélben. Barátságtalan idő volt, pont olyan, mint a hangulatom. Ilyen idegállapotban –– helyzetemet rontandó –– egy széllel küzdő madarat úgy hibáztam duplára, hogy nyitva is hagytam a puskát. Nem erőltettem tovább… Leballagtam az útra és vártam a barátomat. Egyszerre két dologra kár figyelni, és képzeletemben amúgy is egy kihűlt tollcsomó villódzott, elfele vezető rókanyomokkal… Gyerünk keresni!

A hajnali fényben –– hogy a fene enné meg –– minden másképp’ tűnt. Az a bokor is ott volt? No, erre nem emlékszem. Mondanom sem kell, teljesen elbizonytalanodtam, hova is esett! Csak sejtéseim voltak. De egy reményvesztett pillanatban barátom szólít. A madár! Ott lógott szegény fennakadva a galagonyában, épségben.

Mit mondjak…

Gyerekes jókedvvel ballagtunk hazafelé, füttyös kedvemben barátomat egy varjúra is ráuszítottam. A dolmányosok is nevettek. Dupla hiba…. De a kedvünkön mit sem rontott! Március 21. volt.

Ezek után már nyugodtan, feszültség nélkül jártam ki szalonkázni. Ilyenkor teszi az ember a legmélyebb megfigyeléseket, ekkor szalonkázik igazán.

Találtam egy régi-új helyet. Tetszett is, meg a többieket sem akartam zavarni. A madár oda csak a többi puska fölött tud repülni. Izgalmasnak tűnt, hatalmas kilövéssel. Esténként már nagyon jó idő volt, néha az eső is csöpögött. A kabátok lekerültek, könnyű kardigánokban vártuk a madarakat. Én boldog voltam!

Új helyemen kezdetben sokat tollászkodtam. Nagy terület volt, csak sejtettem hol húzhatnak ki. Aztán beálltam az akácosba… Itt! – mondtam, és halkan zártam a puskát. Vártam a fiúk lövéseit.

Lövések helyett azonban egy szalonka jött! Magasan, balra és némán. Lidérc madár volt, egy elkésett, bagolyfejű lovag, aki kapkodva sietett a bálba, hogy le ne késse a zárótáncot… Égiek látják lelkem, semmi harag nem volt bennem, mikor felemeltem puskámat. Nagyot pukkant az öreg lőcs, és a bálba siető szalonkakakas mozdulatlanul esett a vadföld szélére…

Esve-kelve rohantam ki a tisztásra. Sok minden lejátszódott a fejemben a futás közben… Néztem, hogy jön-e még madár – milyen telhetetlen az ember–, és azon gondolkodtam, a többiek miért nem lőtték!? Tiszta helyen feküdt, nem volt nehéz rátalálnom. Letérdeltem mellé, de meghitt pillanatomat telefonom zörgése vágta félbe. Barátom az:

–– Megvan?
–– Meg…
–– Na!

Sietve kocogtam a többiek felé, de ahogy közeledtem hozzájuk lassítottam. Kicsit kettős érzéssel léptem melléjük a sötétbe… ők még nem lőttek madarat, de őszinte örömük feledtette velem ezt a szálkát. Ők a barátaim.

Hazafelé autózva némák voltunk. Sokan jöttek szembe, de nekik csak egy autó voltunk a sok közül. Jaj, te Ember! Műanyagban élsz, műanyagot eszel, és műanyagot álmodsz… Észre sem veszed, hogy itt a tavasz, és hogy fejed felett sötétbe fúrt csőrrel, ősi idők ösztönével, konokul vonul északra egy este elhibázott szalonkapár….

