Keressen minket

Vadászat

Egy vadász emlékére

Elhunyt Molnár Béla

Közzétéve:

Nekrológ

2024. január 31.-én, küzdelmes és tartalmas életének 83. évében meghalt Molnár Béla.

Fotó: OMVK

Béla bácsi – akit sokan és sokféle becenévvel is illettek, mint Apuka, Béluskám, Bécó…- az algyői gátőr Fia már gyerekkorában megismerkedhetett a vadászattal, amely persze akkor még sokkal másképpen nézett ki, mint napjainkban. „Akkor” olyan baráti jellege volt a vadászatnak, és bár voltak akkor is bizonyos emberek, akik sokkal többet képzeltek magukról, de az kevésbé volt bosszantó. „Akkor” még szinte csak apróvadra vadásztak az ebben a régióban vadászó vadászok, és sokkal nagyobb becsülete volt a sörétes fegyvernek, mint manapság.

Soha nem is volt, és talán nem is vágyott arra, hogy golyós fegyvere is legyen, és nem vonzotta különösképp a nagyvad vadászata. Béla bácsi is ennek a nagyon szép dolognak – a sörétes fegyvernek – a bűvöletében cseperedett Apukája mellett, aki mindig a mértékletességre intette, miközben sokkal gazdagabb volt „akkor” a természetes vadállomány.

Megtanulta – ahogy azt kellene a mai vadászoknak is – hogy melyik vadat kell és mikor elejteni ahhoz, hogy jusson is és maradjon is, és ennek szellemében élte hosszú vadászéletét. Szeretett fácánra vadászni, imádta a mezei nyúl vadászatát, mindent félretett egy ígéretes vadliba vadászat kedvéért…. de a legkedvesebb vadászatai a szajkók elejtéséhez kötődtek. Szinte bármikor lehetett rá számítani közösségi/társadalmi munka kapcsán, de segítőkészsége a vadásztársak „gépeinek” reparálása során is megnyilvánult. Én nem tudok olyanról, aki ne szerette/tisztelte/becsülte volna, mégis a legutóbbi időkre társaság nélkül maradt, senki sem nyújtott állandó lehetőséget Öreg barátomnak…..talán éppen emiatt!

Ebben a szellemben nevelte az egyetlen Fiát, aki megszállottság, állhatatosság, igazi vadász-szenvedély dolgában semmivel sem maradt el Béla bácsi mögött, és az is megadatott neki, hogy hosszú ideig vadászhatott együtt a Fiával, számos társas és egyéni vadászatot is beleértve. A közös reggeli kávézások során megbeszélt vadászatok lehetősége is mindig felvillanyozta, és súlyos betegségében érintetten is igyekezett minél több időt eltölteni imádott Fiával vadászatokon.

Ezen a platformon, ahol elsősorban a vadászati szenvedéllyel érintettek körében szeretnék emléket állítani Béla bácsinak, talán nem álszent, ha megemlítem Balázs fiamat is, akivel szintén nagyon baráti kapcsolat alakulhatott ki az itt-ott 40 év korkülönbség ellenére. „Bécó” nagyon szerette a keresztfiát, akivel számos alkalommal több kiváló közös vadászatokon vett részt, és ahol elégedetten nyugtázták egymás sörétes lő-tudományát.

Amikor Balázs hivatásos vadászként szolgálta a „keresztaput” (is), akkor volt különösen mélyreható a kapcsolatuk, mert „akkor” a vadászat – a társasvadászat különösen – a barátságról, a közös szórakozásról, és arról (is) szólt, hogy a vadászatok előtti kávé az útba eső kocsmában, a vadászatok alatti uzsonnázások, és a vadászatokat követő „kajálások” és beszélgetések összehozták az embereket. És ez nem is volt olyan régen….

A betegsége – sajnos az első pillanattól kezdve tudottan – súlyosabb volt, mint korábban bármely nyavalya, és egyre csak szívta el Béla bácsi élet-erejét, és ahogy fogyott az erő, úgy fogyott a remény is! Béla bácsi az utolsó pillanatig tisztán és világosan érezte a közelgő végét ennek a szép és keserves életnek, bár szeretett volna még néhány közös vadászatot…. majd valamikor arra is sor fog kerülni.….

