Vadászat
Magunk közt
A kilométerórára pillantok 162-őt mutat Alig észrevehetően, de jobban betámasztok az anyósülésen és rövid imát mormolok csak érjünk ki időben! Bizony, késésben voltunk, tehát barátom ráállt a kisautó torkára és két kézre fogta a kormányt. Amikor izzó motorral a gyülekezőhelyhez értünk, már tudtuk, nem lesz baj.
Szinte senkit sem ismertem. A kézfogások alatt óvatosan figyeltem őket, hiszen velük kell töltenem egy hétvégét az erdőn A hajtás azonban folytatódik, csikorgó gumik, arccal a vadászház felé!
A standokra tulajdonképpen kiestünk. Szétszóródtunk a völgyben, és végre körülnézhettem. Kapkodó pulzusom magához tért, ráncos homlokom kisimult és ellazítottam magam.
Micsoda hely! Előttem a bokrok, fenyők takarásában a vadászház – ha van száz méterre –, felettem három hatalmas nyír – a madarak forgását elősegítendő –, fiatal telepítés, szálas erdő, meredek oldal . Mi kell még? Kell még langyos avarszag, lila-kék ibolya a szálfa tövében, énekes- és feketerigó-duett békakísérettel, macskabagoly-vokállal Teljes döbbenetemre ez mind adott volt. Gyanús Azért az ennyire idillikus, ennyire klappoló este gyanakvóvá tett.
Aha! Akkor biztos valami emberi zajt, autót, repülőt kell halljak, harangszót, vagy valamit és elkezdtem fülelni.
Semmi .
És szép lassan rájöttem, hogy olyan csodálatos alkonyatban van részem, amiben idén még nem volt. Kalapom karimáját fel-, a puskát pedig összepattintottam. Egész este kábultan bambultam, szívtam magamba ezt a hamisítatlan tavaszi zsongást, ami nyugtatóbb volt, mint valaha Éreztem, ahogy hömpölyög felénk az éjszaka, és már jóval a vacsoracsillag után elkezdem tervezgetni, hogy honnan jöjjön majd a szalonka Mert így szoktam.
Egy elfúló kettőzés dobott vissza a valóságba. Na-na! Majd mellettem reccsen egy dupla Néma csend, csak a kabát neszezik rajtam a forgolódástól, az agyból pedig szinte vizet fakasztok. De minden hiába, a csend még nagyobb lett, én pedig óvatosan beballagtam házhoz.
* * *
A vacsora alatt nem volt nehéz a többiek közé csiszolódnom. Közvetlenek voltak, érdeklődőek és Vadászok. Ahogy mélyült az éjszaka harsányabbak lettek a nevetések. Összeállt ismét a csapat, és jó volt látni, ahogy a hajtós hétköznapokat feledve mulatnak a régi tréfák könnypotyogtató csattanóin. Én is velük hahotáztam ismeretlenül is.
Hajnalban egy hatalmas vágás szélén léptem ki a kocsiból, magas hagyásfák alá, egy lábaserdő mellé. A sötétben először a magas erdő felé pislogtam, háttal a völgynek. Jó nagy sűrűben álltam, még disznókat is szívesen láttam volna, amikor a harsány reggeli madárkoncertbe egy kettőzés robban mögülem. Lepillantok a völgybe, ahonnan a lövések jöttek. A teknő alján vastagon gomolyog a pára-köd, valahol ott, ahol a többiek állhatnak Ott forognak a madarak! gondoltam, és úgy néztem a kavargó, fehér leplet, mint egy ajtót, ami mögött tudod, hogy nagy dolgok történnek éppen, de nem láthatod.
Kivilágosodott.
Ballagni kezdtem lefele az oldalban és nem akartam, hogy odaérjek a többiekhez. Egyedül szerettem volna lenni ezzel a hajnallal, a kelő nappal, de az oldalamat nagyon fúrta a lövés, szóval rövidre fogva, szinte ügetve értem hozzájuk. Madár sehol kalapok a fejen , de már messziről hallani az egymás szavába vágó beszámolókat. El lett hibázva a cvikk .