Kiemelt cikk

VADÁSZATI LEHETŐSÉG: Terelés január 5-én az Ormánságban

Published

on

Egy német csoport betegség miatt visszamondta a Drávamenti Szarvaskörnél 2025. január 5-re lekötött terelését, amelyre most január 3-án 12 óráig bárki jelentkezhet. A Drávamenti Szarvaskör, amely három vadásztársaságot tömörítve, Baranya vármegyében, az Ormánságban gazdálkodik, évente mindössze két terelést szervez – tekintettel a jelentős szarvasállományukra. Mészáros Kálmán, a Szarvaskör elnöke az Agro Jager News-nak kiemelte, hogy az előző évek gyakorlata szerint garantált a 19 vad. A terelést, a szarvasbika-vadászatban elismert szakember, Hohmann Endre vezeti, amelyen 30 hajtó és 15 kutya segíti a vadászokat. Elegendő jelentkező esetén mindenképpen megtartják a vadászatot. Most olyan területre is bejuthatunk, ahol minden évben 13 kilogrammos szarvasbikák felett is szól a kürt.

Teríték a 2024-es terelés után. Forrás: Mészáros Kálmán

Mészáros Kálmán elnök kiemelte, hogy igazán pazar, szabad területes hajtásra készülnek. A német vendégek számára már december eleje óta irányított etetésekkel, vadászati tilalmakkal készültek a hajtásra, amelyet sajnálatos módon visszamondtak.

Havas vadászat 2023-ból. Forrás: Mészáros Kálmán

Ennek a hajtásnak az adja a különlegességét – folytatta, az Agro Jageren már több alkalommal szereplő elnök -,hogy karnyújtásnyira folyik a Dráva, amely mentén mély, nagy erdőket, döntően tölgyeseket mozgatnak át, amelyek között sok fiatalos sűrűt is megtalálhatunk

Vadász a Drávamentén. Forrás: Mészáros Kálmán

Leszögezte: a visszatérő német vendégek már tudják, hogy a legjobb bikák már elvetették az agancsokat, ezért nagyon kell ügyelni minden vadásznak!

2022-es teríték a Drávamenti Szarvaskör vadászterületén. Forrás: Mészáros Kálmán

A standokról maximum 80 méterre lehet lőni: gyakorlatilag két tereléssel, egy átállással számolnak. Minden vadászt terepjárókkal szállítanak, a gyülekező helyszínén pedig, Vajszló és Páprád között egész nap személyi őrzéssel védik az autókat. Titok nincs, sokan ismernek bennünket itthon és külföldön is, csak a következő költségekkel kell számolni:

A terelés részvételi díja: 600 euró

Továbbá 19 vad felett, vadanként, résztvevőnként további 20 eurót számolnak fel.

Lőhető vadfajok: gímszarvas tehén és ünő, vaddisznó, dúvad.

Számolni kell, hogy az aranysakál erős állománya miatt több is kerülhet puskavégre. Az elnök a jelentkezőktől azt kéri, hogy minimum 7 mm-t elérő kaliberrel érkezzenek.

A lőtt vad a helyszínen megvásárolható!

 

Jelentkezni személyesen és telefonon Mészáros Kálmán elnöknél:
Telefon: +36209384411

Balról Hohmann Endre vadászmester a terelés vadászatvezetője, jobbról Mészáros Kálmán, a Drávamenti Szarvaskör elnöke a társaság trófeabemutatóján. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager

Szálláslehetőség egyénileg lehetséges!

Kattints ide és nézz körül, hogy milyen szállásokat találhatsz Vajszló 10-20 kilométeres körzetében, a Harkányi Gyógy-, és Strandfürdőtől pár perc autózásra!