Isten adjon örök nyugodalmat Neked Béla bácsi, és kedvenc köszöntésedet használva búcsúzom Tőled:  „Szevasz” Béla bácsi, Isten Veled!

Forrás: OMVK

Vadászat

Földesi János: az első mátyásmadaram és a “bajomi avatás”

Published

on

2024. november 23-án sikerült életem első dúvadját elejteni, amely egy mátyásmadár volt. Aznap apróvadvadászatra virradt a nap a biharnagybajomi Dózsa Vadásztársaságnál, ahova vendégként érkeztem. Éjjel szakadt a hó, ami reggelre elállt és fagyon indultunk ki a határba. Bajomba szívesen érkeztem, hiszen sok ismerősöm is van, meg na, szeretek is idejárni, mert azért ez csak a mi vidékünk: a Nagy-Sárrét.

Vendégségben Biharnagybajomban. Forrás: Földesi János / Agro Jager

Az első hajtásban nem sikerült a lőnöm semmit. Jóformán mindent betakarítottak a gazdák és a vadászatvezető úgy rendelte, hogy csoportokban, csatornákat, fasorokat hozzunk fel és középen majd legyen egy összehajtás. Szépen lassan meg-megállt a traktor és hol ketten-hárman, hol négyen-öten szálltak le. Osztottuk a kutyákat is, hogy kerüljön minden csapatba. Jól indult a reggel és a nap is kisütött. Repült a fácán, szaladt a nyúl. Igazán szép napunk volt, amolyan vadászias volt minden, így mondták már reggel az idősebb vadászok.

Trófeám, szajkóm kék tolla a kalapomra került. Fotó: Földesi János / Agro Jager

Úgy 11-12 óra felé járhatott az idő, amikor összegyűlt mindenki az összehajtásnál és nekifogtunk a második hajtásnak. Ahogy állt fel a hajtás, barátom ment elől a Lovasi erdő széléhez! Kerítette az oldalt. Mondom neki:
– Figyelj már! Te lőttél ma nyulat?
– Igen – feleli.
– Nem cserélünk helyet? Mert én még úgysem lőttem ma nyulat és hátha az erdőből kitörne egy.
Egy percet sem hezitált és na, igen jól esett, mert hát tényleg nem lőttem és itt felénk így megy.
– Gyere akkor! – felelte, amiben éreztem, hogy sürget is, mert össze kell zárni az oldalt. Hát nyakamba kaptam a lábaimat.

Megállt és úgy cseréltünk. Nem szólt emiatt senki és várni se kellett ránk. Hú, nagyon jól esett ám. Ha nem is régen vadászok, azt tudja az ember, hogy ki milyen. Felénk gyorsan kiderül ám az ilyesmi!

Konferencia Debrecenben! Kattintson a fényképre és csatlakozzon a Facebookon is!

Már a hajtás vége fele jártunk, de egy darab nyúl se volt az erdőben, ami felém jött volna. Bent ugrott, de nem vette felém az irányt. Ott leselkedek, töröm az avart, mikor szól a barátom:

– Te Jani! Figyeld csak a szajkókat!
Láttam én a madarakat, de lövést nem sikerült rá tennem. No, elég az hozzá, hogy a leállók rájuk lőttek, kidupláztak, de egy sem esett le. Ekkor jött az izgalom, mert vissza fordultak és nekem repültek!

Egy kicsit ívesen jöttek felém. Felkaptam a puskámat és az első lövésre meg sem billent,  amelyiket célba vettem. Ekkor rádupláztam, de ekkor már eléfogtam rendesen vagy két métert! A puska elsült és a madár a földre zuhant!

Vadászmester úr avat, de tudtam, hogy vár rám még a híres bajomi avatás! Forrás: Földesi János / Agro Jager

Fülig érő szájjal birtokba vettem életem első mátyásmadarát, de mit ne mondjak, jobban örültem neki, mint egy mezei nyúlnak!

A vadászat végén azután részese lehettem a “híres bajomi” avatásnak is – egészen testközelből! Első avató a vadászatvezetőnk volt, akit Laci bácsi követett. Beszélik még, hogy úgy 50 éve deres is volt a vadászháznál, azon végezték a műveletet. Hála Istennek, engem kint a terítéknél avattak fel!