* * *
Napközben teljes rehabilitáció. Fény, illat, madarak, levegő, pihenés. Telefonomra pillantottam keresett-e valaki , de térerő egy leheletnyi sem mutatkozott. Remek! Nekem nem hiányzik. Nagyon élveztem, hogy végre megint én vezetem magam és nem a tempó sodor, lehetek kényelmes és tunya, és ha úgy tartja kedvem, bátran dőlhetek le egyet hunyni a hátsó szobába. Ment az adomázás, és jólesett, hogy kacagva, a válasz, a nagyobbat mondás kényszere nélkül hallgathattam a nem is oly régi emlékeket. Így telt a nap lassan, ahogy kell, és szerintem senki, de senki nem gondolt azokra a problémákra, amiket otthon hagyott.
A pörkölt után kiszaladtunk az oldalba vadászni. A magasra nőtt sűrű közepére álltam, kis kilövéssel, nagy reményekkel. Nem volt nagy mozgás, csak egy kimért dupla durrant felettem, de olyat, hogy a sötét völgy még másodpercekig játszott vele. Hiba volt, állítólag elég komoly .
Mindezek közben arra lettem figyelmes, hogy egyáltalán nem bánt, nem nyomaszt, hogy madarat még csak nem is látok. Persze fura volt, de kezdtem megérteni. Oly sok mindennel kárpótolt ez a csendes, változatos terület, hogy szinte feledtette velem a sóvárgást a madár után. Nyugodt voltam, bár éreztem, hogy azonnal kapkodóssá válnék, ahogy megjelenne egy szalonka – Mindegy.
* * *
Az este folytatódott a tréfa. Nagyokat nevettünk, és én ebben a hangulatban egy időre elhagytam a szobát – lélekben Kirepültem a házból és lassan távolodva, magasról néztem a kis kunyhót, mely csendben húzódott a hatalmas fenyők alatt a sötétben, nevetős-világos ablakszemeivel. Egy kis csapat volt benne együtt .
* * *
Hajnalban szinte késve érünk ki. Fújtatva állok meg az esti standon, fent az oldalban. Ma el kell mennünk, vissza oda, ahonnan jó volt eljönni, elszakadni. Itt minden magától értetődő és világos, itt minden fekete, vagy fehér, itt nincsen kiskapu, itt .
Durr!
Hoppá
.
Durr!
Na, ennek a fele sem tréfa! – gondolom, és már pattognak is a puskák mindenfelé. Felém csak a visszahulló sörétek jönnek, szalonka nem. Virradattal erős kocogással kaptatok a többiek felé. Legalább kettő, óvatos becsléseim szerint három madár kellet, hogy essen. Annyi lövésnek volt olyan íze Kapkodó pillantásom végigszalad a fejeken kalap mindegyiken. Puff!
Egymás szavába vágva, csillogó szemekkel részletezik a hajnalt. Nem dühösek, nem szidják a madarat vadásztak! Nem titkolóznak, nem szégyenkeznek egymás előtt, nincs is miért. A házhoz menet elutasítottuk a fuvart, inkább gyalog mentünk, pedig alig hallottuk egymás szavát a madaraktól.
Búcsúztam .
Szememmel végigsimogattam még a gyertyánok törzsét, szippantottam még egy utolsót a medvehagyma-szagú levegőből, gondolatban végigcserkeltem még az oldalban húzódó fiatalos szélét, és visszanézve mélyre véstem emlékezetemben a barátok gyalogúton közeledő sziluettjét.
Az idő azonban nem állt meg, és órák múlva ezt a szép képet dühös dudálásával és szirénáival, hanyag mozdulattal rombolta le az arc nélküli, nagyvárosi civilizáció.
Vadászfegyvert és pénzt lopott egy 35 éves gyanúsított. A szentendrei rendőrök elfogták. A gyanú szerint február 7-én hajnalban F. Roland befeszítette egy pomázi ház elektromos kapuját. Lopási szándékkal ment be az udvarra, azonban a mozgásérzékelős lámpák felkapcsoltak, ezért eliszkolt a helyszínről.
![](https://agrojager.hu/wp-content/uploads/2025/02/Agrojager_Rendorseg_vadaszfegyver_lopas-1-300x181.jpg)
Fotó: Rendőrség
Két nappal később négy autót tört fel. Hármat egy hotel parkolójában, amikből iratokat és egy táskát vitt el. A negyedik kocsi egy pomázi ház előtt állt. Betörte az ablakát, és ellopta a benne lévő vadászfegyvert. De ez nem volt elég, betört a városban egy családi házba is, ahonnan bőrtáskát, okiratokat és céges papírokat vitt el. A táskában több mint 4 millió forint volt.