Agro Jager News

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Tovább olvasom

Vadászat

Az első Szt. Hubertus vadász és vizslája verseny – Dr. Polgár Kálmán emlékére

Published

on

Dr. Polgár Kálmán kir. ügyész (1877 – 1936) az I.vh- t követően 1918 – ba tért haza Kaposvárra. Azonnal részt vett a város társadalmi életének újjáélesztésében. Nevéhez fűződik a „Turul Sport Egyesület” megalakítása, amelynek elnöke is volt. Aktív vadászként is tevékenykedett. A helyi és megyei lapok elismerően írtak úgy az ügyészi, mint a társadalmi tevékenységéről. Amikor értesült a magyar vizsla megmentésén fáradozó mozgalomról, azonnal támogatta és kezdeményezésére 1920. május 29-én megalakították az alapszabály nélküli „Magyar vizsla Tenyésztők Országos Egyesület” néven működő szervezetet, amelyben ügyvezető főtitkárrá választották. Országos jelentőségű munkájukat jellemezte, hogy sorra alakultak a kennelek, a szaporulatot nagyon szigorúan szelektálták a meghatározott küllemi és vadászati alkalmasság tekintetében. Megkezdték a „házi törzskönyv” vezetését, ahová csak azok az egyedek kerülhettek be, amelyek ezen elvárásoknak maradéktalanul megfeleltek. Tevékenységük olyan mértékben kiszélesedett, hogy 1924 –ben (100 éve) megalakult az Országos Vizsla Club (OVC). A továbbiakban 1926-tól az OVC-n belül „Magyar Vizsla Szakosztály” néven működött tovább az egyesület szegedi székhellyel. 1936 -ban bekövetkezett haláláig szívén viselte a magyar vizsla ügyét. Emlékére az OVC vezetősége javaslatot tett egy Dr. Polgár Kálmán örökös vándordíj alapítására, amelyet 1942. október 26.-án Fóton vizsláknak és spánieleknek rendezett versenyen adták át, mint kiderült először és utoljára, a bekövetkezett politikai és társadalmi változások okán!

REggeli eligazításon. Forrás: OMVK Somogy Megyei Területi Szervezete

A II. világháború idején ismét kihalás fenyegette a fajtát, de 1947- től lassú javulás mutatkozott. 1974. évben Dr. Perényi Miklós versenyt hirdetett „ötven éves nyomokon” című felhívásában. A MAVOSZ fővadászai négy megyéből (Somogy, Tolna, Baranya, Fejér) a háború után betiltott emlékversenyt újjáélesztve, jubileumi „Polgár Kálmán emlékversenyt” szerveztek és rendeztek 1974 október 26.-án Kaposváron.             I. helyezett:  Pogány István somogyi vadász „Nádorvárosi Flecco” pointer kanja lett,

  1. Bősz József tolna megyei vadász, rszmv.

III. Sajtos Lajos somogyi vadász rszmv.

Ezt követően ismételt politikai nyomásra. névváltoztatással lehetett a versenyt megrendezni, így lett „Dunán túli” verseny.

Pomázi Ágoston vezetőbíró: Forrás: Pomázi Ágoston

Most újból eltelt 50 év, visszatérve a „Dr. Polgár Kálmán emlékverseny” elnevezéshez, rendezzük meg szellemiségét tovább éltetve az I. Szent Hubertus vadász és vizslája” versenyt. Véleményem szerint az igazi hagyomány tisztelése a múlt jeles eseményeinek, jelenben történő megelevenítésében rejlik. Így az OVC százéves és az 1974. évi „Polgár Kálmán” néven, Kaposváron megrendezett emlékverseny 50. éves évfordulójára indítottuk a Szt. Hubertus verseny szervezését. Egyhangú támogatást kaptunk a Somogy vármegye mindkét vadászati szervezetétől. A Sióvölgye Földtulajdonosi Vadász Egyesület vezetősége megkeresésemre az ügy mellé állt és vállalta a szükséges infrastruktúra, egyszóval a háttér biztosítását, valamint az élő fácán kihelyezését. A Magyarországi Drótszőrű Magyar vizsla Tenyésztők Egyesülete bonyolította a nevezéseket és az azzal járó egyéb feladatokat, így vált teljessé a verseny előkészítése. A vadászverseny 2024. 11. 30.-ára lett kitűzve.