A híres bajomi avatás. Egy kicsit elgondolkoztam, mielőtt felálltam. Forrás: Földesi János / Agro Jager

Laci bácsi mondókája sokáig elkísér, amit most itt, az Agro Jager felületein meg is osztok mindenkivel. Úgy gondolom, hogy sokáig elkísérnek a szavai!

“Fájdalmat okoztál e vadnak, ezért neked is egy kicsi kijár belőle!”  – és úgy suhogott a pálca, hogy azt, míg élek nem felejtem el!

Így lett Biharnagybajomból két avatópálcám. Fotó: Földesi János / Agro Jager

Így lett nekem két avatópálcám és lettem szajkóvadász Biharnagybajomban, ahová, remélem még nagyon sokat eljárhatok. Köszönöm a meghívást és üdvözletemet küldöm a bajomi vadászoknak Sárrétudvariból!

Ez az én első szajkóm elejtésének a története.
Földesi János

 

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Tovább olvasom

Vadászat

Elindult a #vadateszem kampány

Új lendületet jelent a vadhús népszerűsítésében a #vadateszem kampány elindítása

Published

on

Új lendületet jelent a vadhús népszerűsítésében a #vadateszem kampány elindítása, amely az egészséges és változatos táplálkozásra is ráirányítja a figyelmet – mondta dr. Felkai Beáta Olga élelmiszerláncért felelős helyettes államtitkár pénteken, Budapesten, a kezdeményezés beharangozó sajtótájékoztatóján.

Fotó: AM

A helyettes államtitkár a rendezvényen arra hívta fel a figyelmet, hogy a vadhús kiemelkedő táplálkozási értékekkel rendelkezik. Többek között magas fehérjetartalom, jelentős B- és E-vitamin, valamint ásványi anyag-tartalom jellemzik. „Az alapanyag tökéletesen illeszkedik az egészségtudatos életmódba is” – tette hozzá a helyettes államtitkár.

Dr. Felkai Beáta Olga kiemelte, hogy a rövid ellátási láncok erősítésével és a helyi termékek fogyasztásával a környezetvédelmi célokat is támogathatjuk, illetve további lendületet adhatunk a vadhúsipar fejlődésének is. Nagy előrelépés, hogy egyre több feldolgozó és étterem dolgozik innovatív technológiákkal, és igyekszik elérhetővé tenni a vadhúst a hazai fogyasztók számára. Kifejtette, a karácsonyi időszak különösen jó alkalom arra, hogy a vadhús az ünnepi asztalok részévé váljon. „Az olyan hagyományos fogások, mint a vaddisznó- vagy őzpörkölt, könnyen elkészíthetők, és új színt vihetnek az ünnepi menükbe – fűzte hozzá.

Ábra: AM

Hangsúlyozta, fontos, hogy a magyar vad nemzeti kincsünk maradjon, ezért különös figyelmet kell fordítani a fiatalabb generációk oktatására, valamint az otthoni főzés népszerűsítésére, hiszen a megfelelő elkészítési technikák ismerete jelentős szerepet játszik a vadhús iránti érdeklődés növelésében. Megjegyezte, hogy hazánkban az egy főre jutó éves vadhúsfogyasztás mindössze ötöde az európai átlagnak, ezért a #vadateszem kampány célja, hogy a magyar vad nemcsak exporttermék, hanem a hazai gasztronómia kiemelt alapanyaga is legyen. A kampányhoz eddig 78 vendéglátóhely csatlakozott, kínálatuk már elérhető a www.vadateszem.hu oldalon.

Forrás: AM

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31

Tovább olvasom

Vadászat

A hátráltató tényezők ellenére is eredményesen zárult a barcogás Kelebián

A Kiskunsági Erdészeti és Faipari Zrt. trófeaszemlét szervezett

Published

on

A XIII. trófeaszemlén Sulyok Ferenc vezérigazgató úr köszöntőbeszédében kiemelte, hogy ez a nagyszerű eredmény nem jöhetett volna létre a hosszútávú szakmai elkötelezettség és együtt gondolkodás nélkül. A 11 450 hektáros Kelebiai vadászterület többségében állami tulajdonban van, ugyanakkor nem csekély azon területrész nagysága sem, amely a magánszférához tartozik.