A bejelentés után a rendőrök azonnal tanúkat hallgattak ki, adatokat gyűjtöttek és elemeztek. Ennek köszönhetően február 11-én délelőtt már kattant is a bilincs a tolvaj kezén. Előállították és őrizetbe vétele mellett hallgatták ki a lopások, valamint lőfegyverrel vagy lőszerrel visszaélés miatt. Kezdeményezték a letartóztatását, amit a bíróság elrendelt.
A nyomozók az elvitt iratok és tárgyak maradványait elégetve találták meg Pomázon.
Forrás: Rendőrség
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Egy vadász tett bejelentést a rendőrségre, hogy február 7-én a beleznai erdőben talált egy hurkot, benne egy elejtett szarvasborjúval, amit ismeretlenek tettek ki. Ezért az erdészet vadkamerát szerelt fel, hogy lebuktassa a rabsicokat. Nem kellett sokat várni, egy óra múlva már meg is jelent a felvételen az orvvadász.
![](https://agrojager.hu/wp-content/uploads/2025/02/Agrojager_Rendorseg_orvvadaszok_2025-2-300x225.jpg)
Fotó: Rendőrség
A rendőrök aznap este el is fogták a 60 éves helyi férfit, és kihallgatták. Kutatást tartottak a lakásán, ahol a hurok készítéséhez szükséges sodronykötéldarabokat foglaltak le.
Forrás: Rendőrség
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
KITEKINTŐ: Bulgária – Stefan Sotirov farkasra indult
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Részletekért kattintson!
Melegedett az idő, elbújt a hold és leereszkedett a köd: eljött az ideje a farkasvadászatnak. Napnyugtától napkeltéig figyeltem az éjszakát és egy életre szóló élménnyel gazdagodtam, amikor megláttam a sötétben a farkast – tájékoztatta Stefan Sotirov az Agro Jager Newst Bulgáriából.
![](https://agrojager.hu/wp-content/uploads/2025/02/Stefan-Sotirov-2-200x300.jpg)
Stefan Sotirov bulgáriai farkasa. Fotó: Stefan Sotirov
Itt-ott köd áradt szét, majd enyhe délnyugati szél terelte arrébb, mint egy nyájat a juhász és a farkas lassan, mintha a semmiből bukkant volna elő. Pontosan hajnali három óra volt. Rendkívül óvatosan érkezett, megállt néhány másodpercre és hallgatózott.
Amikor megláttam, úgy döntöttem – részben kíváncsiságból -, hogy adok neki egy esélyt, hogy elérje a les előtti tetemet, de sajnos valami miatt mégis elugrott. Ellenkező irányba rohant és körülbelül 160 méterrel arébb megállt és megfordult. Nem haboztam és elsütöttem a puskámat.
![Agro Jager News](https://agrojager.hu/wp-content/uploads/2024/02/agrojager-25.png)
Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálja 25 éves!
A farkast eltaláltam és a lövésre egy másik, kisebb farkast pillantottam meg, ami elugrott. Érdekes helyzet volt, mert addig nem láttam és ugyan szaladt, de később egy dűlő útra leült és abba az irányba nézett, amerre az első farkas elesett.
Néhány percig ült, azután keservesen üvölteni kezdett. Úgy másfél óráig tartott. A köd pedig, a déli széltől elűzve hol szétterült, hol feloszlott.
Ültem a lesen. A dermesztő üvöltés a végső búcsú lehetett, de nem lőttem újra. Hallgattam az éjszakát. Tudtam, hogy erősen kötődnek egymáshoz.
Lőhettem volna, hogy elűzzem vagy elejtsem, mert azok a pillanatok, a farkasüvöltés vérfagyasztó volt. Elkezdett hatni a pszichémre és a gondolataimra. Egyedül lenni a semmi közepén fáradtan, de hagytam, hogy befejezze – valami felébresztette bennem az érzést, hogy tartozom neki ezzel a gesztussal.
![](https://agrojager.hu/wp-content/uploads/2025/02/Stefan-Sotirov-2-200x300.jpg)
Hatalmas farkasával Stefan Sotirov. Fotó: Stefan Sotirov
És így másfél óra telt el, mire a kisebb farkas elindult lefelé a lejtőn, ahol egyszer csak eltűnt a szemem elől. A köd tovább terjeszkedett és majdcsak a első napsugarak hajtották szét. Lemásztam a lesről és birtokba vettem a farkasomat. Sohasem felejtem el azt az éjszakát.
Stefan Sotirov, Bulgária
You must be logged in to post a comment Login