Díjak. Forrás: Pomázi Ágoston

A jelzett napon reggel 7.oo- tól érkeztek a benevezett versenyző vadászok vizsláikkal a Balaton szabadi Külsőhegy területén lévő, „ Pap Pincészetbe”, az egész napos rendezvény központjába. A kijelölt versenyterület onnan 1000 m távolságra terült el.  Az időjárás kegyes volt hozzánk, esőmentes, kissé szeles időben történt a regisztráció, a sorsolás, az egyéni beírókönyvbe történő beírás, vadászjegyek és egyéb a vadászathoz szükséges felszerelések és a kutyák okmányainak ellenőrzése. A vadászatvezető és a vezető bíró mindezeket követően felkérték a versenyzőket és az  érdeklődőket, hogy sorakozzanak fel a megnyitóhoz, ahol a megfelelő baleset megelőző oktatásba részesültek az érintett vadászok! A megnyitót Noveczki Katalin, a MDMTE elnöke és Skerlecz Tamás, a házigazda Egyesület elnöke tartották. Az előre betervezett időben a nevezett 9 versenyző kutyáikkal kivonult a vadászterületre, ahol a segítők kihelyezték a szükséges fácánokat. A bírók ezt követően indították a versenyző párosokat.

A versenyen terítékre került fácánok.

Számomra azért is érdekes volt a verseny és valójában az egész nap, mert az állami vadászvizsgára felkészítő tanfolyam gyakorlati foglalkozása is erre a napra volt beütemezve ennél a vadászatra jogosultnál: A téma az apróvad gazdálkodás, vadászati módok, vadgazdálkodási berendezések. Érdekes volt a hallgatóknak is, mert igazi egyéni vadászaton még nem vettek részt. Itt láthatták a vadász és kutyája közti összhangot, a vadász munkáját és a vadászkutya szerepét és alkalmazási lehetőségét. Kiegészítéskép a társaság vadászmestere, Kersák György irányításával megismerték a használatos vadászati módokat, a nádasok hajtását, láthatták a vadászat előtti tevékenységeket, az eligazítást és még sok hasznos dolgot, ami a gyakorlati ismereteiket bővítette.

Eredményhirdetés. Forrás: Pomázi Ágoston

A versenyzők egy – egy futam (20 perc) alatt bizonyíthatták a terület adottságainak, valamint a környezeti tényezők figyelembe vételével a tudásukat. A vizslának ez idő alatt kellett a rejtőző vadat megtalálni, azt a fajtának megfelelő módon jelezni, vagyis a vadászt lövéshez segíteni. Lövést követően a vadat terítékre hozni. A munkát két gyakorlott vadász bíró bírálta és értékelte. Minden az előzőleg megtervezett norma szerint zajlott, kiváló időjárási viszonyok között. A versenyzők vizsláik segítségével 6 fácánkakast hoztak terítékre. A nap folyamán sok látványos munkát láthatott az érdeklődő közönség, köztük a hét tanfolyami hallgató. A verseny végeztével a jelenlévő kb. ötven fő elfogyasztotta a finomra sikerült csülkös babgulyást. Ez idő alatt a bírók elvégezték a versenyzők pontszámai alapján történő besorolását. Ezt követően kürtszó jelezte az eredményhirdetéshez való gyülekezőt. A terítéken lévő fácánokat a végtisztesség megadásának jeléül ismét megszólalt a kürt, majd a vadászat vezetője, ifj. Kersák György átadta az Egyesület elnökének, ahogy ez a vadászatokon illik! Az elnök a szervezést, a versenyzők balesetmentes, sportszerű viselkedését méltató szavai után került sor a mindenkit izgató eredmény kihirdetésére. Noveczki Katalin, az MDMTE elnöke, egyben az egyik bíró, a méltatást az izgalmak fokozása okán hátulról kezdte. A helyezésen kívül minden vizslafajta megkapta, a fajta legjobbja címet, a megfelelő serleg kíséretében. A támogatók által felajánlott díjakból és ajándékokból minden versenyzőnek, segítőnek és a bíróknak is jutott. A dobogós versenyzők szép serlegeket, kutyáik tápot kaptak.