Fotó: KEFAG Zrt. 

A siker kulcsa az, hogy különböző típusú hasznosítási intenzitásokkal találkoznak a különféle gazdálkodási elképzelések a szomszédos vadgazdálkodókkal való együttműködés keretein belül. Ahhoz, hogy egy ilyen trófeagyűjtemény összeállhasson, elengedhetetlen a térségi összefogás. Az erdőgazdaságnál összenő, ami összetartozik, az erdő és a vad. Vad nélkül az erdők üresek lennének, a gazdálkodás pedig a vadásztatás és vadgazdálkodás nélkül hiányos, és szegényes lenne. Amikor egyben tudják kezelni a területet, számtalanszor megtapasztalják, hogy az erdőgazdálkodás és a vadgazdálkodás nagyszerűen kiegészíthetik egymást. Különösen egy olyan évben, amikor az erdőkezelés eredményei meglehetősen szerények. A szemmellátható vadgazdálkodási eredmények nem jöhetnének létre a kollégák odaadó és magas szaktudást feltételező munkája, de a vendégek kitartása és bizalma nélkül sem. Az aszályos időszak miatt a szakszemélyzet nem volt túl bizakodó a barcogás kezdetén, ugyanakkor minden nehezítő körülmény ellenére nagyszerű érmes arány és jó átlagtömeg jellemezte a trófeákat.

Tóth Attila, erdészeti igazgató idényértékelésében kitért arra, hogy a trófeaszemlék nagyszerű alkalmat adnak, hogy bemutassák, hogyan alakul a gazdálkodás eredménye évről-évre. A későn induló barcogásban a kevés vadásznap ellenére is eredményes időszakot tudhatnak maguk mögött. Nemcsak a szakszemélyzetet, de a vendéglátásban tevékenykedőket is megilleti a köszönet, hiszen ők is a tudásuk legjavát tették bele az idei vadászidénybe is. El kell fogadni, hogy ez egy gazdasági tevékenység, amelyben a vad és erdő összhangja mindennél fontosabb. A hasznosítás most a csúcson van, sem többet sem kevesebbet nem lehet kivenni az állományból. Ez az a pont amikor a 40 körüli lapátos bika terítékre hozatala nem rótt terhet a vadállományra. Minden bizonnyal a szomszédokkal együttműködve a térség el fogja bírni ezt terhelést.

Fotó: KEFAG Zrt. 

A klimatikus szélsőségeket illetően kevés ilyen év volt, mint az idei. Kelebia az ország egyik legmelegebb vidéke volt, a legkevesebb csapadékkal és a legtöbb napsütéses órával. Az előző évek jó állapotú vadföldjei kiégtek. Még csak most zöldülnek a lucernák. A vadföldek is vontatottan kelnek, emiatt a kiegészítő etetést a barcogás végétől megkezdték a rendelkezésre álló cukorrépával. Az átlagszámok azt mutatják nem különösen kiemelkedő, de jó átlagú évnek mondható az idei. Köszönhetően annak, hogy a dám elviseli és szereti a meleget főképp, ha a víz biztosított.

Fotó: KEFAG Zrt. 

A barcogás október 15-e után kezdődött. 7-10 napig nagyon intenzív volt, ez idő alatt több, mint 20 bika került terítékre. Mindez a már jól bevált állományszabályozási irányelvek figyelembevétele mellett. Miszerint fiatal korban a gombos, gyenge kanalas bikákat selejtezni kell. Középkorban szisztematikusan válogatni, és az ígéretes bikákat korosbítani. Bírálatra 35 lapátos bika került, ebből 18 öreg és 17 középkorosztályú. 23 arany, négy ezüst és négy bronzéremmel jutalmazták őket. Öt bika 5 kilogramm fölötti, ebből 200 CIC pontnál többet három trófea kapott. A szabadterületen 4,37 kilogramm az átlagtömeg, az érmeseké pedig 4,5 kilogramm.

 

Forrás: KEFAG Zrt. 

 

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31

Tovább olvasom