A rendezvény kiemelt támogatója a Kaszó Zrt. volt. Fotó: OMVK Somogy Megyei Területi Szervezete

A verseny fő díja a KASZÓ Zrt. vezérigazgatója, Galamb Gábor által felajánlott egy hétvégi egyéni vaddisznó és tarvad-vadászat teljes ellátással a verseny győztese és kísérője számára. A díjat dr. Kemenszky Péter, a Somogy Megyei Vadászok Szövetségének fővadásza adta át és méltatta az emlékverseny eseményeit.

  1. Barta István és  Bereki Ciklon rszmv. kan vizslája
  2. Sándliné Kiss Erzsébet és  Billegi Vadász Jupiter rszmv. szuka vizslája
  3. Szabó Sándor és  Mezőföldi Kajtató Díva  szuka vizslája

Az első három díjazott kürtszó kíséretével vette át a díjat.

Közös ebéddel zárult a találkozó. Fotó: OMVK Somogy Megyei Területi Szervezete

Minden résztvevőnek további eredményes vadászatot  és sikeres versenyzést kívánva, valamint  a rendezésben és szervezésben résztvevők munkáját, a minőségi vadászkürtölést Tapai Balázs vadásztársnak, valamint házigazda Sióvölgye Földtulajdonosi Vadász Egyesület vezetőségének, a versenyhez való hozzá állását megköszönve, Pomázi Ágoston Árpád az OMVK Svm. Területi Szervezet kinológiai szakbizottság elnöke, egyben a verseny vezető bírója, minden jelenlévőnek Áldott Karácsonyt és Boldog Új évet kívánva zárta a rendezvényt.

Írta és fényképezte:
Pomázi Ágoston Árpád a verseny vezető bírója
További képek: OMVK Somogy Megyei Területi Szervezete

 

Agro Jager News

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Tovább olvasom

Vadászat

Életem első aranysakálja

Élete első aranysakálját hozta terítékre Kövér Sándor.

Published

on

Kövér Sándor aranysakálra vadászott a Farmosi Hunor Vadásztársaság területén, a Göbölyárás és Farmosi-Nagykátai hármashatárnál. Életében először ejtett el aranysakált:

Először is, kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok mindenkinek! Hatalmas szerencsével zárult a tegnap estém, a Farmosi Hunor V.T. területén, Göbölyárás és Farmosi-Nagykátai határ szikes, nádasos részén. Egy kolléga, a szomszéd területről, este tíz óra környékén ragadozó behívással próbálkozott hangtechnikai eszközzel (rabbit distress), nyúlsírámmal, ami után én is jobban figyelni kezdtem, hátha a nagyon nyugodt este után végre megmozdul valami ragadozóféle.

Fotó: Kövér Sándor – Agro Jager News

Két hívására, tőlem 500 méterre, azonnal észrevettem egy gyors mozgású vadat, amire azonnal hangosan rácincogtam – szájjal. Egyből reagált. A kollégám nyúlsírása mégsem volt neki annyira vonzó, mert visszafordult felém. 👏🙏😅

365 méterről megállítottam, de a lövést elhibáztam, mert fölément. Viszont a hangtompítónak köszönhetően nem tudta, mi történt, így a második lövéstől tűzben rogyott. A .22-250 Remington Hornady V-Max szépen tette a dolgát! Örömöm hatalmas volt, mert életem első aranysakálját ejtettem el: egy hatalmas, öreg szuka (11 kg), amit előtte még sosem láttam.

Szerintem pont az ilyen „furcsán” alakuló történések miatt is szép a vadászat, ezért is osztottam meg veletek! Vadászsikerekben gazdag új évet kívánok!

Írta és fényképezte: Kövér Sándor

 

KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban

Részletekért kattintson!

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Tovább olvasom